Kettős mérce

Abramov Gábor 2016. 10. 20. 13:53    
Olvasási idő: 2 perc

Csendes hónap az október, van időnk rákészülni a novemberre, ami viszont rendkívül erősnek ígérkezik, hiszen két olyan szupermeccsre is sor kerül, melyre elég régóta várunk. Lomacsenko és Walters, illetve Kovaljov és Ward derbije most a slágertéma, de számomra feltűnő, hogy főleg utóbbi csata ürügyén milyen sokan foglalkoznak Golovkinnal. Aki azt gondolná, hogy a mindig mosolygós, a nagy meccsekért epedező, rendkívül szórakoztató kazahról csak felsőfokon írnak, súlyos tévedésben él. Bármilyen furcsa (nekem legalábbis az), Golovkin kezd ugyanolyan megosztó lenni, mint a legtöbb sztár. Persze annak, aki a sportág arca – merthogy szerintem ma Golovkin a profiboksz arca –, valószínűleg sok ellensége is lesz, de mégis…

Róla gondoltam volna utoljára, hogy adhat okot kötekedésre, gúnyolódásra. Az „ellenséges” hangok különösen felerősödtek a Brook elleni meccs óta. Az elsőszámú kifogás: hogy merészelt egy nála jóval kisebb, váltósúlyú bunyós ellen szorítóba lépni? A második: jé, kiderült, hogy ő sem legyőzhetetlen, az angol a második menetet egyértelműen megnyerte… A harmadik: GGG még nem bizonyított semmit, még egyetlen igazán neves skalpja sincs a listáján. A negyedik: a nagy bajnokokhoz méltóan miért nem próbálja ki magát egy kategóriával feljebb?

Nos, az első és a harmadik „kritika” szoros összefüggésben áll egymással. Saját súlycsoportjában nincs élő ember, aki megmérkőzne vele. Korábban Sergio Martinez és Miguel Cotto látta jobbnak széles ívben elkerülni Golovkint, a közelmúltban Saul Alvarez, Billy Joe Saunders, Chris Eubank Jr. és Daniel Jacobs is talált valami szánalmas kifogást, hogy ne kelljen a kazah elé állnia. Pedig ők magabiztosan állították, hogy megmérkőznek GGG-vel és le is győzik őt. Aztán valahogy mégsem jött össze… Így jöhetett a képbe a váltósúlyú Kell Brook! Golovkint pedig elkezdték sorozni. No, nem a ringben, hanem azon kívül. Pedig semmi „eredeti” nincs abban, hogy egy komoly renoméval rendelkező bajnok elfogadja a „kisebbek” kihívását. Középsúlynál maradva a „Csodálatos” Marvin Hagler legnagyobb meccseit nála egy-két mérettel kisebbekkel szemben vívta. A ’80-as évek félelmetes bombázójáról elsősorban a Duran, Hearns, Mugabi, Leonard elleni meccsek ugranak be. Mindannyian kisebbek voltak Haglernél. A ’70-es évek középsúlyú egyeduralkodója, Carlos Monzon sem restellett kiállni a váltósúlyú José Napoles vagy Emile Griffith ellen. Sem Haglerről, sem Monzonról nem olvastam elmarasztaló véleményeket, amiért kesztyűt húztak alsóbb súlycsoportból jelentkező kihívók ellen. A búcsúmérkőzésére készülő Bernard Hopkins listáján is szép számmal akadnak hozzá képest kisebb bunyósok: a Felix Trinidad, Oscar De Hoya, Kelly Pavlik, Winky Wright elleni győzelmek Hopkins pályafutásának legkiemelkedőbb pillanatai közé tartoznak, pedig mindannyian komoly fizikális hendikeppel indultak csatába a philadelphiai ellen. A példákat még hosszan lehetne sorolni. A lényeg: sok legendás bajnok mérettette meg magát alulról jövő ellenféllel szemben, és ezek a mérkőzések semmit sem vonnak le örökségükből. Sőt!

Szintén gyakran elhangzik Golovkinnal kapcsolatban, hogy miért nem vált súlycsoportot, miért nem próbálja ki magát nála nagyobb palik ellen. Nos, való igaz, hogy sok nagy bokszoló azzal váltott ki óriási tiszteletet, hogy volt mersze egy vagy több súlycsoportot ugrani és megmérkőzni az adott kategória legjobbjával, ám ez egyáltalán nem kritériuma a „nagyságnak”. A már korábban említett Marvin Hagler vagy Carlos Monzon sem hívta ki a félnehézsúlyú világbajnokot. Ennek ellenére ki az, aki szerint ez a két klasszis nem tartozik a legnagyobbak közé? Golovkinnak eltökélt célja, hogy vitathatatlan középsúlyú világbajnok legyen, ehhez pedig még hiányzik a WBO öve. Ráadásul nagyközépsúlyban sincs olyan bajnok, akinek a skalpja különösebben emelné a kazah renoméját. Badou Jack, James DeGale vagy Gilberto Ramirez kiváló bokszolók, de nem érik el azt a szintet, amelyre Golovkin vágyik. A félnehézsúlyba való felrándulást pedig egyelőre irreális elvárni egy olyan bokszolótól, aki még a középsúlyú limitet is minden megerőltetés nélkül hozza.

Könnyen elképzelhető, hogy Golovkin középsúlyúként fejezi be pályafutását, és azt már most érzékelni lehet, hogy megítélése nem lesz olyan egyértelmű, mint amennyire egyoldalúak a mérkőzései.