SB XLI: a legjobbak egymás ellen

Reggelre kiderült, a liga legtöbb pontot szerző támadóegysége (Atlanta Falcons), és a legkevesebb pontot engedő védelme (New England Patriots) csap majd össze február 5-én, Houstonban az 51. Super Bowlon.

Sokan gondolják azt, hogy az NFC-ben meglepetés született azzal, hogy az Atlanta legázolt a Green Bayt, holott már korábban is látni lehetett: a Falcons támadóegységét nagyjából senki nem képes megállítani idén. Az egyetlen akadályt épp az irányító Matt Ryan jelenthette, aki korábban többször is képtelen volt átlépni saját árnyékán, idén azonban a playoffban is ugyanazt a hidegvérű quarterbacket láthattuk, aki az alapszakaszban évek óta darabokra cincálja a védelmeket.
Nagy segítség ebben a liga legjobbjai közé katapultáló Julio Jones, aki felzabálta az őrzésére kijelölt Ladarius Guntert (9 elkapás, 180 yard, 2 TD). Rendben, ez nem olyan nagy meglepetés, de Jones hasonlóan járt el egy héttel korábban a Seahawks elit védőjével, Richard Shermannel is. Jones mellett Mohamed Sanu, Taylor Gabriel és Tevin Coleman is Ryan rendelkezésére áll, ha pedig a levegőből a földre tenné át a támadást a Falcons, akkor a Coleman-Freeman páros iramodhat előre. Jelenleg kimondható: nem létezik recept az Atlanta összetett támadójátékával szemben.
A szezon nagyobbik részében a védelem jelentette a Falcons Achilles-sarkát, ám a rájátszásra ez az egység is összekapta magát, a főcsoportdöntőben folyamatos nyomás alatt tartva Aaron Rodgerst. Ez azért is fontos, mert a New Englandet csak azok a csapatok tudták legyőzni korábban a rájátszásban, amelyek folyamatosan ütötték Tom Bradyt.

Kilencedszer a csapat történetében, hetedik alkalommal 2001 óta, a New England készülhet a Super Bowlra. A Patriots egy váratlanul sima meccsen, 36-17-re győzte le a Pisttburgh csapatát, a meccsen pedig megint előszedtek egy olyan játékost, aki egész évben szinte semmit nem csinált, most viszont óriási szerepet vállalt a győzelemben. Chris Hogan az alapszakaszban mindössze 38 elkapást hozott össze, igaz a 17,9-es yardátlag elég vadul mutat a statisztikai lapon. Az NFC-döntőjében aztán Hogan Patriots playoffrekordot jelentő 180 yardot hozott össze 9 elkapásából (kerek 20-as átlag), ezek közül kettőből a touchdown is összejött. Attól most nagyvonalúan tekintsünk el, hogy a Steelers védelme hibát hibára halmozott védekezésben, Hogan teljesítménye még így is kiemelkedő. Hogan (és Brady) mellett újra hatalmas dicséret illeti meg a Patriots védelmét, amely kétszer is kulcsfontosságú, gólvonalszituációban állította meg a Steelerst. A két évvel ezelőtti Super Bowl hőse, Malcolm Butler leszedte a pályáról Antonio Brownt, és ahogy az alapszakaszban, ezúttal is kulcshelyzetben állították ellenfelük védelmét. A New England védői ugyanis nem csinálnak sok sacket, nem szereznek kiemelkedő számban labdát, ám fontos pillanatokban képesek megállítani, és ezzel megtörni az ellenfelek támadójátékát. A Patriots védelme az alapszakaszban mindössze 15,6 pontot engedett ellenfeleinek. Butler pedig az idei szezonban felnőtt a legjobbak közé, aki képes lehet felvenni a versenyt topkategóriás elkapókkal szemben is.

A Super Bowlok bevezetése óta ez lesz a hetedik alkalom, hogy a fináléban a legtöbb pontot engedő támadóegység találkozik a legkevesebb pontot engedő védelemmel. A történelem a védők nyomasztó fölényét mutatja.

Super Bowl I – Kansas City (támadók) – Green Bay (védelem) 10-35
Super Bowl XIII – Dallas (támadók) – Pittsburgh (védelem) 31-35
Super Bowl XIX – Miami (támadók) – San Francisco (védelem) 16-38
Super Bowl XXIV – San Francisco (támadók) – Denver (védelem) 55-10
Super Bowl XXV – Buffalo (támadók) – NY Giants (védelem) 19-20
Super Bowl XLVIII – Denver (támadók) – Seattle (védelem) 8-43
Super Bowl XLI – Atlanta (támadók) – New England (védelem) ???