KO 1 ütéssel – 3.rész
2012. 01. 31. 09:07 Olvasási idő: 2 perc
A boksz legemlékezetesebb pillanatai közé tartozik. Ezek a mérkőzések, ezek a momentumok mindig szerepelnek a sportággal foglalkozó különböző visszapillantó műsorokban, „Nagy mérkőzések” sorozatban. Szerencsére van belőlük bőven. Mármint a nosztalgiaműsorokból! És bár az 1 ütéses KO-kból egyre kevesebb, azért így is jut minden évre néhány emlékezetes kiütés. A nagy öregek persze panaszkodnak: Bezzeg az ő idejükben! Hát tény, hogy a 40-es, 50-es években jóval gyakrabban fordult elő a kiütésnek eme drámai formája, azt azonban ne feledjük, hogy akkoriban 6 unciás kesztyűkben püfölték egymást, ezáltal az ütések jóval keményebben csapódtak be. Megvan persze annak is a drámaisága, amikor kellő előkészítés után, egy már megrogyott bokszolót küldenek végleg padlóra, ám az 1 ütéssel elért kiütés évtizedekkel később is visszatérő téma. Abban az ütésben sok minden benne van, amiért szeretjük a bokszot: a váratlan, a kiszámíthatatlan, a meglepő, a letaglózó erő. Lehetetlen feleleveníteni az összes jelentős együtéses KO-t, ám 10 részes visszatekintőmben megkísérlem a lehetetlent, azaz megpróbálom felidézni a legszebbeket, a legkönyörtelenebbeket, a legemlékezetesebbeket…
1968-ban egy bizonyos Richard Ihetu ült a félnehézsúly trónján. Ez így lehet, hogy nem cseng ismerősen, ám ha azt mondom, hogy Dick Tiger, akkor a sportágat jól ismerők talán már felkapják a fejüket.
Meglehetősen hektikus pályafutás az övé, hiszen képes volt veszíteni sehol sem jegyzett bokszolók ellen, ugyanakkor olyan ikonok skalpját gyűjtötte be, mint Gene Fullmer, Joey Giardello, Nino Benvenuti vagy Jose Torres. A legendás nigériai bokszolónak már tizennégy veresége volt, amikor az előbb említett Gene Fullmer legyőzésével 1962-ben megszerezte a középsúlyú világbajnoki címet. Négy évvel később azonban kapitulált a váltósúlyból felrándult Emile Griffith ellen. Tiger nem csüggedt, és merészebb álmokat kezdett szövögetni. Kihívta a félnehézsúlyú világbajnok Jose Torrest. Jól tette! 15 menetben egyhangú pontozással detronizálta a Puerto Ricó-i klasszist, majd fél évvel később a visszavágón újra legyőzte Torrest, így megvédte címét.
Nem sokkal 39. születésnapja előtt azonban olyan kihívó várt rá, akit tudása, ütőereje, stílusa és méretbeli fölénye miatt esélyesebbnek ítéltek a tapasztalt bajnok ellen. Bob Foster addigi 29 győzelméből 23-at KO-val ért el, bődületes erő lakozott mindkét kezében. Igaz, hogy már ő is túl volt 4 vereségen, ám legyőzői – Zora Folley, Ernie Terrell, Doug Jones – többnyire kipróbált nehézsúlyú harcosok voltak.
A Madison Square Garden-ben megrendezett mérkőzés első menetében még a címvédő akarata érvényesült, Tigernek sikerült közel kerülnie a nála majd 20 cm-rel magasabb Fosterhez, akit egy kemény balhoroggal el is talált, majd testen többször alaposan megdolgozott.
A második menettől azonban Foster rendezte sorait, hosszú balegyeneseivel nem engedte magához közel zömök ellenfelét, akit a vég a negyedik felvonásban ért utol. Egy perc volt hátra a gongszóig, Tiger megpróbált közel kerülni Fosterhez, akinek jobb kezese először elsüvített a világbajnok feje előtt, ám a követő balhorog pontosan állszegleten találta a nigériait.
A karrierje első és egyetlen kiütéses vereségét elszenvedő Dick Tiger a maga szerény angol tudásával a következőképp idézte fel a történteket: ”Nem látok semmit. Nem hallok semmit. Minden csendes és sötét. Nincs fájdalom, nincsenek hangok. Nem tudom, hogy a földön fekszem.”
Bob Foster hat évig mondhatta magát a földkerekség legjobb félnehézsúlyú bunyósának. Tizennégyszer verte vissza a kihívók támadásait, világbajnoki címét senkinek sem sikerült elvennie tőle. Próbálkozott a királykategória meghódításával is, ám ahhoz már törékenynek bizonyult. Joe Frazier a második menetben kiütötte, később Muhammad Ali nyolc menet alatt hétszer küldte padlóra.
Dick Tiger az ominózus csata után még nyert három meccset, majd újra kikapott Emile Griffith-től, és szegre akasztotta kesztyűit. Másfél évvel azután, hogy utoljára ringbe szólították, elvesztette legnagyobb csatáját. Májrák végzett vele. 42 éves volt…
