Még kitartanak Niko Kovac mellett

Niko Kovac, a Bayern München vezetőedzője azt mondta, tudja és ismeri a labdarúgásban, illetve a Bundesligában működő mechanizmusokat, továbbá azzal is tisztában van, hogy a Bayernnél máshogy jár az óra. Úgy egy hónap alatt megélhette-megélheti ezt a valóságban is. Karl-Heinz Rummenigge, a klubot működtető gazdasági társaság vezetője szeptember elején még így fogalmazott: „Nagyon jónak találom, ahogyan Niko Kovac végzi a munkáját. Nagyon szimpatikus a számomra.” Ehhez képest a múlt héten, az Ajax elleni döntetlen után Uli Hoeness klubelnök már azt mondta, végső soron „Kovacnak kell odatartania a fejét” a guillotine alá, majd jött a zsinórban megvívott negyedik nyeretlen tétmeccs, a Mönchengladbach elleni 0–3, és a vezetőedzőnek másnap már válságülésen kellett részt vennie többek között Hasan Salihamidzic sportigazgató társaságában.

Hoeness persze jelezte, szó sincs itt kirúgásról („Mindegy, mi történik a következő hetekben, egységesen Kovac mögött állunk”), de hogy nincs minden rendben Münchenben, az biztos. Ahogyan az is, hogy semmiképpen sem varrnám csak Kovac nyakába a felelősséget. A Bild című lap például 40 százalékban tartja hibásnak a kialakult helyzet miatt a vezetőséget (Hoeness, Rummenigge, esetleg Salihamidzic), és csak 30-30-ban az edzőt, illetve a játékosokat.

Ami biztos: a vezérkar az átigazolási időszakban nem tett nagy terhet az új stábra, hiszen sztárt nem vett (aki Goretzkát vagy a kölcsönből visszatérő Gnabry, Renato Sanches kettőst annak gondolja, szóljon), helyette inkább spórolt már a 2019 nyarán alighanem amúgy is esedékes nagybevásárlásra. Ami bizonytalan: jók voltak-e az edzőkeresés során lefektetett elvek. A magam részéről nem kételkedem benne, hogy a „legyen benne Bayern-gén” vagy a „tudjon németül” elvvel jót akartak, Carlo Ancelotti esetében ezek hiánya (főleg a kommunikáció) rengeteg gondot okozott. Még egyszer pedig nem lehet eljátszani azt, hogy szezon közben felemeljük a telefont, és majd Jupp Heynckes szépen megoldja. Akkor sem, ha a ran.de mémje már vázolt egy ilyen jellegű beszélgetést…

Ezt nyugodtan mondhatom Rummenigge és Hoeness sarának, de azért Salihamidzicet sem hagynám ki, akinek viszont a német sajtó beszámolói szerint nem sok tekintélye van a keretben szereplők előtt. Az oké, hogy kifelé amolyan villámhárítóként működik, illetve aranyosan ott tud ülni-gesztikulálni a kispadon, de ez azért kevés. Főleg, ha átpillantok Dortmundba, és megnézem, mit csinál ott Michael Zorc és Sebastian Kehl. A játékosokat pedig eszembe sincs felmenteni, megmondta ezt Christoph Kramer, a Mönchengladbach középpályása is, aki szerint a szombati meccsen bátortalan, tanácstalan játékosokat látott a hazaiaknál, ami különösen a közelmúltban tapasztalt, elszántan és dominánsan rohamozó Bayernhez képest volt elrettentő. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy közepesen jó vadászkutya kell a teljes önkritikát gyakorló futballisták megtalálásához…

Lothar Matthäus a Sky szakértőjeként azt találta mondani a minap, hogy „Nem emlékszem arra, hogy láttam valaha ennyire rossz Bayernt”. Ez nyilvánvalóan túlzás, talán sértettség is van benne, de azért a számok is árulkodóak. A Gladbach most aratta a valaha volt legfölényesebb győzelmét a Bayern vendégeként, az Oktoberfest idején legutóbb 1999-ben fordult elő, hogy zsinórban négyszer maradjon nyeretlen a csapat, és legutóbb 2010 őszén kezdett a mostaninál is rosszabbul idényt a gárda, amikor is Louis van Gaal irányításával 7 forduló után nyolc pontnál tartott.

Csak akkor még nem volt meg a Bayern München elmúlt években tapasztalt döbbenetes dominanciája. A német futball (és hiszem, a Bayern) szempontjából sem rossz, hogy végre vannak értelmes és érdemes kihívók, de ez Münchenben aligha nyugtat meg bárkit is. Hogy mi lehet a megoldás? A válogatott szünetben már biztosan nem lesz edzőváltás, viszont utána nyolc napon belül jön három idegenbeli meccs a Wolfsburg, az AEK Athén és a Mainz ellen. Ha akkor sem tér észhez a csapat, akkor egyre erősebb lehet a Zinedine Zidane felé állítólag már most meglévő vonal. A Real volt trénere ismeri a bajor környezetet, 2015-ben a Säbener Strassén hospitált, ráadásul két olyan játékos (Thiago, James) is van a keretben, akivel a francia nagyon szívesen dolgozna együtt (állítólag a Manchester Unitednak leadott feltételei között az ő megszerzésük is szerepelt). Ha pedig Zizou mégis a Unitedet (vagy a pihenést) választja, Conte, Blanc, Hasenhüttl és Wenger (na, jó, ő viccnek is rossz most) is szabad a piacon.

Niko Kovac sorsáról és a Bundesligával kapcsolatos egyéb érdekességekről a Sport1-en hétfőn 19:30-kor kezdődő Germánia című magazinműsorban részletesen is beszélünk.