Csapat, játék

Matuz Krisztián avatar Matuz Krisztián 2018. 05. 15. 09:44    
Olvasási idő: 2 perc

Fotó: gyorietokc.hu

És akkor Kiss Éva kivédte. Nem, nem Canadija lövését, ez még szombaton történt. Évi a világ legjobbjának háromszor megválasztott Neagu hétméteresét hárította, a kispadra csak erre a néhány másodpercre lecsüccsenő Kari Aalvik Grimsbö pedig eksztázisban bokszolta a levegőt. “Ez az! Ez az! Ez az!” – üvöltötte, szinte vérben forgó szemekkel. Ez jellemezte az egész hétvégét. Volt egy CSAPAT, amelynek tagjaiból áradt az egymás iránti szeretet, amelyben a saját eszközeivel mindenki  maximálisan támogatta a társait, örülve minden egyes sikeres megoldásuknak, amelyben igazi harcosokat láttunk, akik emberfeletti erőfeszítéseket téve a legnagyobb nehézségek közepette sem lankadtak.

És akkor Eduarda Amorim elmosolyodott. Sok ilyen pillanatnak lehettünk tanúi. Ezúttal arra az esetre gondolok, amikor a finálé hosszabbításában nagy nehezen megszerzett labdát Nycke Groot nyomban eladta. Erre Duda – ahogy Amorimot mindenki szólítja – elővette a lehető legszélesebb mosolyát, széttárta a karjait, és mintha csak vezényelne, mutatta Grootnak, hogy semmi gond, csak nyugalom, élvezze a játékot. A következő labdaszerzés, majd -eladás után Yvette Broch is megkapta ugyanezt a biztatást. Nálam Kiss Éva mindent eldöntő védésén kívül ezek voltak a hétvége nagyjelenetei. Hiszen az ETO volt az egyetlen csapat a Final4-ban, amelynek játékosai képesek voltak mosolyogni, akik még a legnagyobb izgalmak közepette is emlékeztek (és emlékeztettek bennünket is) arra, hogy ez mégiscsak játék. Kőkemény, olykor már-már véres játék, amely harcosokat kíván, amely indulatokat szül, emberi sorsokat határoz meg, ennek ellenére élvezni kell. És a győriek élvezték. Képesek voltak mosolyogni, a végén pedig ritkán látható őszinteséggel és önfeledtséggel örülni a győzelmüknek.

Nehéz pátosz nélkül összegezni azt, amit a budapesti Final4-on átéltünk, így a magam részéről meg sem próbálom. Ez a siker olyan emberi értékek mentén született, amelyek ritkán érhetők tetten ennyire markánsan.
Ők nagyon megérdemelték, mi pedig hálásan köszönjük nekik a felejthetetlen élményt!