Warriors: totális háború!

Abramov Gábor 2016. 04. 06. 11:53    
Olvasási idő: 5 perc

A Terminátoron és Észak-Koreán kívül a Golden State Warriors mindennek és mindenkinek hadat üzent már. Kezdték az NBA-vel, melynek mind a 29 csapatát legyőzték tavaly nyáron, de ez ahelyett, hogy megelégedetté tette volna őket, csak meghozta a kedvüket ahhoz, hogy sorban kihívják maguk ellen a következő ellenfeleket.

MINDEN IDŐK LEGJOBB CSAPATA

Az elmúlt több mint tíz évben, mióta NBA-mérkőzéseket közvetítek, egy szabályt megtanultam: legközelebb akkor kell komolyan venni egy csapatot, melyet szóba hoznak a 95/96-os Bulls 72-10-es rekordjának megdöntésével, ha az Atyaúristen a tulaj, és Jézus Krisztus az irányító.

Be kell vallanom, hogy egészen más okból, de a Warriors idei meccsei alatt mindkettőjüket elég sűrűn emlegettem, és ahhoz sem kellett sok idő, hogy megszegjem a fentieket. Egyetlen bő hónap után, december elején már azt a kérdést kellett feltenni magunknak: „Létezik-e, hogy ez a csapat minden hatodik meccsén kikap?” Ha pedig a válasz „Nem!”, akkor máris megástuk a 72-10 sírját.

Akkor, valahol 20-0 és 24-0 között nagyjából annyi volt világos, hogy ha Curry, Thompson és Green nem szenved súlyos sérülést, akkor lesz esélyük a rekorddöntésre. Most, az alapszakasz végén már látjuk, hogy van is. Jópofa a tippelgetés, hogy meglesz-e a rekord, képes-e hibátlanul hozni hátralévő négy meccsét a Kerr-csapat, de nincs sok értelme, mert 2016-ra annyira lett menő az NBA-ben a pihentetés, mint óvodai farsangon a Pókember-jelmez.

Ha hiszünk Tony Parkernek, akkor a Spurs mindkét hátralévő, Warriors elleni meccsén B-csapattal áll fel, így Popovich tálcán kínálja az esélyt, ha viszont feltételezzük, hogy legalább az egyik meccs éles lesz, akkor könnyen lehet, hogy Jordannek az alapszakasz utolsó napjáig nem lesz nyugodt éjszakája. Én azt remélem, hogy a Spurs legalább a San Antonióban játszott meccset komolyan veszi, hiszen azon a meccsen múlhat akár mindkét csapat korszakos rekordja – Duncanék még zárhatnak hibátlan alapszakaszt hazai pályán, ami egyetlen csapatnak sem sikerült az NBA történetében –, de ha tippelnem kell, akkor a Spursnél boldogan húzzák le mindkét meccset a WC-n.

A KOSÁRLABDÁZÁS ALAPTÖRVÉNYEI

Ez a szezon megtanított még valami nagyon fontosat: ennek a Warriorsnak nem elég a győzelem. Nem elég a bajnoki cím, minden idők egyik (ha nem a) legjobb alapszakasza, és valószínűleg nem elég egy sima címvédés sem. Ők nem csak nyerni akarnak, hanem ÚGY akarnak nyerni.

ÚGY, hogy közben mindenki lássa, nem csak a mezőnyön, hanem a sportág alaptörvényein is sorra átgázolnak, csak úgy ÚGY játszásiból.

1. törvény: „Ne hajszolj rekordokat az alapszakaszban!”

Amikor nemrég megkérdezték Gregg Popovichot, a Spurs edzőjét arról, mennyit érne, ha csapata az NBA történetében először zárná veretlenül hazai pályán az alapszakaszt, azt mondta: „Talán egy csésze kávényit. Talán.”

A Boston elleni hazai vereséggel a Warriors ettől a lehetőségtől már elköszönt, A REKORD, a Bulls rekordja viszont még ott lebeg előttük. Az a Warriors-drukkerek körében népszerű vélemény, hogy Curryék igazából nem is akarják a 73 győzelmet, csak a körülöttük lévő médiafelhajtás miatt tűnik úgy, mintha így lenne, egy baromság. Ebben a pillanatban a Golden State mindennél jobban akarja ezt a rekordot, mert ez minden idők legjobb csapatának mérlege, mely történetesen a valaha élt legjobb játékos nevéhez fűződik. Ahogy Kobe mondta: „Ez egy korszakos rekord. Ha én lennék ilyen helyzetben, meg akarnám dönteni, és egyáltalán nem érdekelne, mások mit gondolnak.”

Biztos vagyok benne, hogy a Golden State-nél mindenki egyetért. Elmondta már Curry, Thompson, és végül szűk két hete Steve Kerr is, hogy kimondott cél a 73-9-es vagy annál jobb mérleg – utóbbi akkor még úgy nyilatkozott: „Ez a játékosok rekordja, és tudom, hogy ők meg akarják dönteni, ennek megfelelően fogunk cselekedni.” Érdekes módon az utolsó napokra meggondolta magát, legalábbis ami a nyilatkozatait illeti, ezzel együtt Curry az elmúlt öt meccsén 38 perc fölötti játékidőt átlagolt, ami éppen néggyel magasabb az idényátlagánál.

Ne értsetek félre, nem azon fog múlni a bajnoki cím, hogy Curry 2600 vagy 2650 percet játszik az alapszakaszban, azon viszont igenis múlhat, hogy a Warriors eléri-e kitűzött célját az alapszakasz végén, és úgy megy-e neki a playoffnak, hogy övék minden idők legjobb csapata. Ha okot keresünk arra, hogy Kerr miért fogalmaz most sokkal visszafogottabban a rekorddöntéssel kapcsolatban, mint pár hete, akkor az a legvalószínűbb, hogy úgy látja: túl fontos lett ez a rekord a játékosok számára. És itt fordul ki teljesen a sarkából a világ: könnyen lehet, hogy Gregg Popovich jobban örülne egy Warriors-rekordnak, mint Steve Kerr.

2. törvény: „Offense wins games, defense wins championships!”

Tavaly minden tisztességes NBA-szakértő üvöltött, ahogy a torkán kifér, hogy meghallja valaki: a Golden State nem csak a liga legjobb támadójátékát, de messze a legjobb védekezését is produkálva lett az NBA bajnoka. Egyáltalán nem véletlen, hogy idén erről már nem beszélgetünk, mert az a statisztikai kategória, amiben a Warriors csak ötödik a ligában, mára említést sem érdemel.

Márpedig jelenleg ez a helyzet. A legjobb védekezés idén a Spursé, olyannyira, hogy a tavalyi Warriorsénál is 2,1 ponttal kevesebb kapott pontot átlagolnak 100 labdabirtkolásból, amivel fényévnyire vannak a liga összes további csapatától, sőt, még a tavalyelőtti Indianát is előzik, amely kis túlzással még a támadásainál is védekezett.

A Warriors gyors támadásai és Curryék egyre nagyobb szabadsága a pályán értelemszerűen több eladott labdával (tavalyhoz képest +0,6) és kevésbé hatékony védekezéssel jár, de amíg a rizikósabb játék támadásban több hasznot hoz, mint amennyit a védekezésből elvesz, addig nincs miért aggódni.

Az 5. hely a védekezési rangsorban még mindig brutális, ebben az évtizedben a Heat és a Mavs is nyert már úgy bajnokságot, hogy saját palánkjuk alatti hatékonyságukkal nem fértek be az öt legjobb közé. Csupán annyi történt tehát, hogy a Warriors egy hangyányit áldozott a védekezéséből, hogy támadásban még halálosabb legyen.

3. törvény: „Csapatjáték > egyéniségek”

Amikor a San Antonio 2014-ben bajnok lett, Chris Bosh azt mondta, a Spursé a legtökéletesebb játék, amit valaha kosárlabdapályán látott. Egymást letaposva írták meg a szakértők, hogy ez a jövő stílusa, hogy az összeálló sztárhármasoknak leáldozott, hogy mindenki őket fogja másolni. Két évvel később itt állunk letolt gatyával, és arról beszélünk, hogy meddig fogja dominálni az NBA-t egy olyan egyéniség, akihez hasonlót még soha nem láttunk, miközben a legnagyobb kihívó, a Spurs játékát egyértelműen két egyéniség, Leonard és Aldridge uralja.

Curry már most jó 10%-al többet dobott rá, mint a tavalyi alapszakaszban, az első játékos lett az NBA történetében, aki 300 triplát dobott be egy idény alatt, és az első lehet, aki eljut 400-ig is (igen, ő a legtöbbet fejlődött játékos és az MVP egyben). Többet dob, de kevesebbet irányít: látványos visszaesés látható gólpasszokban (mintegy 20%-nyi), miközben az eladott labdák száma érdemben nem változott.

És mindez elkerülhetetlen. Ha egy csapatban olyan tehetség szerepel, aki egy lapon említhető Michael Jordannel, akkor egyértelmű, hogy őt előbb-utóbb a többiek elé kell helyezni. Már kevesebbet emlegetjük a Splash Brotherst, Thompson elfogadta a második helyet Curry mögött, Draymond Greenre pedig egyszerre lehet harmadik sztárként és időzített bombaként tekinteni.

4. törvény: „Soha ne hívd ki magad ellen a sorsot nagypofájú nyilatkozatokkal!”

A Warriors tulajdonosa, Joe Lacob 40 éve kockázati befektetésekkel foglalkozik, vagyis olyan üzleti vállalkozásokba fekteti a pénzét, amelyek pénzügyileg ígéretesek, de amelyekhez szakmai szempontból egyáltalán nem ért. Négy éve sokan bolondnak nézték, amikor 450 millió dollárért megvásárolta Chris Cohantől a Warriorst, de igaza lett: a klub ma 2 milliárdot ér, és az új, csilli-villi, üvegfalú, óceánra néző, örökpanorámás, kertkapcsolatos, de biztosan nem A+ energiabesorolású aréna átadásának pillanatában ez az összeg azonnal 3 milliárdra nő majd. A siker titka? Lacob saját bevallása szerint csak kérdez, de soha nem dönt kosárlabdával kapcsolatos kérdésekben, a szakmai dilemmák megoldását Jerry Westre, Steve Kerr-re, nála tapasztaltabb szakmai vezetőkre bízza.

Egy fontos tulajdonsága akad még: sose volt beszari gyerek. 1962-ben megjelent egy könyv, melyben Edward O. Thorp tételesen elmagyarázta, hogyan kell a kaszinókban számolni huszonegyezés közben a lapokat, és így kis előnybe kerülni a házzal szemben. Thorpot azonnal kitiltották az USA összes kaszinójából, mire kinevelt néhány tanítványt, és a háttérből, velük közösen kopasztotta meg az Államok legtöbb pénznyelőjét. Lacob tinédzserként egyike volt ezeknek a tanítványoknak.

Az a nyilatkozat se volt éppen ijedős, amit múlt héten tett, és amelyet röviden úgy lehetne összefoglalni: „Mi vagyunk és leszünk még sokáig a királyok, a többiek meg bekaphatják. Mind.” (Az eredeti itt olvasható.)

Hogy egy ilyen nyilatkozat csak árthat, abban biztos vagyok. Az ellenfelek, a Jordan-féle Bulls és a kosárlabda törvényei után a tulajdonos maga hívta ki a sorsot a Warriors ellen, és örülhet, hogy ezután egy nappal nem Curry sérült meg, „csak” hazai veretlenségét vesztette el a csapat.

De hiszen tudjuk, a Warriors ÚGY szeret nyerni.