Megtörik-e Messi átka?

Nem lenne méltó, ha a világ legjobb futballistája végigjátszaná a pályafutását anélkül, hogy a válogatottjával bármit is nyer. Lionel Messi 28 éves, túl van egy elveszített világbajnoki döntőn (2014), valamint egy elbukott Copa América-finálén (2007), és bár U20-as vb-n (2005), illetve olimpián (2008) győzött már argentin színekben, felnőtt szinten az eget rengető siker még várat magára.

Lehet vitatkozni rajta, hogy a dél-amerikai torna szombati (magyar idő szerint 22 órakor kezdődő) Chile–Argentína döntője befoltozhatja-e ezt a lyukat, ám akárki akárhogy értékeli a Copa rangját, az aranyérem akkor is aranyérem – lenne…

Például az a tétel, hogy a Barcelona négyszeres aranylabdás csatára végre nemcsak imázsát javítandó hordja a csapatkapitányi karszalagot, hanem valóban a válogatott vezérévé érett.

Amikor az előző szövetségi kapitány, Alejandro Sabella megbízta a feladattal, a játékos egyetlen feltétellel vállalta: ha a sajtóban Javier Mascherano nyilatkozik helyette. Azóta azonban „belehízott” a szerepbe, a chilei tornán több apró mozzanat is mutatta, hogy immár nem szégyenlősködik, nem burkolózik a világhír ködébe, a csapat hús-vér ösztönzője lett.

A Paraguay elleni csoportmeccs döntetlenje után Gerardo Martino szövetségi kapitánnyal és Mascheranóval közös válságtanácsot tartott, a Kolumbia elleni negyeddöntő szünetében ő mondta a lelkesítő beszédet, Carlos Tévez továbbjutást érő tizenegyese után pedig olyan lelkesedéssel rohant a gólszerzőhöz, hogy abba minden összeesküvés-hívő belepirult.

Régóta tartja magát ugyanis a nézet, hogy Messi és Tévez viszonya rideg és ellenséges, aminek okaként sokan a két játékos különböző társadalmi hátterét látják. Míg a Juventusból a napokban a Boca Juniorshoz hazatérő 31 éves csatár szegény környékről küzdötte fel magát a világhírig, és érzelmileg mindvégig szorosan kötődött szülőhazájához (még ha hároméves mellőzése idején tett is olyan sértett megjegyzést, hogy jobb neki a válogatott nélkül), a Barcelona viszonylagos jómódban nevelkedett szupercsillagát hamar kiragadták eredeti környezetéből, s a katalán klub által fizetett méregdrága hormonkezelés nemcsak fizikailag tette nagyobbá, de valamelyest el is idegenítette hagyományosan felserdülő társaitól. Talán ez is ott lapul a vele kapcsolatban gyakorta elhangzó „űrlény”, „ufó”, „túlvilágról való” megjelölések mögött.

Ahogyan Adam Bate, a Sky Sports elemzője utalt a kettejük közti különbségre, Tévez a nép embere, Messi ezzel szemben megfoghatatlan csodalény. Kettejük játékán is múlhat, hogy szombaton felvirrad-e végre a modern kori argentin labdarúgás, de legfőképpen a csapatkapitány fényes napja.

Szegény chileiek nem huszonkét éve, hanem az idők kezdete óta várják a nagy futballdicsőséget, az 1916-os „ős-Copa” négy résztvevőjének egyike sohasem nyerte még meg a tornát, és ami aggasztóbb, huszonnégy kísérletéből egyszer sem győzte le a versenyen Argentínát.

Pedig ha valamikor, most, a Claudio Bravóval, Arturo Vidallal, Alexis Sánchezzel fémjelzett garnitúrával van esélye túllépni saját árnyékán. Ráadásul az apró, ám annál szembetűnőbb bírói segítségek érzékeltették, a hazai pálya kellemesen lejt Chilében.

Azzal azonban mindenki tisztában van, Messiék ezért a csúcsért bármilyen meredeknek nekifeszülnek.
(nso.hu)