Zöld-fehér reményeink • SportTV

Zöld-fehér reményeink

Sport TV avatar Sport TV 2017. 04. 06. 21:05    
Olvasási idő: 4 perc

Ahogyan az élet sok területén megszokhattuk, a nők megint egy lépéssel a férfiak előtt járnak. Ők már ezen a héten megkezdik a negyeddöntős párharcaikat.

A továbbjutókra péntek délutánig, a „Kézivezérlés” című podcast alatt bárki tippelhet, aki ősszel szeretné a helyszínen megnézni az ETO vagy a Fradi BL-meccsét. Jómagam tippelni nem szándékozom, az alábbi beharangozóval viszont talán segítek valamicskét.

CSM Bucuresti-FTC-Rail Cargo Hungaria

Fotó: MTI

Fotó: MTI

Egy-egy trófeával gazdagabban kezdik a pénteki találkozót a felek. Az FTC a Magyar Kupát nyerte meg bravúrral, a CSM pedig már korábban bebiztosította román bajnoki címét, és a hétvégén az aranyérmeiket is átvehették Gulldénék.
Egyik csapatnak sem volt túl sok ideje, hogy felkészüljön az összecsapásra. A ferencvárosiak a vasárnapi győzelem után hétfőn pihenhettek, így a csütörtök reggeli indulás előtt mindössze két-két edzés és videózás fért a programba. A bukarestieknél pedig folytatódott a szokásos edzőkeringő. A BL-t még Kim Rasmussennel nyerték meg, akit Jakob Vestergaard követett, őt pedig novemberben váltotta Aurelian Rosca.  Az új (megbízott) edző Per Johansson, akit egy hete technikai igazgatónak szerződtettek, de a szerepkörökről sokat elmond, hogy Rosca maga döntött úgy, lemond, mert nem akar báb lenni. Johansson a londoni olimpiáig a svéd válogatottat vezette, azóta nem dolgozott ezen a szinten. A jelenléte azonban friss impulzust jelent, amit máris nagyon pozitívan fogadtak a bukaresti játékosok. A svéd trénernek gondot jelenthet az idő rövidsége, ugyanakkor segítségére lesz, hogy a védelem és a támadások főnöke (vagyis Torstensson és Gulldén) is régi jó embere. Bogdan Vasiliu, a CSM elnöke igen magabiztosan jelentette ki, hogy Johansson érkezése a stratégiájuk része, és csak az egyik meglepetés azok közül, amikkel a Fradit várják. Mindenesetre a következő szezont már Helle Thomsen irányításával kezdi a román csapat…
Ellenfelével szemben a Fradinál az állandóság jellemző. Elek Gábor csapata évről évre erősödik, és ebben a szezonban már minden poszton két hasonló képességű játékosa van. Egységesek és mentálisan erősek. Erre utal, hogy idegenben veretlenek a BL-ben – döntetlent játszottak Szkopjéban és győztek Podgoricán. És erről tanúskodik az is, ahogyan az ETO elleni kupadöntőt megnyerték.
Nyugodtabb leszögezhetjük, ennél pikánsabb párharc nem lesz a negyeddöntők között. Egy magyar csapat szereplése Romániában, főként a Ferencvárosé Bukarestben, garancia arra, hogy senki sem fázik majd a csarnokban. Ott voltam az előző szezonban a Baia Mare-FTC mérkőzésen, Nagybányán, ahol cseppet sem volt baráti a nézőtéri hangulat. És a mostani helyszín nem Erdély, hanem a román főváros. Azonban a CSM erősítéseit látva, idén kell legyőzni őket, mert jövőre már nem biztos, hogy lehetséges lesz.

Metz Handball-Győri Audi ETO KC

Fotó: MTI - Kovács Anikó

Fotó: MTI - Kovács Anikó

Feltételezem, sokunk számára ebben a párosításban tűnik legegyértelműbbnek a helyzet. A Metz először jár a Final4 környékén, már a 8 közé jutása is jelentős siker. Az ETO minden évben a legnagyobb esélyesek közé tartozik, így ezt az akadályt kötelező vennie. De a franciákról már nem csak az jut az eszünkbe, hogy „ők a szoknyások”. Otthon ebben a szezonban egy kivétellel az összes meccsüket megnyerték a Bajnokok Ligájában. Legyőzték többek közt a Thüringent, a Buducsnosztot (!) és a Vardart is, utóbbit 42-28-ra (!!!) Jó támpont ugyanakkor a győriek számára, hogy a Fradi győzött Metzben.
Ez a két csapat kapta a legkevesebb gólt idén a BL-ben, elvileg tehát a védelmek dominálhatnak. Ám a Vardar ellen láthattuk, hogy a franciáknál megvan a megfelelő támadópotenciál is – a Győrről nem is beszélve. Az ETO nem mindig villogott, de szinte minden mérkőzésén győzött eddig az idei kiírásban, és ez feltétlenül az erejét jelzi. A belső posztokon ugyan „karcsúbb” a kerete az optimálisnál (ősztől ez már nem így lesz!), de reményeim szerint ez nem jelenthet problémát ebben a körben. Bármennyire szép eredményei vannak a Metznek, jómagam a kettős győri győzelmet sem tartom elképzelhetetlennek.

Midtjylland-Vardar Szkopje

Fotó: EUROPRESS/AFP

Fotó: EUROPRESS/AFP

Az FCM-től az idény előtt elment a sikeredző, Helle Thomsen, majd összesorsolták őket három nagyágyúval, a CSM Bucurestivel, a Győri Audi ETO-val és a Rosztov-Donnal. A legtöbben a középdöntős szereplésükért sem adtunk volna egy lyukas garast sem, ehhez képest ott vannak a negyeddöntőben. Az ikastiak az egyetlenek, akik legyőzték a Győrt, és már semmit sem tartanak lehetetlennek. (Amúgy sem jellemző az önbizalomhiány arrafelé.) Ha rohanni tudnak és nem kell túl sokat felállt fal ellen birkózniuk, bajban lehet a Vardar, különösen Dániában, ahol különösen veszélyes a Midtjylland.
A bukarestiek mellett Szkopjéban szeretik leginkább váltogatni az edzőket. Ősszel, a Fradi elleni hazai iksz után nyomban kitelt Indira Kasztratovics ideje (1. forduló!!!), aztán egy rövidke átmeneti időszak után a tavaly már besegítő David Davisé lett a felelősség. Vele meg is nyerték mindkét csoportkört, de a Buducsnoszt elleni hazai és a Metz elleni idegenbeli vereség után állítólag maga kérte, hogy visszatérhessen a Vardar férfi csapatához, másodedzőnek. Az új edző, Irina Gyibirova (lánykori nevén lényegesen többen ismerik: Poltorackaja), a zseniális szélső neje, aki játékosként világklasszis irányító volt, de egyelőre nem tudni, edzőként hogyan irányít. Számára ez igazi mélyvíz lesz. A szkopjeiek kerete rendkívül erős, de annyira azért nem, hogy a kispadról érkező támogatás hiányában is továbbjusson. Ezzel nem azt mondom, hogy Gyibirova csupán díszítő elem lesz a pálya szélén. A kinevezése azonban lutrinak tűnik, és csak a nehéz pillanatokban dől el, jó ötlet volt-e a Vardar vezetőségétől, hogy egy rutintalan edzőre bízta az irányítást a szezon legfontosabb szakaszában. Bár, ha nagy a baj, csak átsétálnak a férfiak edzésére…

Larvik-Buducsnoszt Podgorica

Fotó: EUROPRESS/AFP

Fotó: EUROPRESS/AFP

Élénken él bennem a kép, amit a Liszt Ferenc reptéren láttam, a 2015-ös női BL-döntő másnapján. Épp egy labdarúgó Bajnokok Ligája-meccsre utaztam, amikor találkoztam a hazafelé tartó larviki együttessel. Törődött, sántikáló, alig vánszorgó kézilabdázók várták a gépüket. Előző nap a Buducsnoszt fizikailag felőrölte őket. Tavaly feltörölték velük a padlót a szkopjei negyeddöntőben. A nyáron elveszítették a legnagyobb sztárjukat, Nora Mörköt. A klub több milliós adósságot halmozott fel, a nyáron szétszélednek a játékosaik, a két Hammerseng-Edin visszavonul. A norvég bajnokságban a közelmúltban mérkőzést veszítettek – 12 év után. Mégis, a BL-ben olyan erőt mutat a Larvik, ami akár a Final 4-ba juttathatja őket. Kurtovic átvette Mörk szerepét, Riegelhuth szülés után újra a régi, Frafjord is fénykorát idézi. Az ETO is nehezen boldogult velük.
A Buducsnoszt korántsem tűnik olyan megingathatatlannak, mint az elmúlt években. Komoly pofonok érték a montenegróiakat, Adzsics a szezon során felajánlotta a lemondását és már a Moracsa sem tűnik olyan félelmetesnek, mint régebben. Igaz, minden váratlan vereségre markáns választ adott a csapat: győzött például Szkopjéban és az Elek Gyula Arénában is. Ráadásul az elmúlt hetekben kizárólag a Larvik ellen készült a Podgorica, ami óriási előny lehet számukra. Másrészt viszont még a legutóbbi felkészülési meccsen sem játszhatott a sérült kapus, Zoqbi de Paula, valamint a kezdő irányító, Rajcsevics, az első számú balszélső, Novovics és a védekező-specialista, Lazovics (továbbá Malovics, de ő kevésbé hiányozhat). A variációs lehetőségeik nélkülük feltétlenül szegényesebbek lesznek.
A Larvik egy alaposan kicserélődő, kényszerűségből megfiatalodó együttessel kezdi az új idényt. A Buducsnoszt a következő szezonra már elveszítette Neagut és Cvijicset, saját nevelésű játékosokkal pedig aligha lesz képes megfelelően pótolni őket. Ez akár azt is jelentheti, hogy mindkét klub elveszíti jelenlegi státuszát a közvetlen európai elitben (a Larvik esetében ez szinte biztosra vehető). Most viszont – épp emiatt is – még biztosan nagyon odateszik magukat.