Beat the Heat! #2
2012. 06. 16. 08:45 Olvasási idő: 2 perc
Ahogy azt az évtizedes mondás tartja, az NBA rájátszásában egy párharc akkor kezdődik el, ha az egyik csapatnak sikerül idegenben nyernie. Helyes, legalább van miről írni.
Ha az ember a reklámszakmában dolgozik, egy idő után nem lepődik meg semmin. Szaniszló Csabának mégis sikerült meglepnie, amikor szerda reggel behatolt a szerverszobába és egy elektromágnes segítségével megsemmisítette az első mérkőzés élő kommentárját, csak azért, hogy elhallgattasson. Hogy fenntartsa a jófiú image-ét, egy kétségbeesett tweettel még a stúdióba invitált, hogy segítsek az “újraszinkronizálásban”, de a két perccel később érkező hívásomat természetesen már nem fogadta. Hát ilyen emberekkel vagyok kénytelen együtt dolgozni.
De térjünk vissza a párharcra. Először is szeretnék minden Thunder-szurkolót megnyugtatni: aggodalomra – legalábbis egyelőre – semmi ok. A puskaport azonban érdemes az Okalhoma Cityből Miamiba vezető repülőúton és az előttünk álló napokon is szárazon tartani, mert a Heat a rendelkezésére álló két rövid nap alatt összekapta magát és fricskát mutatott például Sheridannek, aki az első meccs után már OKC-söprést vízionált. Nem eszik olyan forrón a kását.
LeBron James gyakorlatilag hibátlanul játszott, búcsút intett hűtlen kedvesének, a középtávoli tempónak és azt csinálta, amihez nála jobban kevesen értenek, agresszívan támadta a gyűrűt és tündökölt a büntetővonalon. A meccs végén volt egy-két kelekótya megoldása, amelyek kis híján végzetesnek bizonyultak, de a második meccsen látott Thunder ellen ez is belefért.
Az igazi különbséget azonban Wade feltámadása jelentette, aki a lélektelen első meccs után megrázta magát és noha 2006-os önmagát minden bizonnyal már soha nem fogja megközelíteni, kifejezetten jól játszott, ahogy az újra kezdő Bosh is.
Semmit nem ért volna azonban a trió teljesítménye, ha nem zárkózik fel melléjük ismét Battier, aki ismét 17 pontot tett be a közösbe. Ha valamiben biztos lehet az ember ebben a párharcban, az ennek a sorozatnak a megszakadása. Ellenkező esetben nagy a baj.
A harmadik meccset természetesen hozza a Thunder, de azt imádom ebben a párharcban, hogy fogalmam sincs, hogy a győzelem milyen körülmények között fog megszületni.
Az világosan látszik, hogy a korábbi párharcokban kulcsfontosságú Kendrick Perkinsnek nincs helye a parkettán, Collison és Ibaka a második meccsen viszont kevés volt ahhoz, hogy megnehezítse a festékben parádézó Heat dolgát.
Ennél sokkal fontosabb kérdés a Westbrook-Durant duó dinamikájának finomhangolása. Aki abban bízott (többek között én is), hogy a fafejű divatdiktátor kezelhetővé válik a szezon végére, az tévedett. Továbbra is csak egyetlen sebességi fokozatot ismer (teljes gőzzel előre) és néha úgy tűnik, hogy Durant csak akkor juthat labdához, ha Brooks lehúzza a pályáról az energiabombát.
Kicsit talán késő van már emberkedni és helyretenni Westbrookot, de a Thundernek el kell érnie, hogy Durantet egyenletesen használja és ne csak a negyedik negyedekben támaszkodjon rá. KD az első meccsen 17, a másodikon 16 pontot szórt, ezzel ő lett az első játékos az ABA és az NBA összeolvadása óta, aki egy döntő két egymást követő összecsapásán legalább 14 pontig jutott.
A statisztikák szerint egyébként a Thunder sikerének a kulcsa nem az, hogy Westbrook háttérbe szorítja magát és Durant vállal mindent. Ahogy a Spurs ellen is láttuk, az OKC akkor a leghatékonyabb, hogy mindketten visszavesznek és bevonják a többieket is.
Láttunk eddig két meccset. Nem mondhatnám, hogy olyan rettenetesen hasonlítottak egymásra. Ahogy írtam korábban, az ember semmire sem mehet biztosra ebben a párharcban. De mielőtt a Miami-fanatikusok elbíznák magukat, érdemes azon elgondolkozni, hogy a Heat a második derbin mutatottnál sokkal jobban nem tud játszani. A Thundernél Durant még csak most kezd belemelegedni.
Vasárnap egy órával korábban kezdünk, szerintem érdemes csatlakozni!
