Mitől beteg az NBA?
2013. 01. 06. 09:24 Olvasási idő: 2 perc
Nézem a meccseket és csak csóválom azt a nagy kopasz fejemet. Most, hogy a pénzügyeket néhány évre rendezték, az új főnök, Adam Silver munkába állásával együtt talán annak is itt lenne az ideje, hogy gatyába rázzák a szabályokat és a bíráskodást, mert ami most megy, az gyalázat.
Nekem jelenleg három dolog szúrja a szemem rettenetesen, a kommentekben nyugodtan ki lehet egészíteni a listát.
A HACK-A-VALAKI STRATÉGIA
Magyarország egyik legnépszerűbb podcastjében már beszéltünk Csabival erről a témáról.
Ha valahogy sikerülne Pierre de Coubertin bárót feltámasztani és eljuttatni egy NBA-meccsre, berohanna a pályára és egy pofon társaságában kihívná párbajra ezt a sportpályára nem való megoldást elrendelő edzőt. Ahogy Peti mondta: nem tetszetős.
Ráadásul nem hiszem, hogy a Liga megengedheti magának, hogy egy, a nézőket ennyire irritáló és nehezen védhető elemet eltűrjön, hiszen a büntetők miatt unalmassá váló negyedeknek legfeljebb a vizeletvisszatartási problémákkal küzdők örülnek.
Nagyon remélem, hogy hamarosan a teljes 48 percre kiterjesztik azt a szabályt, hogy az ilyen jellegű faltokért járó büntetők után a labdabirtokló csapat személye ne változzon.
FLAGRANT FALTOK
Bohózatba illő, ahogy a három bíró minden nagyobb tasli után percekig a monitort bámulja, hogy mit is ítéljen.
Tudom, hogy nem szeretnének egy újabb detroiti tömegverekedést. Tudom, hogy szeretnék megóvni a befektetéseiket. Ettől még ez valamikor egy férfias játék volt, jó lenne legalább nyomokban megőrizni belőle valamennyit.
A megoldási javaslatom ebben az esetben is meglehetősen egyszerű. Minden olyan húzós faltért, amely élő labdánál történik és legalább nyomokban emlékeztet kosárlabdára, legfeljebb sportszerűtlen hiba járhat két büntetővel és labdával.
Természetesen a parkettára nem való megoldások, mint az ütés, rúgás, köpés, Zámbó Krisztián megidézése továbbra is vonhat maga után azonnali kiállítást.
Aztán a szakemberek otthon egy forró kakaó mellett elemezzék ki a kérdéses eseteket és tiltsák el, akit kell.
ÁLTALÁNOS FELFOGÁS
Ez a rész a leginkább aggasztó. És nem a lépéshibákról, a támadóhibát vadászó játékosokról vagy a floppolásról akarok beszélni.
Miközben a játékvezetők úgy szórják a faltokat a labda nélkül pozícióharcot folytató játékosokra, mintha prémium járna érte, a zárások oroszlánrésze szabálytalan, mégis megtorlatlanul marad, jogosulatlan előnyhöz juttatva ezzel a támadókat.
Miközben a labdavezető játékos akadályoztatásáért, kicsit lelkesebb szondázásáért már a gyűrűtől méterekre is azonnal jár a falt, ugyanezt a játékost a palánk alatt lassan kötelező megtolni deréktájon, büntetés legalábbis nem nagyon jár érte, pedig nemcsak döntően befolyásolja a dobás eredményességét, de kifejezetten balesetveszélyes is.
Ami a távoli dobásoknál zajlik, abba jobb bele sem kezdeni. Európában amíg a tempót dobó játékos a levegőben van, addig minden ellene elkövetett falt dobás közbeninek számít. Ezt a szabályt az NBA-ben nem ismerik el, a dobójátékos kezét a jelek szerint nyugodtan telibe lehet verni, ha a labda már elhagyta.
Nem véletlen, hogy régebben Reggie, most Pierce és Kobe annyira lelkesen próbálják megugratni a védőjüket, és alálépni, mert egy távoli dobónak nagyjából ez az egyetlen esélye, hogy faltot ítéljenek a javára.
A ziccerek és zsákolások esetén még durvább a helyzet. Faltot szinte csak azért lehet kapni, ami vállmagasság alatt történik, miközben a levegőben olyan pacsifesztivál van, hogy azt még Barney Stinson is ferge… most figyelj… tegesnek tartaná.
Ma már ott tartunk, hogy a gyűrű közelében eleresztett dobások nagyjából háromnegyedéért nyugodtan faltot lehetne ítélni, de ez annyira szétszabdalná a meccset, hogy sejtéseim szerint ezt egyenesen tiltják a bíróknak.
Ettől még érdemes lenne rendszert és következetességet vinni a bíráskodásba és nagyobb hangsúlyt fektetni a dobójátékos védelmére, mert a mostani káosz nem támogatja a játék népszerűsítését.
