Ball don’t lie
2013. 01. 23. 23:01 Olvasási idő: < 1 perc
…és akkor kimondtam, hogy Lakers. Észre sem vettem, Csabi pedig már dörzsölte a tenyerét és tudta, hogy egy jó kis büntetést fog kitalálni nekem az Alley-oop hallgatóival.
Sosem tudtam büntetőt dobni. Még akkor sem, amikor tudtam kosarazni. Megnéztem, a legjobb szezonomban is csak éppen hogy elértem a 60%-ot.
Azóta teltek az évek, jöttek a kilók, csökkent a játékidő és vele együtt az önbizalom, így ma már az 50% megközelítése is földöntúli örömmel tölt el.
Megjegyzem, nem foglalkozom sokat a témával, egy nagyon jó csapat 7-8. embereként a fő feladatom a védekezés megszilárdítása, nem oszt, nem szoroz, ha a meccsenként jutó egy-két lehetőséget elkótyavetyélem.
Szóval sejtettem, hogy rosszul fogok járni, ennek ellenére egyértelmű volt, hogy ezt a kihívást fogom választani a Csabi által vázoltak közül.
A felvétel a ma este játszott rangadónk szünetében készült:
Hát ennyi. A szezonban elért 30%-os mutató nem sajtóhiba, hanem képességeim hajszálpontos leképezése a matematika nyelvére.
Háromszorosan is megérdemlem ezt a büntetést. Egyrészt nem tudom befogni a számat. Másrészt nem tudok büntetőt dobni. Harmadrészt a mai meccs végén egy kosárlabdapályán ritkán látható gusztustalan falttal terítettem le az ellenfél egyik játékosát.
A – ha jól számolom – négy doboz üdítőt az ő egészségére fogom legurítani a legközelebbi adandó alkalommal.
Ball don’t lie.
