Mert Federer örök • SportTV

Mert Federer örök

Moncz Attila avatar Moncz Attila 2017. 01. 29. 18:24    
Olvasási idő: 3 perc

Roger Federer a 100. meccsét vívta az Australian Openen, a jubileumot egy alighanem klasszikussá nemesedő, Rafa Nadal elleni döntős sikerrel tette emlékezetessé. Féléves kihagyás után, idei első ATP-tornáján egyből nyert, és 2012 után ünnepelhetett ismét Grand Slam-torna-diadalt.

Amikor a sólyomszem az Australian Open döntőjében „megadta” a meccslabdát Roger Federernek, rájöttem, van még hová fejlődnöm az ünneplésben. Még nem támasztottam könnyezve a tévét, nem ráztam a Sergio Tacchini-s poszteremet és nem tettem le a telefonomat egy „Most nem tudok beszélni” kíséretében, midőn tette azt Kamler Janó barátom 2001-ben, amikor Goran Ivanisevic heroikus meccsen, három elveszített wimbledoni döntő után Pat Rafter ellen végre csúcsra ért a füves pályás szentélyben. De csak mert nincs Sergio Tacchini-s Roger Federer-poszterem.

Fotó: EUROPRESS/AFP

Fotó: EUROPRESS/AFP

Semmiképpen sem vallom magam „divat-federeristának”, bocsánat a kifejezésért, de már copfos „hülyegyerekként” is ő volt a kedvenc, később meg már lehetetlen volt „kiszeretni” belőle. A Maestro-korszakra (na jó, egy kicsit már azt követően) aztán jött a tavalyi év. 2000 óta az első, amelyben nem nyert tornát, illetve amelyben mindössze egy Top10-es játékost (Berdych) tudott megverni. És persze a július 26-i bejelentés, amely szerint térdsérülés miatt nem csupán az olimpiát, de az esztendő hátralévő részét is kihagyja.
Ekkor éreztem azt, hogy innentől meg kell becsülni minden olyan pillanatot, amikor teniszezőként lehet őt viszontlátni. Grand Slam-győzelemre, Djokovics, Murray vagy éppen a szintén sokat sérült, de örök nemezis Nadal legyűrésére gondolni sem mertem. Akkor meg különösen nem, amikor még szeptemberben is ilyen nyilatkozatokat lehetett olvasni tőle: „Jó hat hetet csak arra fordítottam, hogy kipihenjem magam. Tulajdonképpen csak fél napokat dolgozom. Általában reggel edzek, majd a családdal eszem egy jót. Utána kollégákkal találkozom, és csavargunk egy jót. Először tudom értékelni igazán, mit jelent egészségesnek lenni. A célom persze az, hogy újra boldog legyek és újra játsszak.”
Most pedig itt ülök 2017. január 29-én, és előbb a képernyőt, majd a monitort nézem üveges szemmel. És persze nem értem, mi volt az előző két hét. Azt tudom, mit jelent térdsérülésből talpra állni (nem voltam élsportoló, de azért összehoztam két térdműtétet az évek alatt…), de hogy milyen azt követően ekkora sikert aratni, arról lövésem sincs. Meg arról se, hogy két olyan ember hogy a bánatba tud döntőt játszani Melbourne-ben, akik pár hónappal ezelőtt Nadal teniszakadámiája megnyitóján normális teniszbemutatót sem bírtak játszani, mert egyiküknek a térde, a másikuknak pedig a csuklója nem engedett többet. „Egy lábon álltam” – vallotta be utóbb Federer…

Fotó: EUROPRESS/AFP

Fotó: EUROPRESS/AFP

Federer a 17. helyen volt kiemelve, a fogadóirodák 17-szeres pénzzel adták a végső győzelmét, ezzel csak az ötödik legesélyesebb volt Djokovics, Murray, Wawrinka és Nadal mögött, Raoniccsal holtversenyben. Az ágán Berdychhel (10. az ATP-rangsorban), Nisikorival (5.), Murrayvel (1.) és Wawrinkával (4.). Ha minden a papírforma szerint alakult volna, a legjobb 32-től a döntőig ezt a négyest kellett volna megvernie. A közismert norvég tv-kommentátor erre aligha üvöltötte volna el, hogy „álomsorsolás”. És akkor még azt nem tettük hozzá, hogy a fináléban meg vélhetően Djokovicsot (2.) vagy Nadalt (9.), esetleg Raonicot (3.) kellett volna elvernie. Öt top tízest, úgy, hogy 2016-ban összesen egy ilyen bravúr jött össze neki. Most négy, de csak azért, mert Murray nem jutott el odáig, hogy Roger megverje. A másik négy (az ő ágán lévők plusz Nadal) igen.
Berdychet leszámítva hárman is öt szettre késztették közülük Rogert. Ezen a három meccsen összesen 10 óra és 15 perc teniszre. Korábban egyetlen GS-en sem kellett három ötszettest vívnia, 35 éves korára ezt is megélte. De ami durvább, meg is nyerte. Az összes meccsén a döntő szett előtt az ellenfél volt feljövőben, az övé lett a negyedik játszma. Nadal ezt még egy brékelőnnyel és 3:1-es vezetéssel is megfejelte. De egyszer sem Federernek kellett gratulálnia a végén. Három top10-est megverni öt szettben ugyanazon a Grand Slamen, le a kalappal. Négyet meg kipipált a trófeáért – legutóbb Mats Wilandernek sikerült ilyen bravúr.
Megígérte, hogy Nadal ellen a végsőkig elmegy, még akkor is, ha ennek öt hónapos pihenő lesz az ára. A spanyolt Wimbledonon kívül sehol sem verte meg Grand Slam-tornán, 0/8 volt a mérlege ezeken. 2009-ben Nadal úgy nyerte meg az Australian Opent, hogy a Verdasco elleni döglesztő elődöntőbeli ötszettese után a fináléban is öt játszmát tolt le Federer ellen. Most is megvolt az ötjátszmás elődöntője a spanyolnak, a finálé is maratoni lett. Csak Federer nyert – a mostani volt a 11. olyan meccsük, amely legalább háromórás volt, a svájci mindössze harmadszor, 2007 óta pedig először nyert maratonit a spanyol ellen. „Ha a teniszben lenne döntetlen, most elfogadnám, és megosztanám a győzelmet Rafával. Nem a trófeáért érkeztem Ausztráliába, hihetetlen, hogy most itt állhatok vele” – mondta a győzelmét követően.

Fotó: EUROPRESS/AFP

Fotó: EUROPRESS/AFP

És még valami: hiszek a tündérmesékben. Federert megelőzően legutóbb egy másik egykori világelső, Pete Sampras tudott Grand Slam-tornát nyerni 17. kiemeltként. 2002-ben a US Openen Andre Agassi ellen. Akkoriban az volt a Federer-Nadal. A győztessel kapcsolatban akkor is felvetődött, vajon ő minden idők legjobbja? Ma már tudjuk, hogy nem. Az ő 14 GS-győzelmét felülmúlta az az úriember, aki vasárnap a 18. diadalát aratta a négy nagy torna egyikén. Hajdani bokszszakíróként több olyan fényképet is láttam, amelyen Floyd Mayweather fején volt egy GOAT feliratú sapka. A bunyóban vitattam ennek jogosságát, teniszben nekem nincs kétségem afelől, Federer fején helye lenne egy ilyen sapkának. Már ha nem lenne túl szerény a viseléséhez.