Amikor a 21 éves már öreg – kényszerfiatalítási matekreakció

Abramov Gábor avatar Abramov Gábor 2015. 05. 21. 15:00    
Olvasási idő: 5 perc

Az MLSZ új intézkedései céljukat és módjukat tekintve is
megosztják a szakmát. Egy esetleges kedvező végeredmény nyilván közös érdek, de
most még csak jósolgatni lehet, hogy melyik újításnak milyen hatása lesz majd. A
szándék nyilván jó és nemes, a bevezetés egyesek szerint kellően radikális,
mások szerint túl hirtelen és előkészítetlen. A fiatal magyar játékos
szerepeltetéséhez kötött pénzjuttatás első hangzásra jó, hiszen helyzetbe
hozhat olyan u20-as játékosokat, akikhez kevésbé mertek eddig hozzányúlni. Én
azonban elkezdtem kicsit számolgatni, 2-3 évet előre nézni, és kétségeim
támadtak, hogy hosszú távon ezzel a rendszerrel több vagy kevesebb magyar
fiatal lesz majd pályán. A kis matekóra alapja a létszámcsökkentés.

Számtalan érvet lehet felhozni a 12 csapatos bajnokság mellett:
tőkekoncentráció, gazdasági fenntarthatóság, minőség-koncentráció, esetleg
nagyobb verseny, esetleg jobb színvonal, esetleg magasabb nézőszám. Ugyanakkor
mindez akár kedvezőtlen hatással is lehet a magyar fiatalokra. Szeretnék
elmondani egy érvelést lépésről lépésre, ahol néha egyszerűsítek a könnyebb
érthetőség kedvéért, de fenntartom, hogy ezek nem túlzó vagy durva egyszerűsítések.

Induljunk ki onnan, hogy 18-19 játékost használ stabilan az
nb1ben egy klub, vagyis e pillanatban a 16 csapat esetében kb. 300 első
osztályú játékosról beszélhetünk, aki több-kevesebb rendszerességgel pályára
lép a bajnokságban. Őket 1-5-ig lehet osztályozni, ahol az 5-ös az a játékos, aki
átlagon felüli teljesítményre képes az Nb1-ben, négyes a stabil
Nb1-es játékos, hármas a jó kiegészítő ember, a kettes már peremember, az egyes
pedig nem üti meg a szintet, mégis itt van. Lássunk egy példát, ami teljesen
szubjektív, de egy 12 csapatos Nb1 tükrében nagyjából így osztályoznám a
pécsiek, győriek, kecskemétiek néhány játékosát:
5 Szatmári Lóránd, Rudolf Gergely

4 Balogh Béla, Laczkó Zsolt

3 Horváth Adrián, Windecker József

2 Frank Richárd, Gréczi
Gábor

1 rossz légiós, kevésbé ügyes magyar (név nélkül)
Nyilván a listán lehet vitatkozni, de most nem ez a cél,
csak akartam, hogy világos legyen, mire gondolok.

Bár az élvonalból távozó 4 csapat kerete koránt sem azonos
erősségű, mégis mondjuk azt, hogy pl. az ETO és a Lombard kiegyenlíti egymást,
tehát átlagosan ugyanannyi jó és gyengébb futballista szabadul fel. A mi
esetünkben ez összesen 70-80 játékos, és vegyük úgy, hogy ezek felére lehet
igény az Nb1-ben (ők tartoznak az első 3 kategóriába), számoljunk 35-40
játékossal. Ezeket elosztva a megmaradó 12 klubhoz átlagosan 3 játékos kerül
mindenhova, de nyilván a topcsapatok számára alig van olyan, aki szóba jön, így
mondjuk a 4-12. helyig 4-4 érkezővel számolhatunk, aki egytől egyig erősítés,
és a plusz pénzek miatt még meg is fizethető. Azaz a keretek leggyengébb ötöde,
vagyis az a néhány 1-2-es osztályzatú játékos elmegy alacsonyabb osztályba vagy
vissza külföldre, és helyükre jönnek 3-5-ig osztályozottak.

Ez annyit jelent, hogy a (most vagy rövidesen) negyedével
csökkenő Nb1-es keretekben kizárólag 3-5 szintű játékosok lesznek, vagyis egy
magyar fiatalnak legjobb esetben egy Horváth Adrián és Windecker József szintű
játékossal szemben kell helyet kapni. Vagyis a mindenkori 18-20 éveseknek
sokkal erősebb versenyben kell csapatba kerülni, és mivel a fiatalok minősége
egy csapásra nem nő, így szakmai indokok alapján a mostaninál kevesebben
kerülnek oda. Éppen ezért itt a premizálás új rendszere, ami nem szakmai, hanem
anyagi szempont alapján ösztönzi a fiatalok csapatba állítását. Vagyis ezt az
élesedő versenyt a kötelezően berakandó egy 20 éves játékos előnyből kezdi,
jövőre a második is, de a többi fiatal sokkal kisebb eséllyel kerül majd be,
hiszen jobb futballistákkal versenyez, és plusz pénz sem származik a pályára
lépéséből.

A gyakorlatban ez úgy nézhet ki, hogy most ugye be kell
tenni egy 1995-öst. Jövőre két 96-ost, utána két 97-est, és így tovább. De mi
lesz a két 97-es alatt a 95-ös meg a 96-ossal? Vajon jut-e nekik hely továbbra
is, amikor már elfújták a 20 gyertyát a szülinapi tortájukon, és 21-31 éves
tapasztalt játékosokkal versenyeznek? Ebben nem vagyok biztos.

Azok, akik időben bekerülnek (Kitl, Sallai) és akár 2-3 évet
fociznak az Nb1-ben 20 éves korukig, azok csapatban maradására nyilván nagyobb
az esély. De a probléma ott lehet, amikor kényszerből hirtelen be kell tenni
egy 20 évest, aki egy év alatt nem biztos, hogy képes alapemberré válni, még
akkor sem, ha egyébként 2-3 év alatt beleerősödhetne a mezőnybe. Ilyenkor
nyilván ő lesz az első, aki kikerül, és végül sokkal kisebb eséllyel lesz
belőle stabil Nb1-es játékos.

Mondok két példát:

-az 1995-ös Nagy Dominik most kezd közelebb kerülni a Fradi
kezdőjéhez, mondjuk nyártól ő lesz a fiatal. De egy év múlva már nem hoz pénzt,
így be kell tenni a szinte nullkilométeres Nagy Ádámot és még valakit. Ilyenkor
vajon Vargát, Hajnalt, vagy Nagy Dominiket teszi majd ki Thomas Doll? Nyilván
az utóbbit.

-Pakson nyártól beteszik mondjuk Hahn Jánost, ami miatt a
Könyves-Haraszti-Balázs hármasból valaki leül a padra. Amikor jövőre kell két még
fiatalabb, Hahn pedig már 21 lesz, és a 4 támadót egymás mellé állítják, simán
lehet, hogy a 3 ’öreg’ még jobb játékos lesz, és újra a fiatal marad ki.

Azt szeretném érzékeltetni, hogy ez a rendelkezés -nagyon
helyesen- segíti azt a folyamatot, hogy a fiatal magyarok hamarabb és
könnyebbem belépjenek a felnőtt fociba, de kétség kívül szűkíti is a
lehetőségeiket azzal, hogy a rendszerben már 21 évesen túlkorosak lesznek, és
onnantól sokkal nehezebb dolguk lesz bekerülni a másik két u20-as mellé harmadiknak,
mint eddig, miközben a keretek minősége is ugrásszerűen javul. Nyilván mostantól
a kluboknak elemi érdeke, hogy jobb játékosokat neveljenek, de ez nem megy
egyik pillanatról a másikra, egy mai 18 éves, akinél eddig fel sem merült, hogy
felkerüljön a nagyokhoz, nem lesz egy csapásra Nb1-es játékos csupán a szükség miatt.
Éveknek kell eltelni, mire a nevelési kényszernek hatása lehet, mialatt
rengeteg 21-22 éves kerülhet lépéshátrányba.
Attól tartok tehát, hogy miközben jövőre csapatonként 1 fiatal
szereplése garantált, a többi saját nevelés a játékos-koncentráció miatt távolabb
kerül az Nb1-től, és lehet, hogy valójában emiatt éppen kevesebb fiatal játszik
majd, mint amikor egy lazább mezőnyben helyenként 2-3 is oda tudott kerülni. De
őszintén kívánom, hogy ez csak egy hibás kalkuláció legyen, és ne nekem legyen
igazam!

Egy fontos kérdésre viszont biztosan választ kaphatunk:
rövidesen kiderül, hogy eddig csak azért nem kerültek be a fiatalok, mert az
edzők nem merték őket betenni, vagy azért, mert igazából nem elég jók.