Kórházválogatott
2013. 04. 02. 01:48 Olvasási idő: 3 perc
Mostanra jó eséllyel már az is látta Kevin Ware gyomorforgató sérülését az NCAA Elite Eight körében, aki nem akarta. A Louisville másodévese a fotók tanúsága szerint már jobban van, megvolt a műtét is és hamarosan a rehab rögös útjára léphet. Reménykedjünk abban, hogy hamarosan visszatérhet a pályára és emlékezzünk azokra, akiknek a pályafutását túl korán törték a sérülések derékba.
A kosárlabdában szerencsére minimális az esélye egy valódi karriergyilkos sérülésnek. Szinte nincs olyan roncsolódás, amelyből az orvosok ne tudnák annyira összerakni a játékost, hogy legalább legyen esélye a visszatérésre.
Sokkal gyakoribb, hogy a súlyos sérülések nem múlnak el nyomtalanul, esetleg új nyavalyákhoz vezetnek és a játékos már csak árnyéka önmagának.
Mielőtt rátérnénk az igazi, sportmozgás közben szerzett sérülésekre, szeretnék röviden megemlékezni három olyan fiatalemberről, akiket a halál ragadott el a kosárlabdapályáról.
Malik Sealy a Timberwolves játékosa 30 éves volt, amikor 2000-ben egy baleset után nem szállt ki az autójából, amelyben feldolgozhatatlan módon nem volt légzsák. A balesetet okozó férfit ittas vezetésért lecsukták, jelenleg visszaesőként nyolcéves börtönbüntetését tölti.
Drazsen Petrovics még 30 sem volt, amikor a német autópályán az autója becsapódott egy, a szalagkorlátot átszakító kamionba. Az autót Petrovics barátnője, a magyar felmenőkkel rendelkező Szalantzy Klára vezette, aki később Oliver Bierhoff felesége lett. Minden idők legjobb európai kosarasa nem volt bekötve.
Len Bias csak 22 éves volt, amikor két nappal az 1986-os Draft után leállt a szíve. Több mint két óráig küzdöttek az életéért, de a kokain erősebb volt.
És az értelmetlen tragédiáknak még nincs vége…
Itt kell ugyanemlítenem két irányítót, a sacramentói Bobby Hurley-t és a chicagói Jay Williamst, akik bizonyos tekintetben szerencsésnek mondhatók, hiszen élnek, de a kosaras karrierjük ment a levesbe. Hurley természetesen nem volt bekötve, amikor egy autóbalesetben majdnem otthagyta a fogát, Williams pedig nem viselt bukósisakot, amikor jogosítvány nélkül motorra ült és felcsavarodott egy lámpaoszlopra.
Sajnos még ezektől a tragikus esetektől eltekintve is a bőség zavarával küzdöttem, amikor össze akartam állítani a saját „Mi lett volna, ha…” ötösömet.
Irányító: Anfernee Hardaway
Nem is lehet kérdés. Ő volt az első játékos, akiért először rajongtam életemben; akihez se addig, se azóta nem láttam foghatót; aki miatt bevállaltam a 45-ös helyett egy 47-es cipőt, csak azért, hogy az övében játszhassak. Három teljes szezont kapott a sorstól, aztán a sérülések szép lassan felfalták a térdeit.
Eszembe jutott még: Baron Davis, Magic Johnson, Shaun Livingston
Hátvéd: Tracy McGrady
Az ezredforduló emblematikus pontgyárosa, akinek egy olyan szezonja sem volt, amikor minden mérkőzésen bevethető állapotban lett volna. Esetleg ha Orlandóban nem kap akkora terhelést, szebben öregedett volna. Előbb a háta, később a válla és a térdei mondták fel a szolgálatot és végül úgy kellett visszavonulnia, hogy az első körből sosem jutott tovább.
Eszembe jutott még: Pete Maravich, Michael Redd, Brandon Roy
Bedobó: Grant Hill
Ha nincs a Suns orvosi stábja, a Duke legendájának már évekkel korábban vissza kellett volna vonulnia. Ehelyett negyven évesen még mindig aktív, de ha visszatekerhetné az idő kerekét, valószínűleg nem írna alá még egyszer Orlandóba, mert azzal a lépéssel nagyon magára haragította a sorsot. Hat szezon alatt a lehetséges 492-ből mindössze 200 alkalommal állt a Magic rendelkezésére. Akit azóta látunk, már köszönőviszonyban sincs a detroiti évek All-NBA játékosával.
Erőcsatár: Jonathan Bender
Hatalmas ígéret. Hatalmas csalódás. Pedig magas volt, atletikus és sokoldalú. Csak nem tudott a pályán maradni. Az 1999-es Draft 1/5-ösének nyolc szezon sem volt elég ahhoz, hogy eljusson 300 mérkőzésig, mindössze 25 évesen vonult vissza.
Eszembe jutott még: Maurice Stokes
Center: Yao Ming
Még mindig csak 32 éves. A méreteihez képest kifejezetten gördülékeny volt a mozgása és kontinenseken átívelő karizmával rendelkezett. A magassága miatt a gyűrű alatt megállíthatatlan volt, de nem elégedett meg ennyivel, kifejezetten finom keze volt a középtávolikhoz is. Shaq szerint benne volt, hogy bekerüljön minden idők öt legjobb centere közé.
Eszembe jutott még: Arvydas Sabonis, Ralph Sampson, Bill Walton
Csodálatos tehetségek, tragikus sorsok. Adjunk hálát, hogy napjaink három emblematikus játékosa közül kettő (James és Durant) mintha vasból lenne, egy (Bryant) pedig egyszerűen úgy döntött, hogy nem foglalkozik a sérülésekkel és a Barney-módszert választja:
„Whenever I start feeling sick, I just stop being sick and be awesome instead.”
