Kinyomták a Barnát

2012. 11. 10. 13:56    
Olvasási idő: 3 perc

Mivel még tegnap reggel is azzal volt tele az internet, hogy Mike Brown állása biztonságban van, engem határozottan meglepett, hogy estére mégis lapátra tették. Ahogy az mostanában lenni szokott, Szaniszló Csabi SMS-éből értesültem a dologról.

„Hú bazzeg, ebbe szépen belenyúltál.” – olvasom a telefon kijelzőjén az FSzSE-Hajós Alfréd DSE örökrangadó félidejében. De mibe? Elsőre arra gondoltam, hogy a Csabiról készített fotóm borzolta fel a vártnál jobban a kedélyeket, de a biztonság kedvéért rácsörögtem.

Szóval kirúgták. A „nézés” után csak idő kérdése volt.

Talán több esélyt érdemelt volna. Dwight Howard fizikálisan egyelőre árnyéka önmagának, Steve Nash nem is játszik, miközben a csapat egy új támadási rendszert próbál elsajátítani.

De ebben a városban ezzel a kerettel nem lehet 1-4-gyel állni, mert Jack Nicholson előveszi a Ragyogásban használt fejszét és rájuk töri az öltözőajtót, bekiabál, hogy „Here’s Johhny!”, aztán megnézhetik magukat.

Ahogy Robert Sacre, a Lakers újonca példátlan éleslátással összefoglalta: „Mi a Lakers vagyunk. Tőlünk elvárás a győzelem.”

Mert ha nincsenek győzelmek, akkor már tényleg semmi sem marad, amivel igazolni lehetne Mike Brownt. Kezdjük azzal, hogy aki kitalálta, hogy ő kövesse Phil Jacksont, azt érdemes lenne berendelni Mácsai Pálhoz a Terápiába. Aki pedig azért felelős, hogy ezt a szakmailag rossz döntést előtte le se egyeztessék Kobe Bryanttel, az a pszichológust ki is hagyhatja, jöjjön egyenesen hozzám, lepecsételem a papírját, hogy egy megveszekedett bolond.

Biztos vagyok benne, hogy Mike Brown jó ember. Amikor látom, mindig az jut eszembe, hogy olyan ölelnivaló. Ettől még egy bohócnak tartom, abból is a legszomorúbb fajtának, akiről mindenki tudja, hogy az, csak ő nem.

Hiszem, hogy ha időben elküldik Clevelandből, a Cavs bajnokságot nyer és James még mindig ott játszik. Ő volt az első szupersztár, akire Brown szemmel láthatóan képtelen volt hatni. Amikor Los Angelesbe szerződött, még nagyobb fába vágta a fejszéjét.

Nem volt elég számára az elmúlt év, hogy elfogadtassa magát a csapattal és a várossal. Lehet, hogy tisztelték és elfogadták, mint embert, de sosem éreztem azt, hogy a Lakers az övé lenne.

Talán erős kifejezés, hogy a csapata megbuktatta. De folyamatosan úgy éreztem, hogy a játékosok nyilatkozatai őszintétlenek és fenntartom, hogy ezzel a kerettel ilyen rosszul védekezni csak akarattal lehet.

Mike Brown tehát a múlté, és bárhová nézek, csak esélylatolgatásokat látok. Vajon ki lesz a Lakers következő edzője? A válasz nagyon egyszerű lenne, ha a kollektív szerződés engedélyezné a játékos-edző intézményét. Mivel azonban nem ez a helyzet, így az, akit Kobe Bryant akar.

Ugyanis ez a csapat már jó ideje Kobe Bryanté. Mióta Shaqet kiutálta, azóta mindenképpen. Még egyszer nem fogják elkövetni azt a hibát, hogy azt a játékost, aki az évi 30 milliós szerződésével gúzsba köti a csapatot, ne kérdezzék meg.

Ha ebből a nézőpontból közelítem meg a kérdést, akkor csak két komoly esélyes marad.

Stan Van Gundy alapból kiesik, bár szívesen megnézném Dwight Howard arcát, amikor megtudja a hírt. Jerry Sloant fantasztikus edzőnek tartom, de az ő szerződtetésének és szigorának csak Nash és talán Gasol örülne. Mike D’Antoni a hírek szerint egy műtét miatt még hetekig ágyhoz van kötve, ráadásul pályafutásának ebben a szakaszában hiba lenne Nash köré csapatot építeni, ami D’Antoni szerződtetésének egyértelmű üzenete lenne.

Szóba került még Nate McMillan, de akikkel komolyan számolni kell és Kobe rostáján is átmehetnek, az Phil Jackson és Brian Shaw.

Előbbit nem kell bemutatni, pihent egy évet, ráadásul imádja Howardot és mindent tud arról, hogyan kell Kobe és egy klasszis center köré bajnokcsapatot építeni. Ami ellene szól, hogy az utóbbi években az a kevés szakmaiság, ami a pályafutását övezte, is megkopni látszott és ebben a ligában a zen már kevés lehet. Arról nem is beszélve, hogy ha Jacksonnal a triangle is visszatér, akkor mi lesz Nash-sel?

Emiatt jobb döntésnek tartanám Shaw-t, akit nagyon tehetségesnek tartanak, akinek „tartozik” a Lakers és akit Bryant tavaly szívesen elfogadott volna vezetőedzőnek.

Akármi is lesz, Los Angelesben új időszámítás kezdődik. Nálam továbbra is a Nyugati Főcsoport legfőbb esélyesei és a sikerekhez lehet, hogy csak egy olyan edző kell, aki nem áll a játékosok útjába.

Meg egy kis egészség.