Newton és a gravitáció

Abramov Gábor 2016. 02. 08. 21:23    
Olvasási idő: 2 perc

Néhány hete a Trash Talk történetének legszenvedélyesebb és talán legérdekesebb vitáját köszönhettük Cam Newtonnak.
Érdemes rászánni azt a bő negyed órát, mert rengeteg irányból ráközelítettünk az NFL legmegosztóbb játékosára, és a végére Sankót is sikerült alaposan kimozgatni a komfortzónájából. Newton MVP-szezonja tegnap éjjel San Fransiscóban méltatlan körülmények között ért véget.

Nem azért, mert kikapott. Nála jobb játékosok is buktak már el döntőket. OK, Jordan nem, de ő ezért Jordan.

Nem is azért, ahogy kikapott. Ahogy Brady is, úgy Newton is többet feküdt a hátán a Broncos ellen, mint örök kedvencem, a fitos orrú Michelle Wild egy húzós munkanap végén. Amit Wade Phillips kitalált, és a denveri védelem Von Miller és Ware vezetésével két meccsen keresztül megvalósított, az ellen nincs irányító, aki jobban helyt állt volna. Persze az interception és a két fumble elkerülhető lett volna, a második szabad labdára ráadásul rá is vetődhetett volna, de ettől még az embernek olyan érzése volt, hogy a Panthers akkor sem ér el touchdownt, ha négy helyett nyolc negyedet játszanak.

Nem, Cam Newton szezonja azért ért méltatlan körülmények között véget, ahogy a sajtótájékoztatón viselkedett. Elmondtam adásban is, hogy akinek ekkora pofája van, hatalmas kockázatot vállal. Aki ilyen előzmények után bukik, az nem sunnyoghat ki a hátsó kijáraton. Nem intézheti el a szezont egy kézzel írott közhelyes levél fotójának megosztásával. Annak oda kell állnia a kritikusai elé, és meg kell felelnie minden kérdésre.

Newton erre tegnap nem volt képes. Vagy hajlandó. Igazából mindegy. Ahogy az sem érdekel, hogy valóban meghallotta-e, ahogy a függöny túlsó oldalán az érthető okokból eufórikus állapotban nyilatkozó Broncos-játékosok állítólag pont arról beszéltek, hogy félelmet láttak a szemében.

A Panthers irányítója tegnap bebizonyíthatta volna, hogy nemcsak a képességei emelik ki a posztján játszók közül, hanem az is, ahogy a vereséget elviseli. Bármennyire is furcsa, az elbukott döntő ellenére lehetősége volt arra, hogy megszerettesse magát a bírálóival. Nem sikerült, mert visszahúzta a saját gravitációs ereje. Nevezzük egónak? Vagy egyszerű parasztságnak? Egy biztos: amíg nem nyeri meg a soron következő Super Bowl egyikét, csak egy nagyképű fekete dumagép lesz, akinek csak addig jár a pofája, amíg gurul a szekér, de veszíteni nem tud.

Kár érte. Newton meg az a kurva gravitáció.