Megállítható-e a Real Madrid?

Harmadik esély nincs. A korábban a két Clásico-résztvevőhöz nem csak felzárkózó, hanem egy ízben őket meg is előző Atlético Madrid jelenleg csupán 6. a LaLiga Santander táblázatán, hátránya akkora (6, illetve 9 pont) a két óriáshoz képest, hogy bízvást kijelenthetjük, Simeone együttese számára a reális cél csupán a dobogó alsó foka, s ezzel a selejtező nélküli BL-indulás elérése lehet a bajnokságban.

A Real és a Barca versenyfutása esélyeinek megítélésére induljunk ki két szikár statisztikai tényből.

1.) Először: az elmúlt 10 befejezett bajnokságból 7 és felet(!) az a csapat nyert meg, amelyik a naptári év elején vezette a bajnoki táblázatot. A két előző a Real Madrid 2006-07-ben, amikor egypontos hátrányból megelőzte a Sevillát és a Barcával azonos ponttal, jobb egymás elleni eredménnyel lett bajnok és a Barcelona, amely tavalyelőtt négy pont hátrányból a végére kétpontos előnyt kovácsolt a királyi gárdával szemben. (A „fél” magyarázata: 2014-ben a Barca pontazonossággal tulajdonképpen holtversenyben vezetett az Atléticóval, végül mégis a Simeone-fiúké lett a bajnoki arany.)

2.) Másidszor: a tárgyalt évtized során egyetlen kivétellel az a csapat nyerte meg Barca–Real összevetésben a két klub párviadalát – s két kivétellel a bajnoki címet is – , amelyik három vagy többpontos előnyhöz jutott a másikkal szemben, ekkora különbségből nem történt fordítás!

Ha ezt a két tényt komolyan vesszük, és ránézünk a bajnoki táblázatra – a Real 3, a vesztett pontok tekintetében 6 ponttal áll jobban – akkor a címben feltett kérdésre határozott nemmel kell felelnünk. Ezek után hiába mormolja el kötelességszerűen akár Zidane, akár Luis Enrique a kötelező „zsolozsmát”, mely szerint „rengeteg forduló van hátra, rengetegszer három a megszerezhető pontok száma, semmi sincs lefutva, minden meccsen a maximumot kell megcélozni stb., stb.”, azért a szívük mélyén, legbelül, mindketten tudják – „égszakadás, földindulás” kellene ahhoz, hogy a 2016–17-es idény legvégén ne a Real Madrid ünnepelhesse ötéves szünetet lezárva fennállása 33. bajnoki címét.

EUROPRESS/AFP

ZIZOU KONTRA PEP

Zinédine Zidane konkrét riválisa ugyan jelenleg Luis Enrique a Barca kispadján, ám a Zizou-berobbanás mértéke csak Guardioláéval vethető össze. Mindketten nagy játékosból, rövid másodosztályú felvezetés után kerültek futballistaként is szolgált óriásklubjuk első csapatának kispadjára, s mindketten trófeákkal, rekordokkal, csúcsközelben kezdték a pályát. Pep „szabályos“ idénykezdetet követőn hattrófeás 2009-es naptári évet produkált a Barcával. Zizou idény közben ült le a Real-kispadra, ez első két lehetséges győzelmet még elpuskázta – a bajnoksághoz túl sok volt a hátrány, a kupához meg gyatra az „adminisztráció” – , azóta viszont a lehetséges három ezüstneműból mindhármat (BL, európai Szuperkupa, klub-vb) a magasba emelhette, nem mellesleg egy jelenleg 39-nél tartó veretlenségi szériát is felépített. Most, a csúcsközelben még nem látható, lesz-e még két teljes esztendeje a Berbabéu kispadján, de ha lesz, elképzelhető, hogy ő is eljut 14 trófeáig vagy akár még többig is.

Nagy a baj Valenciában

Nem csak a bajnoki címért, a BL- és El-helyekért folyik a küzdelem a LaLigában, hanem a korábbi évekhez hasonlóan a kiesés elkerüléséért is késhegyre menő küzdelem várható a folytatásban. Egy szokatlan szereplővel – a Valenciával. A csapat, amely a Clásico-duón kívül egyedül tudott egynél több bajnoki címet nyerni ebben az évezredben, most a Deporral, a Leganésszel, a Sportinggal, a Granadával és az Osasunával folytat ádáz küzdelmet, hogy legalább hármat maga mögött tartva megőrizhesse 1987 óta folyamatos élvonalbeli tagságát. Peter Lim, a szingapúri tulajdonos anyagilag többé-kevésbé stabilizálta ugyan a klubot, ám Gary Neville neve mellé már Cesare Prandelliét is felírhatja a tévedések listájára. Talán ha hagyná a jelenleg is beugró Vorót a kispadon, az „örök tűzoltó” esetleg most is sikerrel működhetne. Vagy inkább menne világgá – ahogy a Mestalla lelátóin egyre sűrűbben lengetett fehér zsebkendők üzenik neki látványosan…