Natasa, kvittek vagyunk!

2012. 10. 05. 14:37    
Olvasási idő: < 1 perc

Akinek lettek volna kétségei Natasa motivációval kapcsolatban, az a tegnapi nap folyamán megtudhatta az igazságot.

„Tizenegy évvel ezelőtt nem voltak megfelelőek a feltételek az élsporthoz, ezért távoznom kellett, de mindig vissza akartam térni, hogy a szerb színeket képviselhessem.”

„Hazatérek.”

„Nagyon boldog vagyok, hogy visszatértem a szülőföldemre.”

Szóval az van, hogy amikor Dusev-Janics Natasa átköltözött Magyarországra, akkor tulajdonképpen mindössze munkahelyet váltott. Talán úgy érezte magát akkor, mint Paksy Tímea most, aki „kényszersógor” lesz, pedig szereti ő Magyarországot, de nem annyira, hogy éhen haljon. Igaza van.

Sőt, minden „légiósnak” igaza van, aki élsportoló létére nyomorogni kényszerül, ezért más országban folytatja. Ha valaki valamiben a világon az egyik legjobb, akkor megérdemli, hogy az adott területen a legjobban keresők között legyen a világon.

Van azonban egy kis gond. Én azt hittem, hogy Natasa itthon érezte magát és nem hiányzik neki Szerbia. Tévedtem. Az én bajom, túl fogom tenni magam rajta.

Jól haladok, már most sem szomorkodom, hogy hazamegy, sőt, természetesen tiszta szívből kívánok neki sok sikert a kajakban és a szárazföldön egyaránt. Nem sajnálok egy fillért sem, amit az adómból a pályafutása támogatására fordítottak, így lemondok a szerbek esetleges kárpótlásáról is.

Ellenben ha tudtok valahol egy szavazásról, ahol az a kérdés, hogy Dusev-Janics Natasának jár-e 35 éves kora után az életjáradék a magyar államtól, akkor szóljatok, mert megyek nemmel szavazni.

Szerintem már most is kvittek vagyunk.