Egymásra talál-e Niko Kovac és a Bayern? Csapatelemzés

Hat, zsinórban több mint tíz ponttal megnyert bajnoki cím után joggal gondolhatta a Bayern München szakvezetősége, hogy a hetedik simán meglesz. Mint ismeretes, a múlt szezonban úgy sikerült 21 ponttal a 63 pontos Schalke előtt végezni, hogy a negyedjére is Bayern-edző Jupp Heynckes 26 meccsen 67 pontot szerzett. A Bayern talán joggal tekint a bajnoki címre, mint kvázi alanyi jogon járó jussára, és az ellenfelek háza táján uralkodó zűrzavar még azt is megengedhette a bajoroknak, hogy ezt az idényt átvészeljék. A minap megjelent európai szuperliga körüli perpatvar központi figurája persze Rummenigge, aki a Spiegel és a Football Leaks szerint már 2016-ban készen állt csapatát a Bundesligából kivonni, ugyanis kb. 500 millió euró feletti éves bevételre tehetne így szert, ami több, mint hatszorosa a BL-győztes Realénak (80 milliót kaptak 2016-ban az UEFA-tól). Arról nincs hír, hogy a klub mottóját Mia Száz Milliókra változtatják-e…

Mindenesetre, Uli Hoeness és Karl-Heinz Rummenigge úgy kalkuláltak, hogy a ’18/19-es idényben a nagy visszatérő és meglepetéscsapat Schalke a BL plusz terhével (mint ahogy a Hoffenheim is) és az ilyenkor szokásos kiugró szezon utáni visszaeséssel lesz elfoglalva. A hoenessi logika szerint az újjáépülő Dortmund a keretátépítéssel küzd majd meg, míg a Leverkusen örülhet, ha nem szedik szét. Az RB Leipzig elhappolta ugyan a Bayern elől Julian Nagelsmannt, de ő majd csak a következő idénytől ülhet le a lipcsei padra, addig Ralf Rangnick sportigazgatóé a kettős terhelés. Apropró, Nagelsmann, ő ugye pont a január-februári edzőkeresés idején nem állt túl jól a Hoffenheimnél, és Hoenessék túl rutintalannak találták, míg a Tuchel-féle megoldás  mindig is nehezen volt elképzelhető, a felek összeférhetetlensége ismeretében. A volt Bayern-csatár Ralph Hasenhüttl épp szenvedett a Lipcsével, németül nem tudó edzőt pedig nem akartak. Klopp és Jogi Löw köszönte szépen, jól elvoltak a saját állásukkal, így egy szerencsés vacsora (Hoeness horvát származású sofőrje szülinapi partiján, hogy, hogy nem, Niko Kovac is ott volt) keretében került komolyabban képbe a volt Bayern-játékos, Niko Kovac. Áprilisi angol nyelvű elemzésemben részletesen levezetem, miképp lett a február végén 23 meccs után a Dortmund mögött egy ponttal harmadik Frankfurt-edző Kovac  sokadik számú jelöltből első számú választottá, ami egyben talán a Bayern edzői posztjának komoly leértékelődéseként is felfogható.

Keret

Niko Kovac választási lehetőségei

Mindenesetre a nyári terv az volt, hogy a Robben, Ribéry páros még képes lesz egy év szolgálatra, a felesleges, de még eladható veteránokat (Douglas Costa, Arturo Vidal, Juan Bernat, Sebastian Rudy, Jerôme Boateng) pénzzé teszik, és majd ’19 nyarán 150 millióból simán újjáépítik a már hetedik salátástálát elnyerő Bayernt. Így tehát a korábban megkezdett fiatalítás (Tolisso, Süle, Coman, Gnabry, James) nem igazán folytatódott, és a Hoffenheimből visszahozott Gnabry mellé csak a Schalkéből megszerzett Leon Goretzka csatlakozott, szokás szerint ingyen, míg Boateng végül maradt. Minden adva volt egy újabb diadalmenethez és a szakértők is egyöntentűen a Bayern bajnoki címét várták.A 538 nevű, az  ESPN tulajdonában lévő, elemző és prognosztizáló oldal 22 pontos Bayern címvédést jósolt augusztus elején,

míg a játékosokat elemző Goalimpact 15 pontos Bayern-sikert, igaz ők inkább a gyenge mezőny (56 pontra volt jó a BVB) mintsem a bombaerős FCB (71 pont) miatt.

Bundesliga to start tomorrow. Some picks by the model may be controversial. As always this is players-based only. pic.twitter.com/kgBHoD5LgJ

— Goalimpact (@Goalimpact) August 23, 2018

Kovac filozófiája: futás + agresszivitás + kitartás = siker

Aki valamennyire követte Kovac és a frankfurti „sasok” szárnyalását (jómagam egy kétrészes angol cikkben elemeztem ezt), és/vagy nem hitt az addig csak a salzburgi utánpótlásban és a horvát válogatottnál edzősködő mesterben, azt annyira nem lepte meg az a tény, hogy a derék Niko nem a taktikai rendszerek elméleti tanulmányozással tölti az idejét. Tudniillik, az Eintracht sikereiben óriási szerepe volt a Fredi Bobic-Bruno Hübner páros zseniális igazolásainak. Kovac első frankfurti szezonjában benntartotta a csapatot, a másodikban még kényszerből csak-csak váltogatott a négyvédős és az 5-3-2-es felállás között. A harmadikban világossá vált, hogy stílusában a Tedesco-féle Schalke egyfajta light verziójaként tekinthettünk az Eintrachtra − még az akcióból lőtt gólokban is hasonlítottak (25-21).

A szezononként kb. hatvan akciógólt lövő Bayernnél az ilyesfajta defenzív kontrafoci eleve halott ötlet volt, és ez nem is valósul(hatot)t meg, sem 3-5-2-ben, sem máshogy. Kovac a Heynckes-féle játékrendszert nem változtatta meg, és többnyire ugyanazt a pozíciós játékot próbálja megvalósítani.

A Bayern passztérképe
forrás 11tegen11

A Leverkusent is beszorította a Bayern, és remek visszatámadasokkal megfojtotta az esetleges kontráit

Optimális esetben, mint pl. a Stuttgart vagy a Leverkusen ellen, ez jól működött, de itt nem is annyira a három-három rúgott gólon van a hangsúly, hanem azon, hogy a két ellenfél egy Thiago-kezezést leszámítva 0.11 XG-t és HAT lövési kíserletet tudott összehozni. Persze voltak hiányosságok − a Germániában éppen arról diskuráltunk, hogy Thiago és a két belső védő sokszor szinte teljesen elszigetelve próbál támadásokat építeni. A „kiürített” középpálya és a csontig feltolt szélső védők, mint azt már a német válogatott vb-szereplésénél megfigyelhettük, megadja a lehetőségét a gyors és pontos kontráknak, ám ezt a Bayern ellenfelei nem igazán tudták kihasználni.  A szezon elején ugyanis nagyon kijött Kovac másik frankfurti fegyvere, az agresszív, rengeteg futómunkát igénylő le- és visszatámadás (Gegenpressing). A Stuttgart ellen például számos olyan szituáció fordult elő, ahol Kovac játékosai már-már a Klopp-féle Dortmundot idézve űzték a labdát, és mivel a kihozatalt és az esetleges kontrákat Gonzalo Castro kezdeményezte, ezek szinte mindig sikerrel jártak. Hiába játszott kilenc meccset (kupameccs, Schweinsteiger-búcsúmeccs, HSV elleni barátságos) augusztus közepe és szeptember 22-e között a Bayern, úgy tűnt, nem fáradtak el a sok futásban, biciklizésben. Kovac ugyanis kitalálta a minden edzés után kötelező húszperces közös biciklizést, és ráragadt a „Fahrrad-Trainer” gúnynév is. De egyelőre még a kiváló erőnlétnek és állóképességnek (az Ausdauer Kovac egyik kulcsszava) hála nagyon jöttek az eredmények. A Schalke elleni meccsen rendkívül látványosan megmutatkozott a Bayern erőnléti fölénye a letámadásoknál, és Kovac csapata remekül játszotta ki a Tedescoék-féle presszingcsapdákat. A Kimmich, Müller,  James alkotta háromszög valamint a túloldalon Alaba, Ribéry és Thiago triója folyamatos mozgásukkal és cselekezőkészségükkel kihozták a labdát szorult helyzetekből, és képesek voltak lendületbe rávezetni a Schalke védelmére a labdát.  Az első négy Bundesliga meccs után 12 pont, 11−2-es gólkülönbség és sima +6-os XG-különbség (büntetőket levonva). A nyolcpontos, kicsit döcögő Dortmunddal a bajnokság lefutottnak tűnt, és a játékosai nyelvén remekül értő, a Bayernbe új lendületet (átmeneti fázisok, széleken való támadások, visszatámadás) vivő Kovac volt a nap hőse. Elégedetten dőlhetett hátra a Hoeness, Rumenigge tengely az ún. „Englische Woche” előtt, szeptember vége felé.

Kovacból bűnbak lesz

Még talán a német sajtó is Mario Götzével, illetve keretbe sem kerülésével volt elfoglalva, amikor egy álmos keddi szeptember végi estén a 85. percben a Bayerntől épp nyáron távozó Felix Götze kihasználva Manuel Neuer óriási bakiját 1−1-re mentette a meccset. Mint kiderült, ez egy Bayern-szinten óriási vesszőfutásnak (Hertha és Gladbach elleni vereségek, Freiburg elleni iksz) a kezdete lett, hiszen a 6 bajnokin szerzett 8 pont katasztrofálisnak mondható, és ligaszinten is csak a 11. helyre lenne elég ezen a minitabellán. Érdekes, szinte párhuzamos univerzum alakult ki, a  Bayern körüli pánikhangulat (a rendkívül rosszul elsült Bild elleni kirohanós sajtótájékoztató a legrosszabb FC Hollywood-emlékeket idézte fel) és a statisztikai modellek között. Utóbbiak ugyanis a 7 lőtt és 9 kapott gól helyett 11−5-öt „vártak” el. Az igazsághoz talán közelebb jár az a megközelítés, ami figyelembe veszi azt, hogy a Hertha és a Gladbach ellen is az első félidőben kétgólos hátrányba kerültek. Ilyenkor természetes, hogy a felzárkózni próbáló, és egyébként is nagyobb játékerőt képviselő csapat eszeveszett tűzijátékba kezd, míg a biztos előnyben lévő együttes kényelmesen visszaállhat egy-egy végzetes kontrára. A Bayern pedig „tolat” előre, és lövések sokaságát ugyan képes végrehajtani, minőségi helyzete (lásd pl. a Freiburg elleni meccs) azonban 1-2 akad meccsenként.

Taktikailag is akadtak komoly problémák a Kovac-csapattal: a szétszakadt középpályát úgy tűnt, sikerül összeragasztani. Wolfsburgban Javi Martínez játszott igazi védekező középpályást, míg James amolyan jobb oldali nyolcasban (Heynckes nagy fegyvere volt ez a múlt idényben, ám akkor a bal oldalon) játszatta Thiagóval együtt, aki így itt is és a Mainz ellen is többször odaért az ellenfél kapujához.

couple of fun images showing how ready and well-prepared #Bayern were against #Wolfsburg the interchange and movement btw JAmes, Kimmich and Robben was so tough to cover, for WOB, esp given the quick and crisp passing by FCB. pic.twitter.com/L9dHQvjfe0

— Abel Meszaros (@BundesPL) October 21, 2018

Sajnos azonban a sérülések továbbra is sújtják a berlini születésű mestert: a csapat legjobb szélsője Kingsley Coman már az első fordulóban kidőlt, és a szintén sérülékeny Gnabry lassú beilleszkedésével megint csak a Robben,Ribéry páros kapott túlzottan nagy szerepet. Ugyanakkor az más kérdés, hogy ők ketten szinte csak a kilencven perc végigjátszásával lennének elégedettek, ami korukat tekintve sajnos csak elméletben kivitelezhető. Rafinha Karim Bellarabi által okozott sérülése pedig megfosztotta a Bayernt az egyetlen szélső védőjétől (Juan Bernat üdvözli Hoeness urat Párizsból), így Alabának is sokszor nem teljesen egészségesen kellett játszania, a Leon Goretzka, mint balhátvéd kísérletről nem is beszélve. Szegény Joshua Kimmich pedig már 1500 perc felett játszott (Bundesliga és BL), ez pont annyi, mint a 2016/17-es idényben a bajnokságban!  Thiago rödinghauseni kiválásával még inkább problematikussá vált a Bayern középpályája, hiszen a Freiburg ellen Kovac pl. amolyan Jogi Löw-módra Kimmichet tette vissza kedvenc posztjára, védekező középpályásnak. Sajnos, a német válogatottbeli őszi fellépéseivel ellentétben ez rosszabbul sült el, bár a társak (Toni Kroos vs Renato Sanches) közti minőségbeli különbség sem segített, a védekezésben kimondottan súlytalan Kimmichnek.

a kicker magazin összehasonlítása a BVB és a Bayern között – balról jobbra, Meccsek/Lövések/Meccsenkénti Helyzetek /Helyzetkihasználás /Ellenfél Lövései és Helyzetei illetve Helyzetkihasználása

Persze megint Kovac és a rotáció lett a bűnbak, ami nyilván kézenfekvő. Ezzel nem szeretnék szemet hunyni Kovac taktikai hiányosságai fölött, úgy mint

• a támadó harmadbeli tanácstalanság,
• az egy kontrából, illetve két cserék által szerzett gól
• a kontrák elleni védekezésbeli problémák,
• az a tény, hogy amikor legközelebb taktikailag változtat egy meccsen, az lesz életében az első
• pl. James alulfoglalkoztatása – erről lásd a Heynckes féle James-t

https://infogram.com/argumentation-rotation-1g502yvv1r9d2jd

Az egyik legjobb német szakíró Tobias Escher még pár éve zseniálisan magyarázta el, hogy a rotáció miért könnyű célpont. Osztom a véleményét, miszerint szurkolók és a vezetők 99%-a kétféleképpen viszonyul hozzá: 1. Ha nyer a csapat, akkor jól rotált a mester, és sikerült „új impulzusokat adnia a csapatnak” 2. Ha veszít, akkor „minek nyúlkál bele?”. Ha viszont ugyanaz a kezdő marad, akkor sem nyerhet a mester, hiszen győzelem esetén „a jól bejáratott kezdő simán nyert” viszont vereségkor „na már megint a kis kedvenceit játszatta, a többiek meg padoztak”. A játékelmélet ezt hívja „lose-lose vagy no-win” szituációnak. Nem igazán értem, hogy a sérülések miatt effektíve 18-19-es kerettel dolgozó Kovacnak milyen lehetőségei lettek volna, úgy, hogy a Nemzetek Ligájával együtt egyes sztárjai akár 22-25 meccsel a lábukban lépnek pályára NOVEMBER ELEJÉN! Ez nem mentség, Kovac, vagy Fredo Corleone, akarom mondani Hasan Salihamidzic hibáira : a stáb horvátul karattyol és a játékosokkal remekül kijövő Kovac ellen James, Ribéry, Hummels vagy éppen Thomas Müller felesége is kirohant már.

A Dortmund elleni szuperrangadó alapjaiban határozhatja meg Kovac sorsát, hiszen egy esetleges vereséget és egy hétpontos hátrányt nem hiszem, hogy túlélne, főleg úgy, hogy a Nemzetek Ligája miatt másfél hét szünet lesz. Kovac mellett még egyelőre kiállt a vezetőség, és igazán komoly jelöltként csak Ralph Hasenhüttl vetődött fel, ám a főszereplők (Hoenessék) híresen mérsékelt és racionális döntései ismeretében, egy esetleges kirúgás nem lenne meglepő. Ha viszont nyerne a Bayern, amire minden esélye megvan (a Dortmund sem veretlen, sérültekkel küzd, illetve talán még Favre csapatai is egyszer visszatérnek a földre), akkor a bajnokság nemhogy újra nyitottá válna, hanem az egy pont hátrány dacára a bajorok ismét a legnagyobb esélyessé lépnének elő. A találkozót a Sport2  közvetíti a felvezetés pedig 17:45-kor kezdődik.