Clevelandinek jó most lenni! • SportTV

Clevelandinek jó most lenni!

 avatar 2014. 07. 12. 09:39    
Olvasási idő: 2 perc

Éppen az édesanyám által péntekenként rendezett hizlalótáborból hoztam haza a gyereket. Ahogy próbáltam rávenni, hogy este nézzük meg együtt a Nemzet aranya című filmet, a telefon megremegett a zsebemben. Danna retweetelte Lee Jenkins már most legendás üzenetét: „LeBron: I’m coming home.” Felállt a szőr a kezemen.

Nem is olyan régen LeBron visszatérése még viccnek is rossz volt. A világ legrosszabb PR-húzásai között számon tartott „Döntés”. Dan Gibert dühös levele. Az elégetett mezek. Az alulteljesítő csapat. Mike Brown.

Aztán visszavonultatták Ilgauskas mezét, és ahogy a bölcsen a háttérben meghúzódó Jamest mutatta a kamera, világossá vált számomra: nem persona non grata többé. Ez volt az a pillanat, amikor először elhittem, hogy hazatérhet.

Biztos vagyok abban, hogy ha a Heat idén is nyer, LeBron hosszabbít. A Spurs elleni kudarc azonban rádöbbenthette arra, hogy ha együtt is marad a csapat gerince, továbbra is csak abban bízhatnak, hogy minden évben lesz egy-két veterán, akit Riley rá tud venni arra, hogy a bajnoki cím reményében apróért aláírjon.

James az elmúlt négy idényben a saját bőrén tapasztalta meg, mennyire nehéz nyerni az NBA-ben. Tisztában volt azzal is, hogy minden egyes évben, amikor nem ők emelik magasba a trófeát, 2010-es ígérete (nem 2, nem 3, nem 4…) egyre nagyobb teherként fog a vállára nehezedni. Azt is látta, hogy Riley hiába zseni, csodát tenni ő sem tud: a legenda kifogyott a lehetőségekből.

Ha visszanézek az elmúlt néhány hét történéseire, azt látom, hogy ennek ellenére James adott egy esélyt a Heatnek. Azonnal kilépett a szerződéséből, hogy nyomás alá helyezze a vezetőséget és kiharcolta, hogy a Miami a Drafton kedvenc egyetemi játékosát, Shabazz Napiert válassza. Aztán várt. De nem történt, nem történhetett semmi, mivel a teljes piac az ő döntésétől tette függővé a következő lépését.

Amikor látta, hogy a frontok megszilárdultak és a Heat nem képes belátható időn (1-2 hét) olyan keretet építeni, amelynek reális esélye van a bajnoki címre, elengedte South Beachet. Onnantól kezdve számomra már csak az volt a kérdés, hogy a fiatal Cavs képes-e annyi helyet csinálni a fizetési plafon alatt, hogy LeBron maximális fizetése beférjen alá.

Miért éppen Cleveland és miért csak a Cleveland? Sokszor beszéltem már az Alley-oopban arról, hogy a világ legjobb játékosa nem teheti meg, hogy kétszer is csapatot vált. Ha máshová igazol, image-e jóvátehetetlen károkat szenvedett volna el, és LeBron egyszerűen túl öreg már ahhoz, hogy harmadszor is felépítse magát.

Miért éppen maximális fizetés? Mert megérdemli? Mert nonszensz, hogy az évezred legjobb játékosa még egy idényében sem kapott annyit, amennyit a szabályok szerint kereshetett volna? Mert mindig lehet arra számítani, hogy ott lesz a feldobásnál és kiteszi a parkettára, amije van?

2010-es döntése (ahogy és amit) egyszerre volt gyerekes és rettenetesen becsvágyó. Idén szeretem azt hinni, hogy a szíve vezérelte. Tegnap nem volt boldogabb város a világon Clevelandnél, ahol minden adott: a gyökerek, a fiatal játékoskeret, a maximális fizetés, és LeBron érkezésével a bajnoki esély is.

szavamjarasa írta Tumblren és minden szavával egyetértek: „Nem hiszem, hogy a Cavsnek fogok szurkolni, de ettől most sokkal jobb hely lett az NBA.”