A sátán neve Lance • SportTV

A sátán neve Lance

 avatar 2012. 10. 24. 22:15    
Olvasási idő: 3 perc

Alaposan felhúztak az Amerikai Doppingellenes Ügynökségnél (USADA) dolgozó srácok, mikor bejelentették: miután Lance Armstrong nem védi tovább igazát az ellene felhozott vádakban, közvetett bizonyítékok és volt társainak tanúvallomásai alapján (értsd: egyetlen konkrét bizonyíték nélkül) azonnal és örökre eltiltják, továbbá javasolják, hogy minden címétől fosszák meg, és még örüljön, hogy nem lógatják le a Diadalívről, hogy a 2013-as Tour De France minden versenyzője lássa: így jár, ha kenyéren és vízen kívül bármit fogyasztani mer ettől a szent naptól haláláig.

Engem hidegen hagy a kerékpársport. Nem vagyok versenyző, nem közvetítettem soha bringaversenyt, kocsival járok munkába, és még a Balaton körbetekerése is kimaradt az életemből, mégis olvastam a „Minden másodperc számít“ című önéletrajzi Armstrong-könyvet, és ez az egyetlen sporttémájú könyv, amit feleségem kezébe tudtam adni. Az ő történetére mindenki kíváncsi, mert tudni akarjuk, ki az a GYŐZTES, aki az emberiség legrettenetesebb ellenségének is a szemébe röhögött.

(Teljesen kezdőknek élettörténete a kelleténél sokkal rövidebben: 1996-ban, már kétszeres olimpiai helyezettként és Tour de France-szakaszgyőztesként harmadik stádiumú, agresszív hererákot diagnosztizáltak nála, áttétekkel a tüdőben, az agyban és a hasüregben. Azonnali operáció után kemoterápiás kezeléseken vett részt, majd műtéti úton újabb két agydaganatot távolítottak el szervezetéből. Esélye a túlélésre ekkor 3% volt. Túlélte, majd 1999 és 2005 között megszakítás nélkül 7 Tour de France-t nyert.)

Az iménti sorokat legalább nagy vonalakban mindenki ismeri, kivéve azt az elvetemült barmot, akinek az USADA-nál nem csak kedve, de még hatalma is volt ahhoz, hogy ezt az ügyet ekkorára fújja fel, ízzé-porrá zúzva ezzel az intézmény respektjét.

Érdemes sorra venni, mi történt az elmúlt hetekben:

  • Az USADA a bejelentéskor élete végéig eltiltja Armstrongot, és megfosztja minden, 1998 óta elért eredményétől
  • A szervezet ezután nyilvánosságra hozza a vizsgálati anyagot, amely gimnáziumi Oidipusz-témazárómon is túltett azzal, hogy 1000 oldalon keresztül képes rizsázni egy témában, fennhangon ragozva, hogyan vágták át őket éveken át
  • A legkellemetlenebb helyzetbe került Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) először megvédi a versenyzőt, majd hezitál, végül megfosztja Armstrongot Tour de France-győzelmeitől
  • Az elvett elsőségeket nem osztják ki, ami annak fényében bölcs döntésnek tűnik, hogy szorgos újságírók összegyűjtik: a Touron 1999 és 2005 között Armstrong mögött 2. helyen végzett kerékpárosok mindegyike keveredett már doppingbotrányba
  • Tyler Hamiltonnak, a mostani egyik fő vádlónak és egykori csapattársnak éppen a bejelentés környékén jelenik meg botránykönyve, amely az eladási listák élére áll
  • Armstrong sportszergyártója, a Nike előbb kivár, majd szerződést bont a versenyzővel, bár a Livestrong-termékek a cég kínálatában továbbra is megtalálhatók (és gyanítom, hogy az eladási adatok megugrottak az elmúlt napokban)
  • A Livestrong (Armstrong rákalapítványa) jótékonysági bicikliversenyén a tavalyi 2698 helyett idén 4308-an vesznek részt, 1,7 millió dollár adomány gyűlik össze
  • Az alapítvány jótékonysági estjén további 2,38 millió dollár adomány folyik be

Az ügyben mindenki megszólalt már. A volt csapat- és versenytársak legtöbbje EPO-tól habzó szájjal vádol, néhányan értetlenkednek, de akadnak naív kétkedők is, mint (a 2010-es Tour-címétől dopping miatt szintén megfosztott) Alberto Contador, aki úgy nyilatkozott: „Armstrongot meg akarják hurcolni és semmisíteni“, vagy éppen az ötszörös győztes Miguel Indurain, aki még most is hisz abban, hogy Armstrong ártatlan, és egy napon minden vád alól tisztázza magát.

Én nem tartozom a naiv kisebbséghez, ez a régen kirobbant Armstrong-ügy sem lepett meg, őszintén nem tudom, hogy egy asszociációs játékban a „kerékpársport“-ra az „Armstrong“ vagy a „dopping“ kifejezést vágtam volna rá előbb. A kerékpársport legnagyobb problémája éppen az, hogy mindenki hozzáköti a tiltott szereket, és ezt a gondolkodásmódot akkor is nehéz lesz megváltoztatni, ha csodálatos módon mostantól 3-4 éven át egyáltalán nem lesz doppingbotrány a bringások között.

Igen, 99%, hogy Armstrong is nyakig benne volt. Az 1000 oldalas dolgozat tagadhatatlanul tartalmaz nehezen magyarázható átutalási kivonatokat, e-maileket, üzeneteket, amelyek arra utalnak, hogy Lance és csapata csúnyán megvezette a doppingellenőröket annak idején.

A US Postalnál (és még ki tudja, hány csapatnál) évről évre együtt készültek, versenyeztek, doppingoltak, bujkáltak, mint egy szép család. Ebből a családból pedig most Armstrong lett a fekete bárány, mert nyerni egyedül neki sikerült a Touron.

Ezért tálalnak ki a hamiltonok, a pelley-k, ezért fordulnak egykori társuk ellen és jelentik ki végtelen férfiassággal, hogy ők, az elnyomottak nem versenyezhettek tisztán, mert Armstrong Apu kényszerítette őket. Szegények nem mertek feleselni, inkább duzzogva nyomták magukba a drogot ahelyett, hogy a Pestről rendelt Norbi update-cuccokon éltek volna.

Most mindenki gátlástalanul Armstrongra keni a maga mocskos múltját, és a történetnek még nincs vége. Armstrongot a hét Tour-siker után rövidesen megfosztják két New York- és egy Boston-maratonon elért eredményétől is, talán már az iskolai csákóhajtogató versenyen elért 12. helye sincs biztonságban.

A bajnok már törölte Twitter-bemutatkozásából a „hétszeres Tour de France-győztes“ részt, helyette ez áll ott: „Öt gyermekemet nevelem.“

Igaza van. Ez a lényeg, a többi le van szarva.