4. liga, 30 313 néző

Abramov Gábor 2015. 02. 09. 09:16    
Olvasási idő: 2 perc

30 313 helyszíni néző egy német negyedosztályú bajnokin. Soha nem voltak ennyien még abban az osztályban meccsen. Magyarországon speciel a 2014-2015-ös évadban egyetlen élvonalbeli bajnoki fordulóban sem gyűltek össze ilyen sokan. Mármint összesen a nyolc találkozón.

A magyar futballal kapcsolatban egy dologgal biztosan nem vagyok vádolható: hogy ne jártam volna meccsekre. Győrben bérletem is volt, az Üllői úton és Debrecenben láttam NB II-es meccseket, az Ácsi Kinizsivel pedig az NB III és a járási első osztály (ma fellengzősen lehet „megye kettőnek” is hívni, akkoriban ez az ötödik ligának felelt meg) között mindent megjártam. Ez az őrület emlékeim szerint 1980 óta tart (bár szegény nagypapám állítólag délutáni sétáltatás ürügyén már 1977 tavaszán, nem egészen hat hónaposan meccsre hordott…), de mindössze egyszer adatott meg, hogy harmincezernél is több néző jelenlétében láthassak magyar bajnokit. 1996 júniusában 45 ezredmagammal láthattam, mint lesz bajnoki a Fradi a BVSC elleni győzelemmel a Népstadionban.
Ezt már csak azért is muszáj volt végiggondolnom, mert @szcsaba padtárstól felszólítást kaptam, hogy írjak blogbejegyzést az Alemannia Aachen-Rot-Weiss Essen meccsről (1-0). Amit, semmiség, 30 313 néző látott. A német negyedosztályban. Tegyük helyre ezt a számot! A hétvégén játszott kilenc német első osztályú bajnokiból négyen nem volt ennyi néző (kettőn nem is lehetett, hiszen nincs ekkora stadion). A további európai topligák közül az angol élvonalban három, az olaszban öt, a spanyolban hét (hétfő estére lesz ebből nyolc is), a franciában pedig nyolc olyan találkozót rendeztek, amelyet nem láttak ennyien a helyszínen.
Ha meg itthon nézek körül, még megdöbbentőbb számokkal lehet szolgálni. Olyan álmom nem volt, hogy az OTP Bank Ligában az ősszel volt ennél nézettebb összecsapás (a Diósgyőr-Ferencváros 8625 helyszíni drukkerrel vitte el a prímet), de azért arra sem gondoltam, hogy nem volt olyan forduló a tizennyolcból, amelynek a meccseire összesen nem mentek ki ennyien. Márpedig megnézve a játéknapok adatait, ez a szomorú kép. A legmagasabb össznézőszámú magyar forduló 26 969 szurkolót csábított ki a nyolc arénába. Jó háromezerrel kevesebbet, mint egy derbi az aacheni Tivoliba. Ne, ne tegyük fel a „persze, mert azt nem közvetítette a tévé” lemezt, mert közvetítette.
Szűk egy héttel a kezdő sípszó előtt már tuti volt a telt ház a Regionalliga West két éllovasának (papíron azonos pontszámmal várták a meccset, de csak idő kérdése, mikor lép életbe az Essennel szemben foganatosított egypontos levonás, amit Cebio Soukou doppingvétsége miatt kapott a csapat), miután a maradék négyezer jegy három óra alatt gazdára talált. Az Essenbe küldött ötezer összesen egy óra alatt fogyott el. Az aacheniek háromszor annyi rendezőt aktiváltak, mint korábban bármikor, az esseni drukkereket pedig a helyi személyzet kísérte el. Nehogy elfeledjük: negyedosztályú rangadóról beszélgetünk.
Persze, mindkét csapat járt már magasabban. A világfutballnak Helmut Rahnt is adó Essen 1955-ben nyugatnémet bajnok volt, az Aachen 1969-ben ezüstérmes, utóbbi ráadásul az új évszázadban (2004-ben) Német Kupa-döntőt vívhatott. Aztán a szép napok véget értek, a közelmúltban mindkét klub csődöt jelentett. Azóta két ambiciózus ügyvezető került a klubok élére, értelmes víziókkal. Az esseni Michael Welling a Dortmund és a Schalke mögött a Ruhr-vidék harmadik erejévé akarja tenni a klubját (az „űrkorszakban”, 3024-ben pedig Világkupát szeretne vele nyerni…), míg az aacheni Alexander Mronz (a név a teniszfanoknak ismerős lehet, egykoron az ATP-rangsor 74. helyezettje volt) 2018-ig akarja visszajuttatni az Alemanniát a harmadik vonalba. Jelentős meglepetés lenne, ha a szezon végén nem kettőjük közül kerülne ki a csoport győztese.
Ha a múltra hagyatkozunk, akkor az Aachen nyer. A korábbi Regionalliga-rekordot 24 795 helyszíni nézővel tartó Lokomotive Leipzig-RB Leipzig találkozót 3-1-re megnyerő vendégcsapat a szezon végén feljutást ünnepelhetett.