Rendszer-irányítók

Herczeg Ádám avatar Herczeg Ádám 2018. 10. 04. 14:14    
Olvasási idő: 5 perc

Mivel gondosan ügyelek rá, hogy felhasználóbarát címeket adjak, így nem “System QB-k” ennek a blognak a címe, még ha lehet jobban is leírná, hogy miről lesz szó.

Az előző NFL játékhét két sokat emlegetett teljesítménye Jared Goffé illetve Mitch Trubisky-é voltak. Utóbbi 6 passzolt touchdownja franchise rekord lett Chicagóban és a Tampa Bay elleni meccs volt a legékesebb bizonyíték eddig, hogy talán ebből a támadósorból még lehet valami. Goff produkált már űrszámokat korábban, de múlt csütörtökön, a Vikings ellenire mondták azt immár hangosan is a hozzáértők, hogy ez tényleg az ő nagyságát mutatta, nem pedig egy tökéletes rendszer tette őt ásszá.

A “System-QB” definíció szerint egy olyan játékos, aki
a. megfelelő, rászabott rendszerben kiemelkedő eredményekre képes, de megváltozó munkakörülmények között meg se közelíti ezt a teljesítményt;

b. megfelelő, rászabott rendszerben elfogadható eredményekre képes, de megváltozó munkakörülmények között teljesen használhatatlan.

A kifejezést elsősorban a college futballban használjuk, hiszen ott jóval sokrétűbb támadórendszereket használnak, míg az NFL-re nagy általánosságban rá lehet húzni, hogy mindenhol “pro-style” offense fut. Ami alapján az NFL csapatokat ketté lehet szedni, az sokkal inkább az innováció jelenléte.

Az innovációra nyilván elsősorban a sikertelen csapatoknak van szükségük. Kitalálni egy új, működőképes rendszert. Ami már ezer éve működik, azzal nem feltétlen kell babrálni, elég apróbb részletekben hozzányúlni. Szóval a világmegváltó újításokat nem Tom Brady, Aaron Rodgers vagy Drew Brees támadósora fogja szállítani (bár Sean Paytonnak nagyon viszket az ujja, hogy Taysom Hillt minél többször labdához juttassa).

A sikertelenséget a legkönnyebb a személyzetre ráfogni. “Ha nincs emberanyag, és az ellenfélnél jobb focisták vannak, akkor nem tudunk semmit se tenni.”
Ez valóban így lesz. Ha ugyanazt akarod csinálni, mint az ellenfél, de ők abban jobbak, ne csodálkozz, ha veszítesz. Valami mást kell csinálni.

Olyan rendszert kell kitalálni, ahol a kevésbé ügyes játékos is elit közeli teljesítményre képes. Fogni a kezét, amennyire csak lehet, és könnyű feladatok elé állítani, amivel sikeres lehet. Ugyan az NFL egy küzdelmes liga, ahol minden győzelemért, minden first downért meg kell harcolni, mégis szembejön rendre néhány olyan pontzuhatagos teljesítmény, ahol az adott csapat könnyedén gyártja a pontokat.

Két évre visszamenőleg a legszembetűnőbb változást és előrelépést elérő csapatok között ott van a Sean McVay-féle Rams, akik utolsókból lettek első számú támadóegység és idén is veretlenek illetve az “Andy Reid edzői-fa”, kezdve a veterán mesterrel Kansas-ben, a Super Bowlt nyerő korábbi beosztottjával, Doug Pedersonnal és valamit hasonlót várnak Chicagóban Matt Nagy esetében, ahol ugye megjött az első 6 TD-s performansz.

Ha csak ezt a négy csapatot nézzük, rögtön van egy közös pont:
2017: Jared Goff és Carson Wentz, másodéves irányítók.
2018: Patrick Mahomes és Mitch Trubisky, másodéves irányítók.

Mindannyian remek adottságokkal bíró, tehetséges quarterbackek, hiszen top10-ben draftolták őket. Jó felépítésű, kellően atletikus, dolgozni akaró fiatalok.
Ami hiányzik a karrier elején, az a rutin. Ezért találta ki Sean McVay, hogy majd ő leolvassa a védelmet, és rámondja az irányító sisakján lévő rádióba ha változtatni kell, Goffnak csak annyi a dolga, hogy felállítsa a körülötte lévőket igen gyorsan, indítsa a motiont és amíg a rádió ki nem kapcsol 15 másodperccel a támadóóra lejárta előtt.

McVay-nek nincsenek meg a fentebb említett attribútumok ahhoz, hogy saját maga álljon a center mögé és megpasszolja a first downokat, de megtalálta a módot, hogy ő legyen az agy, ami az utasítást osztja, a quarterback pedig csak a testrészek hozzá. Mint amikor a sárga power ranger bemászik a kardfogú-tigris robot fejébe, hogy megharcoljon a szembe jövő szörnyekkel.

Ennek a folyamatnak lehet az a vége, hogy a Rams eljut oda, hogy Goff kiforrja magát, a robot öntudatra ébred és önjáró lesz, ő lesz a következő BreesRodgersBrady.

2017 leginkább szembeötlő új gyakorlata a run-pass-option parádé megjelenése volt, és senki sem használta olyan gyakran, mint a bajnok Eagles. Carson Wentznek azzal, hogy menet közben választhatott, hogy leadja a labdát futásra, vagy visszahúzza és megdobjon egy üres csapattársat, lényegesen egyszerűbb döntéseket kellett ezeket a játékokban meghozni. Gyorsan kellett ugyan választani, de ha valahol nagy hely van, akkor azt automatikusan felméri az ember és kihasználja ezen a szinten. A korábban nagysikerű read-option oldalága ez, ahol ugyancsak kétféleképp mehet végbe a play, de amíg ott “A fut vagy B fut” addig itt “A fut vagy B passzol”, amire nehezebb reagálni.

A könnyű first downok, könnyű touchdownok lehetőségét keresve fel lehet rajzolni olyan játékokat, amivel egy korábban küszködő csapat versenyképes lehet. Mahomes három hete hozott egy hat touchdownos hetet, Trubisky pedig legutóbb. Náluk még csak az a fázis tart, hogy a könnyűt oldják meg és az is elég lehet – ehhez képest sokszor már jön extra – aztán majd a nehezebbet is rájuk merik bízni.

Egy fiatal QB ligába szoktatásának folyamata nagyon kényes ügy. A korábbi módszer inkább az volt, hogy visszaminősítették “handoff QB-vá”, és miközben gépiesen adogatta a labdákat a futóknak, alig bíztak rá passzt. Karrierjük elején Philip Rivers, Ben Roethlisberger vagy Joe Flacco csapata is hozott le olyan napokat, ahol csak annyit bíztak rájuk, hogy lehetőleg ne rontsák el a meccset, ennyi. Ehhez képest manapság kicsit nagyobb a felelősség rajtuk.

Ez az old-school stílus megy most a Jets-nél például, ahol Sam Darnoldot lényegében csak oldalra engedik nézelődni, így pedig a legjobb elkapójuk, Robbie Anderson jelenléte kezd irrelevánssá válni. Pazarlás. Hasonlót láttunk Trubisky-vel tavaly, nem is volt szép látvány a 17-es Bears támadójáték.

A lényeg, hogy nem kell beáldozni a szezont csak mert a QB tapasztalatlan. A körülötte lévők extra munkájával versenyképes lehet egy ilyen felépítésű alakulat. A kérdés csak az, hogy a megfelelő ember osztja-e az utasításokat.