Újrakezdés

Herczeg Ádám avatar Herczeg Ádám 2018. 10. 12. 12:43    
Olvasási idő: 4 perc

Colts-szurkolóként nem voltam túl boldog, amikor kiderült, hogy múlt hét csütörtökön közvetítésre kerül a New England elleni mérkőzésünk. Alsóházi csapat lévén sok esély alapvetően nincs megmutatni magunkat a nagyvilágnak, erre azon kevés alkalomból is az első egy olyan párosítás, amelyben az elmúlt években csak a hatalmas gyepálásokra lehet visszaemlékezni. Ehhez képest elégedetten álltam fel a tévé elől, hiszen osztálykülönbség helyett sikerült eljutni a szimpatikus vesztes szerepkörig.

Az előjelek borzasztóak voltak. Az NFL szabályai alapján a meccskeretbe az 53 aktív rostertagból 46 játékost lehet benevezni. A Colts eljutott arra a szintre az előző fordulóban, hogy a 7 inaktív játékos mellett másik két játékost is pihentetni kellett, hiába voltak hivatalosan a meccskeretben. Aztán az első drive-ban jött a tizedik sérült, a félidő előtt pedig a tizenegyedik. Ráadásul a legnagyobb hiányzó T.Y. Hilton volt, aki nélkül Andrew Luck arzenálja eléggé hitványnak számít. Minden adott volt egy leszerepléshez, de a labda mindkét oldalán sikerült annyit letenni, hogy lássunk pozitívumokat, még ha a W nem is volt realitás. Ami miatt igazán boldogok lehetünk, hogy Andrew Luck volt az, aki a vízszint felett tartotta ezt a brigádot.

Az idei szezonkezdet előtt a 2012-es év jutott eszembe mindig, amikor a várakozások kerültek szóba. Az volt a Colts első szezonja Peyton Manning nélkül 15 év után. Andrew Luck volt az 1/1, de még nem tudtuk, hogy lesz-e belőle valami, új edzői stáb érkezett és stílszerűen sötét lóként vágott neki a csapat az idénynek.
Ugyanitt tartunk.

Luck majdnem két éve nem focizott, borzasztó híreket lehetett hallani róla a rehabilitáció alatt és az előszezonban sem volt meggyőző. Adott körülötte egy nem túl tehetséges keret és egy rutintalan edzői stáb, így minden készen állt a katasztrófához. Ehhez képest felüdülés újra kompetitív Colts meccseket látni. Ezen a héten odáig merészkedtem, hogy a Nemzetisport.hu tippjátékban a Colts-ra tettem a Jets-szel szemben – ilyenre idén még nem volt példa.

Hat évvel ezelőtt jelentősebb veterán jelenlét volt az öltözőben. A korábbi sikercsapatból még Wayne, Mathis, Freeney vagy Bethea is keretben volt, amikor Luck elkezdte a profi karrierjét. Ma már ő számít veteránnak, és neki kell magával húzni a társait. Mindezt úgy, hogy talán a legszegényesebb kiszolgálószemélyzet van körülötte az egész ligát tekintve. Csak abban lehet bízni, hogy jó fiatalokat választott ki az új stáb, akik gyorsan beérnek.

A draft stratégia nekem tetszett. A támadósorra kivetítve, elsőként azokra a posztokra erősítettek, ahol alapvetően kicsit a merítés, így jött a támadófalba Quenton Nelson és Braden Smith, a második napot a front7-re szentelték, míg a börze végén a skill playerekre dobtak pár darts nyilat, hiszen elkapóból és futóból könnyebb a zavarosban halászva nagyot fogni. Hatalmas szívfájdalmam, hogy a 6/185-re lefoglalt Deon Cain augusztus 12-én végleges sérültlistára került mert elszakadt a térdszalagja. Benne láttam a következő nagy sleepert, de remélhetőleg csak 2019 szeptemberig alszik tovább.

Nagy elvárásaink 2018-ra nem lehetnek. 2012-ben se volt, de az óvatos bizakodás végén 11-5 lett a mérleg. Ettől azért nem kell tartani a riválisoknak, hogy megismétlődik, én csak annyit szeretnék, hogy tegyük meg az első két lépést:
1. Építsük újra Andrew Luckot orvosilag majd futball szakmailag.
2. Alakuljon ki egy olyan támadójáték körülötte, amivel shootoutokat lehet nyerni, amivel ott lehet a liga első harmadában lenni. Elvégre ez a Colts Futball 1998 óta.

A törekvések jók – úgy néz ki az ideik közül nem mindenki lesz bust. Örülök, hogy Nyheim Hines révén van egy futó, aki ugyan nem jó futó, de oda lehet passzolni hozzá a labdát meccsenként tízszer. Gyaníthatóan sokat leszünk felzárkózó módban, így nem árt a Colts-ba egy helyi Theo Riddick. Örülök, hogy Eric Ebronnal olyan összhangja alakult ki Lucknak, ami korábban egyetlen tight enddel sem, beleértve furcsa mód az egyetemi barátját Fleenert, vagy akár Jack Doyle-t, akit szeretünk ugyan, de adottságai alapján nem Ebron-szint.

A pass protection borzasztó és a futás sem támogatja Luckot. Ez a külső szemlélő szimpatizánsnak biztosan frusztráló, de a hardcore Colts drukkerek már látták ezt a filmet, nincs itt semmi újdonság. Lehet, hogy ez majd javul, de nem idén. Idén megint HeroBall kell, ahogy Luck karrierjében mindig. Nagyon féltettem ettől, hogy ekkora terhet zúdítanak a nyakába. Szerencsére úgy tűnik, hogy már nem kell félteni.

A Colts mérlege jelenleg 1-4 és a következő három meccs a szabadnap előtt: Jets, Bills, Raiders…