A Dárdai-éra végjátéka – a 2018-19-es szezon értékelése

Az első részben a mostani szezonig mutattuk be Dárdai Pál és a Hertha útját, amelyek kedd délelőtt óta már hivatalosan is elválnak a nyártól. Röviden ez egy sikertörténet: a tűzoltási céllal megbízott magyar edző nemcsak benntartotta a BSC-t, hanem a Bundesliga hullámvasútját és a nagyobb múltú és költségvetésű klubok botladozását is kihasználva, kétszer az európai kupaporondra juttatta. A Preetz, Dárdai páros által kreált berlini futball-láz visszahozta a nézőket a 75 ezres Olimpiai Stadionba, és az átlagnézőszám az ötvenezret, a bérletesek száma pedig a húszezret súrolta. Ám a pénzügyi és egyéb futballszakmai realitások erősen felülvizsgálták ezt. Hiába erősödött meg a lehetőségeihez mérten a Hertha, mivel az utóbbi két idényben magára találó nagyobb költségvetéssel és múlttal rendelkező erők – Schalke, Leverkusen (tavaly), Gladbach és Wolfsburg (idén) – mellé még a Stuttgart (tavaly) a Werder, valamint a Frankfurt (idén) is csatlakozott, így Európa talán nem is volt-lehetett reális.

(éves fizetések a Bundesligában – forrás https://globalsportssalaries.com/ )

2018-19 a taktikai fejlődés éve, de a Bayern-verés ellenére csalódás

Nézzük a szakmai okokat és számokat, amiért a 29 forduló után 35 pontos Hertha úgy döntött csak 2019 nyaráig tartja meg Dárdait:

• összesen 167 meccsen 1.37 pontos átlag – 63 győzelem, 40 döntetlen, 64 vereség, 218 rúgott, 228 kapott gól
• csak a Bundesligában 146 meccsen 1.33-as átlag, 52 győzelem, 38 döntetlen, 56 vereség, 181-197-es gólkülönbség
• zsinórban 5 vereség, 14 kapott, 4 rúgott gól, ebben az időszakban a gólkülönbségük még a biztos kieső, szintén nullapontos Hannovernél is rosszabb (-7)
• 12 tavaszi meccsen csak 11 pont, és a Hertha-drukkerek jól tudják, hogy a Dárdai-érában tavasszal még sosem sikerült húsz pontot elérniük
• 48 kapott gól már több mint a három teljes szezonban (amikor Dárdai átvette végül 52-t kapta) a legtöbb (42, 46, 47)
• idén csak 35 pont vs az elmúlt három idénybeli 50, 49, 43 után csalódás. Ha valóban sikerül 9 pontot szerezni a Hannover, Augsburg, Stuttgart trió ellen (Leverkusen és a Frankfurt ellen ez nem reális), akkor legalább kozmetikáznak valamit ezen, de érdemben túl sokat nem jelent

Hertha „emberezés” a Bayern ellen

Az elmúlt évek Herthája futballszakmai szempontból nem éppen a legizgalmasabb elemzések tárgya volt. Bár a Dárdai féle 4-2-3-1-es a területeket jól kontrolláló, stabil védekezésre, óvatos építkezésre és precíz, a végletekig kidolgozott kontrajátékra (évekig a liga legkevesebb lövéskísérletével „büszkélkedtek”, úgy, hogy labdabirtoklásban nyolcadikak) alapozó csapat volt, a legtöbb szakértő és edző, főleg a kemény, emberfogás orientált letámadásuk miatt inkább a kellemetlen ellenfél kategóriába sorolta.

Dárdai legjobb meccsével verte meg a “Csikókat”

Változatos taktika, fejlődő fiatalok, élvezetes meccsek

Azonban a 2018-19-es idényre Dárdai több új rendszert és hadrendet kipróbált, konkrétan kilencet: ebből az alap 4-2-3-1 mellett (14x) az újítás a háromvédős felállás, leggyakrabban (11x) 3-4-1-2-ben. Ebben jelentős szerepük lett az új igazolásoknak, illetve a Dárdai alatt fejlődő fiatal játékosoknak:

• a tízes poszton játszó, a gólokat ontani kezdő Ondrej Duda végre megtanult annyira védekezni (olyannyira agresszív lett a technikás szlovák fiú, hogy ő faultolt a legtöbbet a ligában), hogy Dárdainál 2 év után alapember legyen. Az sem ártott, hogy a jelenleg tízgólos játékos szezonbeli első kilenc lövéséből ÖT gólt ért el
• a Manchester City U23-ból igazolt villámléptű, november óta sérüléssel bajlódó Javairo Dilrosun a szezon elején ontotta a gólpasszokat, az első három fordulóban hármat.
• Niklas Stark pedig egykori nürnbergi tehetségből nemcsak a Bundesliga leggyorsabb védőjévé (34.49 km/h-t mértek nála) és a védelem vezérévé, hanem a Bayern átigazolási célpontjává is vált
• Karim Rekik a bal oldali belső védő poszton remekül építkezik, de a fiatal, ám kissé „piroslapgyanús” Jordan Torunarigha jövője nála is fényesebb, míg a 6-os és a harmadik középső védő pozícióban a 12 év után nyáron a Herthát elhagyó Fabian Lustenberger mutat be helyenként zseniális dolgokat, pl. Lewandowski ellen.
  

• Az, hogy Dárdainak ennyi minőségi belső védője van egyrészt az ő és Preetz érdeme, másrészt alkalmas arra, hogy agresszíven akár 3 védőt hátrahagyva támadjon le egészen magasan az olyan nagycsapatok ellen is, mint pl. a Bayern vagy a Dortmund

A Hertha rugalmas hadrendje a Bayern ellen

Ehhez persze elengedhetetlen két nagy futómennyiséget bíró szárnyvédő, ám az öregedő Peter Pekarik és a roppant módon formán kívül lévő, korábbi német válogatott Marvin Plattenhardt nem felelt meg Dárdai elvárásainak. A húzás, miszerint a Hoffenheim ellen kényszerből védekező középpályást is elég jól játszó Maxi Mittelstadt balra,  a Salzburgban és eleinte a Herthánál is jobbszélsőt játszó Valentino Lazaro jobbra kerüljön, maximálisan bejött!

Igazi építkező mélységi irányítója a Herthának elég régóta nem volt, ám eleinte úgy, tűnt, hogy a szezon eleji beharangozónkban bemutatott, a nyarat a Balatonon a Dárdai családdal töltő Arne Maier ezt remekül megoldja. Bár Maier fejlődése tavasszal megtorpant, a társa, a Liverpoolból kölcsönvett Marko Grujic („a Hertha utóbbi húsz évének legjobb kaliberű játékosa” – nyilatkozta róla Dárdai, a Sebastian Deisler-rajongók bánatára), sokat segített abban, hogy végre nem a szerény képességű Skjelbred kezdjen állandóan. Duda már-már Marco Reust idéző visszasegítéseivel a középpályás védekezés is jól működött, míg a csatársorban eleinte Ibisevic jeleskedett (december elsején rúgta a hatodik gólját, azóta inkább az értelmetlen kiállításokra szakosodott), míg a még mindig ördöngösen cselező Salomon Kalou szinte kizárólagos jelleggel a Dortmund ellen volt hajlandó gólt rúgni (5 góljából 4-et). Az egyetlen csalódás talán az edzőtáborban Kalouval ütköző Davie Selke szezonja, aki így csak december óta állandó kezdő, és három gólja 5 XG ellenében arról árulkodik, hogy vannak gondjai a helyzetkihasználásnál. Ugyanakkor Selke dinamizmusa és a presszingben való munkája alapvetően befolyásolta például a Gladbach elleni sikert.

Az XG visszanyal

A Schalke és a Gladbach elleni bravúrgyőzelmekkel, valamint a szeptember végi Bayern-veréssel hat meccs után megint a harmadik helyen állt a Hertha! Az XG-modell alapján „járó” pontok viszont a 13 helyett, csak ötöt „ítéltek meg” Kalouéknak, lévén, hogy a 12.75 várható gólhoz képest csak hetet kaptak, és a szerencse, valamint egyéb faktorok – tizenegyesek, Duda szabadrúgásai, Jarstein bravúrjai – igencsak befolyásolták a repülőrajtot. A három döntetlenből (Mainz, Freiburg, Dortmund) a szárnyaló és helyzetek tömkelegét elpuskázó BVB elleni, nemcsak Kalou rutinja és Zagadou hibája miatt kiemelendő, hiszen Dárdai csapata is kellett az igencsak színvonalas és nyílt meccshez. A Lipcse elleni 1-4-et nem kellett magyarázni, míg a Fortuna ellen a korai emberhátrány szintén 1-4-et eredményezett, ám jött egy megint csak fantasztikusan izgalmas és fordulatos 3-3 a Hoffenheim ellen. A gyengélkedő Hannovert magabiztosan verték, sőt, még a Haller, Rebic, Jovic csatártrióval kezdő meglepetéscsapat Eintrachtot is sikerült lenullázni, mi több, egy Grujic-fejessel megverni.  Az utolsó héten rendezett három meccsből azonban csak egy pont jött össze, így féltávnál 24 ponttal fordultak a nyolcadik helyen, de csak három pontra a hatodik helyezett Frankfurt mögött, karnyújtásnyira Európától!

Az XGA mutatóban csak a 17. volt a Hertha 17 forduló után

Az őszi 27 kapott gól majdnem öt és féllel kevesebb, mint amennyit az XGA (32.3) mutat, ami azért érdekes, mert Dárdai alatt a Hertha 1-2 góllal szokott többet/kevesebbet kapni, mint amit a lövésalapú statisztikai modell mutat. Mivel a borzasztó tavasszal egyelőre 21 gólt kaptak 21.34 XGA ellenében, talán érdemes úgy feltenne a kérdést: talán az őszi védekezés és Jarstein (plusz a szerencse) teljesítménye volt irreális?

Mindenesetre, az ún. Rückrundéból (ez a tavaszi szezon) talán csak a Gladbach és a Dortmund elleni meccs emelkedett ki, majd jött az elmúlt másfél hónap hullámvölgye: a Bayern elleni kupa (hosszabbítás) és bajnoki vereség, valamint a Reus-féle utolsó perces BVB-győzelem sokat kivehetett mentálisan a Herthából , és mivel előtte a közvetlen riválisokat ( Wolfsburg, Werder) sem sikerült legyőzni, valamint a Freiburg és főleg a Düsseldorf  ellen megalázó vereségbe beleszaladni, az európai kupaszereplés csak álom maradt. A Lipcse- és Hoffenheim-meccsek hét-nullás gólkülönbsége hízelgő, az XG 8.5 – 1,2-t mutatott, és szinte osztálykülönbség volt a szezon előtt talán nem annyira elérhetetlennek tűnő (Rangnick visszatér, Nagelsmann béna kacsa szezonja?) riválisok és a BSC között.

Mit jelent Dárdai távozása és mit hoz a jövő? Megkérdeztük a berlini kollégákat!

Dárdai távozása egyértelműen egy korszak végét jelenti, és mivel a korábbi csapattárs és sportigazgató Michael Preetz nem éppen arról híres, hogy remek szemmel választaná ki az edzőit, akár újabb mélypont lehet a Hertha életében. Ha Preetz, nem az általa favorizált „újrahasznosított” mester mellett dönt majd – a Skibbe, Rehhagel, Luhukay sorba talán illik Hecking, Korkut, Labbadia vagy éppen Peter Stöger – akkor Domenico Tedescóban reménykedhetnek a berliniek.

Pal Dardai vor der Entlassung: Wer wird neuer Trainer bei Hertha BSC?

Az, hogy mennyiben volt jó döntés Dárdai elbocsátása, majd elválik, a szurkolók mindenesetre abszolút kiálltak a klubikon Dárdai mellett, mindenesetre azzal, hogy a bejelentés a szezon közben történt meg, a Hertha nem igazán szerzett szimpátiapontokat.

Végezetül pedig jöjjön két újságírói szakvélemény, a berlini sportújságíró Kit Holden, illetve a Hertha-blogger és sportújságíró Marc Schwitzkytől, akiket arról faggattam, mennyire volt jó döntés a menesztés, mit mond a vezetőség, illetve mennyire volt reális a kupaporondra való kijutás.

A HerthaBASE blogra író és az Absolutfussball portálnak dolgozó Schwitzky még a menesztés előtt elmondta, hogy

„Dárdain növekszik a nyomás, miután a Berliner Morgenpost megírta, hogy Preetz a vezetőség felé jelezte,  Dárdai munkáját felül kell vizsgálni, és minden lehetséges opciót át kell gondolni. Szintén nagyon érdekes téma a sérüléshullám (a Hoffenheim ellen 7 sérült és 2 eltiltott volt), ami megpecsételte a Hertha sorsát december óta. A nemzetközi szereplés azonban nem volt reális, mert a korábbi évekkel ellentétben a gyengélkedő, nagyobb költségvetésű klubok jórészt magukra találtak, így ez inkább álom, mintsem a realitás. A szurkolók nem is emiatt keseregnek, hanem inkább a Dárdai alatti fejlődést, illetve az ambíciók hiányát kérik számon, így nem érzem jogosnak Dárdai médiaellenes kritikáját (hogy ők emelik a tétet és várják el a kupaszereplést).

A Daily Mailnek és a Tagesspiegelnek is rendszeresen író Holden véleménye szerint :

„a Hertha fokról fokra lép előre, és nincs komolyabb ellenérv amellett, hogy ne jussanak ki akár az EL-be, hiszen a Bayern és a Dortmund mögött abszolút nyílt a Bundesliga. Dárdai menesztése elhamarkadottnak tűnik, és Preetzék talán a média és szurkolók által kifejtett nyomásnak engedtek, ám mivel nem sikerült megugorni a következő lépcsőfokot, így mennie kellett. Sok hasonlóságot vélek felfedezni a Gladbach és a Hertha között, csak kérdés, hogy Dieter Hecking után van-e Preetznek egy Marco Rose-szintű edző a tarsolyában?”

Annyi azonban garantálható, hogy Dárdainak akad majd kérője.