A magas presszing és az agresszív visszatámadás egyrészt 75%-os passzpontosságra kényszerítette a Bayernt – a Bundesligában 87.5% körül mozogtak az elmúlt években, másrészt állandóan visszaszerezte vele a labdát az Ajax, amelyik így 59%-os labdabirtoklási mutatóval zárta félidőt. Ehhez persze hozzájárultak De Jong és Blind védővonalba való visszalépései, amivel folyamatos létszámfölényt tudtak kialakítani a Bayern presszingje ellen.

Taktikailag a letámadást pedig úgy oldották meg, hogy az első négyeshez csatlakozó két feltolt szélső védő (Tagliafico és Mazraui) mellé még néha De Jong vagy Blind is fellépett, így gyakran 3-3 vagy 3-4 ellen védekeztek de Ligték. Az ilyesfajta magas le- és visszatámadás ugyanis mindig arra számít, hogy képes lesz megszerezni a labdát még a kihozatal során, így szinte sosem jut túl a labda középpályán. Ez kis kivétellel (Müller kontrájánál Onana védett földöntúlit Lewandowski ellen, Gnabry és Ribéry elfutásai) nagyon bejött, pedig a Bayern ellen nem „illik” ennyire presszingelni.

Az utóbbi években a Bundesligában kis túlzással íratlan szabály volt, hogy a Bayern ellen nem járhat sikerrel bármilyen szervezett presszing sem, hiszen minden játékosuk presszing-rezisztens (értsd: kiválóan tartja meg a labdát és passzol-cselez nyomás alatt, a túloldalon lásd Frenkie de Jong), így olyan rendkívül képzett csapatok és edzők is, mint Roger Schmidt Leverkusenje, Thomas Tuchel Dortmundja, Ralf Rangnick Lipcséje vagy éppen Domenico Tedesco Schalkéje is csak 15 percekre használják ezt a fegyvert, többnyire kevés sikerrel. Ugyanakkor Ten Hag remekül érzékelte, hogy Kovac alatt a Bayern taktikai felkészültsége és játékfilozófiája (a Van Gaal által bevezetett, Heynckes és Guardiola által tökélyre fejlesztett pozíciós játék) igencsak gyenge lábakon áll, ha egyáltalán áll még. Az ún. duplahatost (Doppelsechs) a játékot papíron szervező Kimmich, Goretzka kettős összesen alig több mint 40-szer passzolt az első 45 percben!  Kovac a 24 passzából 22-t jó helyre adó Thiago beállításával legalább az utolsó harminc percre orvosolta ezt a bajt, így a Bayern 67%-os labdabirtoklási fölényre tett szert ebben a félórában.

Az más kérdés, hogy talán Thiagóval kellett volna kezdeni, hiszen az Ajax ugyanezt az agresszivitást hozta az első, 1–1-es meccsen is, és a spanyol végül egy kiharcolt büntetővel és egy Comannak adott gólpasszal zárt. Kovac a 4-3-3-ra azonban már csak a csodálatos 19 passzból összehozott Ajax egyenlítő gól után állt át. Ten Hag már a félidőben beljebb hozta Ziyecht, és De Jong is kicsit a bal oldalra került, majd a kiállítás után egyedül játszott védekező középpályást. Ezekkel ismét sikerült megzavarnia Kovacékat, és rendkívül bátor döntést a csoportgyőzelem érdekében: Wöber kiállítása után ugyanis az echte középcsatár Kasper Dolberget hozta be Van de Beek helyére, Tadics mellé, ők ketten némi Boateng-segítséggel össze is hozták a 2–1-et. Persze nem ártott előtte Onana második „űrvédése” sem Lewandowskival szemben, aki „suttyomban” csak összeszedett két gólt, hét lövésből, és nyolc góllal a BL-csoportkör gólkirálya lett. Talán a kép is mindent elmond, de a számok sem hazudnak: Lewy 2.74XG-t azaz várható gólt szorgoskodott össze, ez a Bayern teljesítményének 74%-a, az Infogol szerint.

Lewandowski elképesztő lőlapja

Az utolsó 15-20 percről talán nem is lehetséges szakmai értelemben beszélni:

Riot GIF - Find & Share on GIPHY

Az Ajax számára talán egy kis szerencsével még a csoportelsőség is meglehetett volna, bár a helyezetek alapján (2.44 XG vs 3.55) a Bayernnek is lenne ehhez egy-két szava. Mindenesetre örömteli, hogy a Bosz-gárda után ismét egy újabb jelentős Ajax-csapattal számolhatunk, még ha a jövő sztárjai (De Jong, De Ligt, Neres) nem feltétlenül az Ajax mezét viselik majd pár hónap (év?) múlva.

A Bayernnél ennél felemásabb csoportelsőségre talán emberemlékezet óta nem is volt példa. A kidolgozott helyzetek és a három gól, valamint Lewandowski, Gnabry, Thiago és Coman játéka mindenképp pozitívum, de nagyjából ennyi. A negatívumokról (kontrollvesztés, taktikai problémák, Ribéry, Rafinha, Alaba játéka, Boateng sokadik óriási hibája) talán mindent elmond, hogy a meccs még a nem éppen „a karácsonyfa legfényesebb dísze” címet a Bayernnél továbbra is büszkén viselő Hasan Salihamidzicnek sem tetszett…..