Megvolt nekem Ronaldo! #FIFA18

Szaniszló Csaba 2018. 04. 04. 11:29    
Olvasási idő: 5 perc

Portugál… Na.
Jobbszélső… Nana…
Real Madrid… Nanana…
RONALDO, 95-ös, születésnapi kiadásban, és pár másodperc múlva magyar szerelésben, az én csapatom, az Érd Spurs színeiben a FIFA Ultimate Teamben. Én állok a tévé előtt, a legkisebb, aki beteg, és akivel ma reggel én maradtam itthon, még alszik a szobájában. Valószínűleg csak azért, mert elsőre azt hiszem, ez biztos valami FIFA-szülinapi kölcsön, hét, öt, vagy három meccsre szól.
Ekkora mázlim nem lehet. Egyrészt mert még soha nem volt, másrészt mert a FIFA 18-al alig volt időm játszani, talán ez a huszadik csomag, amit kinyitottam.
Ha nem csábítottak volna a szülinapi gyertyás csomagok, és nem maradt volna valahogy jó 70 ezer zsetonom az őszről, akkor nem is vettem volna, így vettem egyet – az olcsóbb fajtából.
Szép lassan leesik, hogy ez a kártya az enyém, és amikor megnézem az értékét, nem is igazán hiszem el, hogy 1,7 millió zsetont ér. A következő gondolat a bűntudaté. @YTcristijAn-nak köszönhetően, akinek, ha nem is rendszeresen, de azért követem videóit, pontosan tudom, mibe botlottam. Olyasvalamibe, amiért mások évekig játszanak, csomagok ezreit bontják ki, valódi, ropogós forintokért vásárolnak FIFA-csomagokat (ilyet sose tettem, és nem is javaslom), mégsem kapják meg. A legerősebb játékos kipimpelt verzióját.

Jöhet a google, és a „fifa fut chance to get ronaldo in a package” keresés. Idei pontos számot ugyan nem találok, de egy másfél éves, elég alapos elemzést igen, hogy ennek az esélye nagyjából 0.000555, azaz 1 millió csomagnyitásból 555, 1808 nyitásból én. Szóval egy random NB I-es mérkőzés összes nézője közül egyedül én lennék az a mázlista, akit ettől kezdve mindenki úgy anyázna, mint Bede Ferit fénykorában.
Bűntudatomtól néhány óra múlva megszabadulva beállítom a csapatomba a fantasztikus Suso helyett, és elkezdek játszani vele, ami eleinte bizony nem könnyű. Olyasmi, mint Curryvel dobni NBA2K-ben, amíg nem szokod meg, hogy esetében feleannyi idő alatt kell elengedned a dobókart, mintha bárki mással játszanál. Ronaldóval akkor is tovább viheted a labdát, amikor mással már régen elveszítenéd. Akkor is rátűzheted, amikor mással eszedbe nem jutna, és – ami a legjobban meglep engem, aki szinte sose szerez beadásból gólt –, bármelyik beívelése nagyjából gólpasszal egyenlő.
Nem könnyű ám ezeket megszokni, mert többéves reflexekről, FIFA-izommemóriáról van szó, ráadásul jobb ellenfelekkel szemben a magamfajta rövidlátó „kocaFIFÁs” örül, ha a kapusát megkülönbözteti a mezőnyjátékosaitól, nemhogy a jobbszélsőjét a jobbhátvédjétől. Ronaldóval menőn játszani nekem meló, ráadásul körülötte azért nem a legfényesebb csapat játszik, hanem egy közepes, olasz bajnokságban focizókból összerakott banda, részben érzelmi alapokon összeállítva (ez ugye azt jelenti, hogy Lazio-játékos nincs benne, és a Juvéból is óvatosan válogatunk – a tudomány a döntés mögött: amikor nem játszik sokat az ember, legalább érezze jól magát, viszont ha ízekre pofozza egy hatodikos, legyen kikre fogni).

Összefoglalva: Cé nagyon egyedül lenne, a csapat körülötte nem valami jó, 1,7 millió zseton viszont nagyon sok pénz a FIFA-ban. Ennyi „pénzből” megvehetek vagy négy-öt olyan játékost, akiket nagyon szeretnék a csapatomban látni, de ha most nem hozom el őket, akkor sosem lesz rá elég zsetonom – másnapra meg is születik a több ismerősöm által támogatott döntés: eladom Ronaldót.
Az nem kérdés, hogy olyan csapat lesz ebből, amelyik csupa Serie A-s játékosból áll – tudom, tudom, Premier League-játékosokból könnyebb, jobb, szebb, besztlígebb lenne a sztori, de ez van.

Fotó: a szerző felvétele

A biztos pontok:
BUFFON, JUV – a hűség, a futballszeretet, az elkötelezettség, a sportszerűség élő szobra (nem mellesleg még mindig az egyik legjobb kapus a FIFA-ban)
KOULIBALY, NAP – tudni kell, hogy én a FIFA-ban bármilyen cselt csak néha használok, és tízből nyolcszor magamat verem át vele, a maradék két esetben pedig 2 másodperc múlva nem emlékszem, mit és miért csináltam; így aztán az olyan játékosok, akik valamiben nagyon jók, nálam felértékelődnek, ő például fizikai erejével, ahhoz képesti gyorsaságával nálam messze a legjobb védő azok közül, akiket kipróbáltam
NAINGGOLAN, ASR – tavaly óta állítólag csak jobb lett, eddig az alapkártyájára se lett volna zseton, most van az in-formra (növelt értékű „jó formában lévő” kártyája)
ZIELINSKI, NAP – nem tudom miért, de vele valamiért nagyon megy, talán mert a jobb lába ágyú, a bal meg Kalasnyikov, úgyhogy a sima kártyáját lecserélem egy olcsón megszerezhető in-formra
PJANIC, JUV – a FIFA17-ig kellett várnia a megbocsájtásomra, de azóta nem kérdés, hogy helye van az Érd Spursben, vele még nekem is van esélyem szabadrúgásból gólt lőni, persze csak a pimpelt változattal
HIGUAIN, JUV – előző évben, mikor több időm volt, bizony megcsináltam a Serie A-s teljes SBC-t, és megkaptam Higuain gólkirály kártyáját, amivel végig vertem a mezőnyt. Ebből a pénzből futja a 93-as erősségű kártyájára, ami ugyan szintén nem túl fordulékony, de bárhonnan beveri, erős, jól fejel és összjátékban is elég jól használható
DYBALA, JUV – a legdrágább játékosom lesz, 500 ezer fölötti értékkel, és 4-3-3-as felállásban a jobbszélen; azt mondják, nem ez a legjobb pozíció számára, de megpróbálom
Elég sok posztot kiosztottam fejben tehát öt perc alatt. A maradék helyek közül a szélső védőké elég problémás a FIFA-ban, ide egy spéci Bruno Perest (mert gyors és kész), és egy alap Alex Sandrót állítanék (mert ennyire futja). A bal szélre jöhet egy spéci El Shaarawy, mert jól lő, és mert római. Már csak egy belső védő hely marad Koulibaly mellett, ide jön a jó Chiellini, majd rákeresek, hogy melyik nála a lábtörés gomb, elég sokszor kerülök olyan helyzetbe, hogy szükség van rá.

Fejben tehát minden megvan, már csak a legnagyobb kérdést kell megválaszolni: várni vagy most cselekedni? Az egész történet a válogatott hét kellős közepén zajlik, így joggal remélhetem, hogy Ronaldónak egy esetleges jó BL-játéknap után (mondjuk, ha duplázna a Juvénak, és abból az egyik ollózós gól lenne…) felmehet az ára. (Nem ment.)
A várakozás mellett szól az is, hogy benne van a pakliban, ha már nem lesznek szülinapos csomagok, akkor az ilyen kártyák ára emelkedik, illetve ott van még a hétvégi, általában természetes emelkedés. Várok egy napot, várok kettőt, de azt látom, hogy az ár nemhogy felfelé megy, de inkább lefelé csúszik, és rájövök, hogy az ekkora értékű kártyák egészen máshogy viselkednek, mint a párezer zsetonosok.
Végül 1 millió 540 ezer zsetonért válok meg Ronaldótól, és ezután 20 perccel már ott is figyel a fenti, vadonatúj csapatom, amivel így még jó fél évet tudok játszani, mielőtt visszasüllyednék az „annak is örülök, ha fél év alatt összekaparok egy Nainggolanra valót” apátiájába, hiszen ahogy mondtam, igazi, jó magyar forintot a játék megvásárlásán kívül én FIFA-ra nem költök, ez nálam elv.

Elkezdek focizni az új csapattal, és nagyon élvezem. Meg kell szoknom egy-két dolgot, eleinte például fogalmam sincs, hogyan kell jól használni Dybalát, hogy a három középpályás közül kit érdemes leginkább a támadókhoz közel játszatni. Higuain elképesztően jó, Zielinskit nem bántam meg, Koulibaly ebben a verziójában vadállat, Buffon pedig jó párszor megmenti a hátsómat.
Ami kicsit zavar, hogy itt is igaz, a 188 összértékű csapatomhoz hasonlóan jó kerettel bíró játékosokat kapok ellenfélként online – akkor persze nem panaszkodtam, amikor nem vezette Szczesnyre a labdát egy pimp Maradona.
Nyeregetek, veszítek (sokszor), felkúszok a hetedik ligába, és pár meccs után megint rájövök arra, amire minden újrakezdésnél: hogy támadásban a türelem a kulcsszó, védekezésben pedig a kevesebb több, és ha össze-vissza nyomkodom védekezésben a szerelés-gombot, akkor gólt kapok.
A Weekend League továbbra is álom, de talán már nem annyira elérhetetlen, mint a 17-el volt. Van egy csapatom, amelyik az enyém, amelyik az én lottóötösöm, és amelyikkel fél évem van élvezni a játékot.
Szuper volt kihúzni Ronaldót, de még jobb ötlet volt eladni, és nem tagadom, azóta azért kinyitottam egy-két csomagot. A másik Ronaldo sajnos egyikben se volt benne…