Ilyen (volt) a Dárdai-éra Berlinben – I. rész

Már a másfél hete az RB Leipzig ellen elszenvedett ötgólos, a helyzetek alapján „hízelgő” vereség után erősödni kezdtek a Dárdai Pál menesztéséről szóló hangok. Persze, lévén, hogy a Bundesliga-edzők átlagos „uralkodása” 18 hónap, talán az a meglepő, hogy erre Dárdai – aki ezeket csak „karaktergyilkosságnak” nevezte – eddig nem adott, illetve a vezetők nem talaltak rá okot. Nos, a korábban a helyi újságok általi Dárdai körül kialakult-kialakított „krízishez” már a tekintélyes Kicker szaklap is csatlakozott, amely szerint:

„a szakmán belüli egyértelmű jelzések alapján a Hertha jövőre új trénerrel vág neki a Bundesligának”

Pedig a 43 éves Dárdai februárban már 4 éve irányította a Hertha BSC-t, amivel az utánozhatatlan Christian Streich mögött most már egy ideje a második a legrégebben ugyanannál a csapatnál foglalkoztatott trénerek listáján. Streich egyébként 2012 januárja óta vezetőedző, de 1995 óta a freiburgi utánpótlásban dolgozik. 2007-től pályaedzője a 16 és fél éves regnálásával (5843 nap) a Bundesliga-trénerek között egyeduralkodó Volker Finkét követő mestereknek. A második X-et edzőként egyébként csak az olyan legendás trénerek érték meg, mint Otto Rehhagel, Hennes Weisweiler vagy Thomas Schaaf.

Az aktív edzők listájának harmadik helyezettje épp az a Julian Nagelsmann, aki kétgólos győzelmével (29 lövés, 3.51 XG által megtámogatva) 2016 februárja óta tartó hoffenheimi edzősködése során a hetedik meccsén maradt veretlen Dárdaival szemben. Az más kérdés, hogy, mint az köztudott, Nagelsmann a nyáron az RB Leipzighez távozik, így ebben a kategóriában vélhetőleg nem tudja majd befogni a magyar mestert. A hétfői Kicker is a távozást pedzegette, míg Dárdai saját bevallása szerint „élvezi a vezetőség bizalmát”, de talán már készül a búcsúra. Ez vélhetőleg inkább a nyáron történhet meg, hiszen öt fordulóval a bajnokság vége előtt edzőt váltani egy kiesni és kupaporondra kijutni már nem tudó csapatnál legalább annyira értelmezhetetlen, mint amennyire sportszerűtlen és méltatlan lenne.

Addig is kétrészes bejegyzésünkben összefoglaljuk és elemezzük a Dárdai-éra legfontosabb állomásait a kezdetektől napjainkig.

I. Bennmaradás és fellángolás – 14-15-ben

Az egyik olvasata a Dárdai-történetnek, hogy a 2015 februárjában kinevezett vészmegoldás, Dárdai benntartotta az új évtizedben inkább a Bundesliga és a másodosztály között ingázó klubnak számító Hertha BSC-t. Dárdaiék 15 meccsen 17 pontot szereztek, előtte 19 meccsen 18 egységet gyűjtöttek a berliniek Jos Luhukay alatt, akit manapság éppen a St. Pauli nevezett ki. Mivel azonban Dárdainak sikerült az első tíz meccsén 15 pontot bezsebelnie, még az is belefért, hogy az utolsó 5 meccséből 4-et elbukjon a Hertha. Történt ugyanis, hogy a 34. fordulóban Roberto Firmino 81. perces góljával 2-1-re nyert a Hoffenheim, így a a fordulót a 13. helyről kezdő Hertha maradt 35 pontos. A mögöttük lévő 14. Freiburg 1-2-vel alulmaradt a 15. Hannover ellen, és ki is esett, hiszen a 16. Stuttgart elvitte a három pontot a 18. helyezett Paderborntól. A HSV két góllal legyőzte a Schalkét és pontszámban ugyan beérte a Herthát, de kilenccel rosszabb gólkülönbsége miatt osztályozóra kényszerült, a berliniek pedig bennmaradtak.

II.  BL helyett csak EL – 15-16-ban

A 2015-16-os idényre a Bayerntől ingyen az megszerzett Mitchell Weiser, a kölcsönvett Vedad Ibisevic és a 7 millióért érkező Vladimir Darida, Niklas Stark duó jelentős erősítést jelentett. Az egyetlen fontos távozó  – és itt a Herthán a 34. játéknapon bosszút álló, a Darmstadtnak győztes gólt szerző, majd az hosszasan a berlini ultrák előtt ünneplő Sandro Wagnertől elnézést kérünk – a saját nevelésű, de végül a Hoffenheimben kiteljesedő Nico Schulz volt, akit Marvin Plattenhardt a következő két idényben nemcsak pótolt, hanem el is felejtetett. Ha ehhez hozzávesszük az előző idényben igazolt Salomon Kalou 14 gólját, illetve a Thomas Kraftot kiszorító Rune Jarstein erős szezonját, akkor a Hertha 50 pontos szezonja (a Mainz jobb gólkülönbséggel előzte meg) érthető! Az őszi idényt ugyanis óriási meglepetésre 32 ponttal a harmadik helyen zárták Dárdaiék – igaz, jóval felülmúlva az XPTS-t (várható pontok).

a Hertha 23.93 XPTs helyett 32-et szerzett:
forrás Understat

Ám tavasszal csak 18 jött össze (az XPTS 20-ra prognosztizálta őket), így végül az EL-indulás összességben csalódásként is felfogható. Persze itt nem az utolsó hatból való 4 vereségre gondolunk (Bayern, Leverkusen és  a Nagelsmann-féle Hoffenheim elleni még megmagyarázható, a Darmstadt elleni nem). Ha nem lett volna az a bizonyos alsóházi csapatok elleni átok – 24 megszerezhető pontból csak NYOLC jött össze a 11-18. helyezettek ellen – akkor talán a Lucien Favre által cserbenhagyott, öt vereséggel startoló, végül 55 pontal negyedik Gladbach is befogható lett volna. A kupában egy relatíve könnyű sorsolással (Nürnberg, Heidenheim) végül az elődöntőig jutottak, ahol a BVB elütötte őket a berlini finálétól.

III. Bronzéremről lecsúszva 2. rész avagy 16-17-ben

19 tavaszi pontnál csak 3 csapat szerzett kevesebbet
forrás Understat

A következő szezon Ondrej Dudával és Alex Essweinnel rosszabb teljesítményt – eggyel kevesebb pontot és néggyel rosszabb gólkülönbséget – hozott. Pedig 16 forduló után Dárdaiék ismét a bronzérmes pozícióban „teleltek” (a szövetség a 17. fordulót átvitte januárra), immáron tíz ponttal felülmúlva a 19.9 pontos XPTS-t. A Dárdai-féle varázslat és fekete mágia az XG és egyéb lövésalapú helyzetek minőségét mérő, egyébként a legjobb előrejelző rendszerek ellen, kezdett komollyá válni. Ám 18 meccsen 19 ponttal (20.64 várható pont ellenében) a tavasz megint roppant gyengére sikerült, így az 58 ponttal negyedik helyezett Hoffenheim végül kilenc pontot vert a berliniekre. Az utolsó előtti fordulóban sikerült a Darmstadtot legyőzni, ám a hazai 2-6-os zakó a Leverkusen ellen azt jelentette, hogy mínusz négyes gólkülönbséggel lett hatodik a Hertha. Ám szerencse a szerencsétlenségben, hogy a Dortmund megnyerte a kupát az Eintracht ellen, így végül a 6. hely egyből EL-csoportkört jelentett az „Öreg Hölgynek”. Ám ahogy a Herthát kiválóan ismerő blogger, Max Regenhuber megjegyezte,

„az, hogy a Hertha-szintű kis és középcsapatok kijuthatnak Európába (majd a következő szezonban nem bírják a kettős terhelést) inkább a Bundesliga kritikája. A Bayern, Dortmund féle szuperhatalmak mögé felzárkózó friss Lipcse, Hoffenheim duó is új erő, valamint a nagyobb múltú és költségvetésű Gladbach, Schalke, Wolfsburg, Leverkusen kvartett krízíse is kellett a Hertha sikereihez”

A két jobban sikerült szezon tehát 6-7. hely előbb harmadik körös EL-selejtezőt (kínos kiesés a Bröndby ellen, amikor is 1-0-s első meccs után Teemu Pukki mesterhármasával a dánok mentek tovább), majd csoportkört jelentett – nem jutottak tovább az Athletic Bilbao, Zorja Luhanszk, Östersund négyesből. A csütörtöki meccsek meg is viselték a BSC-t, és az első fordulót leszámítva nem volt kupaszereplést érdemlő helyen.

IV. 17-18 avagy nincs áttörés, csak „visszaesés”

A védelem oszlopát, John Anthony Brookst nem állt módjukban megtartani: mint láthatjuk a 10. helyezett berlinieknél az alig egy órányira kellemes vonatútra lévő, a VW által szponzorált Wolfsburgban majd’ két és félszer annyit tudnak fizetni.

Átlagos éves fizetések a Bundesligában
forrás
www.globalsportssalaries.com

Viszont a Brooksért kapott 17-20 millióból sikerült egy fiatal, de már Bundesliga-szinten is ismert csatárt venni Davie Selke személyében (Ibisevic és Kalou nem rugdoshatja a gólokat örökké – gondolták a Herthánál), míg a volt ingolstadti ausztrál örökmozgó, Mathew Leckie és a salzburgi, akkor még jobbszélső Valentino Lazaro csak 3,5 millióba került – az osztrákot a következő idényben végleg megvásárolták 6.5 millióért, jelenleg húszmilliót se sajnálnának érte a Juventus-szintű klubok. Az amerikai középső védőhöz hasonlóan ballábas, jól építkező, igazi modern belső védő, a Feyenoord-nevelés és volt Manchester City-játékos Karim Rekik, aki csak 3 millióba került.

a Hertha múlt szezonja

A Dárdai alatt induló, azóta az ifi BL-ben is remeklő, korosztályos szinten bajnok U19-es csapatból pedig a belső védő Florian Baak, a középpályás Arne Maier, valamint Dárdai Palkó is profi szerződést kapott. Összességében tehát Preetz és Dárdai ismét bebizonyította, képes kis pénzből okosan gazdálkodni és a keretet megerősíteni, illetve pozitív jövőképet felvázolni a berlini futballrajongóknak. Ugyanakkor némileg aggasztó, hogy a korábban ötvenezres feltornászott átlagos nézőszám először esett vissza negyvenötezerre, illetve először nem sikerül egy meccsen se teltházat összehozni.