Matuz Krisztián kommentátor, műsorvezető

A 2004-es labdarúgó Európa-bajnokságról hazatérve igazolt a Sport TV-hez. Korábban futballozott, de ha a kedvenc sportágairól kérdezik, ma már a kézilabdát említi elsőként

Legutóbbi frissítés 2017. november 15. 10:36
Matuz Krisztián

Levélben ajánlom! bezár

Ici c’est Paris

Fotó: EUROPRESS/AFP

„Ici c’est Paris”, azaz „ez itt Párizs”, skandálják szakadatlanul a PSG – immár kézilabda-mérkőzéseken is feltűnő - ultrái. Gondoltam, megírom, milyen volt Párizs vasárnap, az én aspektusomból. Úti beszámoló következik.

Hajnali 4 óra, megszólal a telefonom ébresztője. Az első feladat kipipálva: sikerült felébrednem. Nagyon rövid volt az éjszaka. Este tízig dolgoztam, fél 1 körül kerültem ágyba. Ráadásul háromkor egy távoli ismerősöm „megcsörgette” a mobilomat. Bizonyára vidáman alakult az éjszakája…
Bő egy órával a gép indulása előtt érkezem meg a reptérre. Pár perc múlva – meglepetésemre – befut Borsos Attila is. Kivételesen nem „centizte ki” az indulást. Szerencsére. Ugyanis brutálisan hosszú sor alakult ki a biztonsági ellenőrzésnél. Ezzel együtt időben bejutunk, és a járatunk is tartja a menetrendet. Pedig tőlünk most akár késhetne is, mert a szállásunkat elvileg csak kettőkor lehet elfoglalni. Ehhez képest, fél 9-kor már Párizsban vagyunk, és azon tanakodunk, mihez kezdjünk a délelőttünkkel. Szakad az eső, szabadtéri programot biztosan nem szervezünk. Úgy döntünk, a hotelhez megyünk, hogy finoman jelezzük, megjöttünk. Hátha valamivel előbb jutunk szobához! Óriási szerencsére a recepciós azonnal talál nekünk két szabad szobát, így nyomban nyugovóra térünk.

Fotó: EUROPRESS/AFP

Röpke alvás, felkészülés, ebéd, készülődés, aztán irány a Pierre de Coubertin-csarnok. Ismerjük a járást, pár perc alatt odasétálunk. Az akkreditációnkat szokás szerint nem találják. Ezzel Párizsban szinte mindig gond van, ami rendre gyorsan megoldódik. Ezúttal is. Némi várakozás után, egy számunkra ismeretlen, kopasz fiatalember érkezik a belépőinkkel. Bejutunk. A meccs előtt bejelentkezünk a pálya széléről, emiatt rögvest felveszem a kapcsolatot a közvetítő csatorna, a BeIn stábjával. Tőlük tudom meg, hogy Louise, a PSG sajtósa pár hónapja távozott a klubtól. Nem örülök, mert vele kifejezetten jó kapcsolatot alakítottunk ki, s ebből fakadóan nem csak a kötelező segítségre számíthattunk tőle. Az is kiderül, hogy az akkreditációinkat „leszállító” kopasz srác az új sajtós. Attila eközben Eklemovics Nikolával, Sevinger Zsolttal és Bruno Martinivel társalog. Én Dzsamalival váltok néhány mondatot. Nagyon kedves fiú, és számomra újdonság, hogy egészen jól beszél magyarul. Nikolát interjúzni hívjuk, ő pedig első szóra jön is. Hárman jelentkezünk be a csarnokból, Pesten rögzítik a beszélgetést, eddig minden rendben. De csak most jön a neheze.
Irány a kommentátorállás, hogy a francia technikussal lepróbáljuk, működik-e a kapcsolat a budapesti stúdióval. Nem működik. Már megint nem. Ez a külföldi közvetítések legstresszesebb része. Össze kell hozni az ISDN-vonalat. Leegyszerűsítve, ennek az a szerepe, hogy halljuk, ami a stúdióban elhangzik, és Magyarországról a „fülünkre szólhassanak”, ha bármilyen kérdésük, kérésük, utasításuk van. Szóval, nem jön létre a kapcsolat. A Sport TV-ből hiába tárcsázzák a megadott számot, amit a franciák próba gyanánt felhívnak. Náluk működik. A helyi technikussal személyesen, a „mieinkkel” telefonon folytatok folyamatos párbeszédet – mindhiába. Közeledik a mérkőzés kezdete, így szólok, hogy most már hagyjuk abba a próbálkozást. Műholdon úgyis megérkezik a hangunk Magyarországra, és telefonon jelzik majd, hogy mikor kezdhetünk beszélni. Zárásként a francia kolléga még azt javasolja, hívják Budapestről a másik, általa megadott számot, talán azzal sikeresebbek lesznek. Ennyiben maradunk.
A meccs elkezdődik, a PSG elképesztően jól kézilabdázik. Omeyer félelmetes, Karabatic és Sagosen megállíthatatlan. Utóbbiak rengeteget reklamálnak, ami különösen irritáló akkor, amikor hátrányban vagyunk. A helyzet súlyosbodik: „összeáll a vonal”, és az otthoni hangmérnök többször is hosszasan érdeklődik, halljuk-e őt. Válaszolok az úgynevezett „utasítón”, de ő nem hall minket, ezért újra kérdez. A játék közben persze zajlik és mi igyekszünk kommentálni…
Az ISDN-vonal egyirányú ugyan, de arra legalább alkalmas, hogy a második félidő elején azon keresztül „indítsanak” minket.  A Veszprém feljavul, óriási meccs lett belőle! Paprikás a hangulat, Ilics kis híján nekiugrik Sagosennek. Megértem. Egész végig hihetetlenül nagyképűen viselkedik a fiatal norvég.  A hajrá a párizsiaké, akiknél a szinte teljesen ismeretlen fiatal szélső, Kempf lép elő nyerőemberré. El kell ismerni, ma jobbak voltak a hazaiak.

Fotó: EUROPRESS/AFP

A végén átbirkózzuk magunkat a nézők tömegén, rohanunk a pályára, interjúzni. A veszprémiek bemennek az öltözőbe, de azt ígérik, öt perc múlva Vranjes és egy játékos visszatér és nyilatkozik. Így is történik, jön Ljubo és Mikler Roland. Mindketten nagyon készségesek, bár Roli még érezhetően igen zaklatott. Biztosítom róla, hogy megértem, hiszen ilyenkor még jómagam is a mérkőzés hatása alatt vagyok, pedig nem is játszottam. Az Echo TV helyszínen forgató stábjával már korábban egyeztettünk arról, hogy felhasználhatjuk az „Építők” magazinba forgatott beszélgetéseiket. Cserébe igyekszünk nekik riportalanyt szerezni a PSG-ből, de ez nem egyszerű. Végül Gensheimert sikerül becserkészni. Nem lelkes, de „rááll” a nyilatkozatra.
Mire mindannyian végzünk, a veszprémiek már átöltöztek és rohannak a buszhoz, ami azonnal a reptérre viszi őket. Máris hazarepülnek. Mi csak holnap indulunk. Attilát elveszítem, beszippantja a helyi VIP, a sok-sok régi ismerőssel. Aztán egyszer csak előkerül. Megvacsorázunk, kiadósat alszunk, reggel podcastet veszünk fel, majd indulunk haza, hiszen kezdődik a Harmadik Félidő.

Matuz Krisztián 2017.11.15 10:36
0komment

Hozzászólás (0) Hozzászólok!

Eddig még senki sem szólt hozzá, légy Te az első!

Szólj hozzá!