B csoport avagy Argentína még mindig a legbénább esélyes

A B csoport toronymagas esélyes papíron természetesen Argentína, ám a vébén hatalmasat betliző Messiéknél a kapitányváltás ellenére, a szokásos fejetlenség és káosz folytatódott. Bár Jorge Sampaoli azóta már a Santosnál ér el sikereket, sőt egyesek már Tite utódját látják benne a brazil kispadon. A vébé kudarc óta az Albiceleste-nél már a kapitányt is Lionel-nek hívják. No, nem Messinek, hanem a West Hamben, Deportivo La Corunában és a Lazióban is megfordult Scaloninek, aki persze szintén rosariói születésű, és egyébként Sampaoli asszisztense volt a Sevillában, majd a válogatottnál is. Scaloni, aki idén áprilisban egy igen komoly biciklibalesetet is megúszott, csak  megbízott edző. Egyelőre a Copa végéig egyedül, de korábban a La Ligát szintén jól ismerő Pablo Aimarral együtt vezették a csapatot. (Aimar jelenleg az U17-es válogatott edzője). Az olasz bajnokságot és a kemény védekezést pedig a november óta stábtag, Walter „a fal” Samuel képviseli, bár utóbbiért sose kellett a szomszédba menni az argentinoknak.

Messi mindenki felett

Mindenesetre a Samuel-Aimar-féle legendák, illetve Scaloni kinevezése inkább amolyan félmegoldásnak tűnt, hiszen igazából újraépíteni ezt a csapatot nem feltétlenül lehetséges, addig amíg Lionel Messi vagy épp Kun Aguero ott vannak és ilyen remek idényt tudhatnak maguk mögött. Így aztán az Interben nem rossz első idényt futó (6 gól, de meccsenként 0.5 NPXG, azaz várható gól, büntetőket leszámítva) Lautaro Martinez, vagy a világfutball talán legszerencsétlenebb helyzetében lévő Paulo Dybala – klubjában Cristiano Ronaldo, a válogatottban Messi szerepel a posztján – sem férnek be a kezdőbe. A Messi által megfúrt és ismét otthonfelejtett Mauro „Icardashian” Icardiról ne is beszéljünk, bár a hírek szerint a Juve és az Inter egy Dybala-Icardi cserében gondolkodnak. Ezek persze nem feltétlenül jogos kritikák Messivel szemben – mit tehet ő róla, hogy nem igazán akadt olyan kapitány (a defenzív Sabellát leszámítva), akinek sikerült volna Messit és a csapatot egy szintre hoznia. Mivel a Barca szupersztár ilyen szinten focizik  – az elmúlt öt idényben a bajnokságban átlagban 31 gólt termelt, a büntetőket leszámítva, és 12 gólpassz – 2022-ig nehéz elképzelni nélküle a csapatot.

A sokat variáló Sampaoli után, Scaloni, jobb híján egy 4-4-1-1-et talált ki, ahol Messi szabadon játszik Agueró mellett-mögött:

PSG középpálya

Agueró ötéves átlaga is bivalyerős: büntetők nélkül, 19 bajnoki gól, (büntetőkkel 23) és a szintén 31 éves di Maria is megint odatett egy 12 gól 11 gólpasszos idényt, ötéves szinten összesen 42-42-nél jár, pedig ebben a Manchester Unitedes időszak is benne van, így három hely elől szinte biztos volt. A Betisnél kivirágzó Giovani lo Celso elengedését a PSG talán egyik legrosszabb döntéseként foghatjuk fel, és nemcsak azért, mert a hírek szerint ötvenmilliót is adna érte a Tottenham. A rendkívül hasznos és több poszton is bevethető középpályás Scaloninál amolyan jobboldali belső középpályás-jobbszélső hibrid, többek között Messi mögött is neki kell védekeznie. A két védekező középpályás közül a 24 éves, támadóbb szellemű Leandro Paredes is a PSG-t erősíti, míg a 25 éves Guido Rodríguez a mexikói Club América játékosa. Itt komoly hiányzó a River Plate húszévés játékosa Exequiel Palacios, a húszmillióra taksált középpályás izomszakadás miatt hagyja ki a tornát.

A védelemből az Ajaxos, rendkívül támadó szellemű Nico Tagliaficót és a Cityből ismert Nicolas Otamendit nem kell bemutatni, mint ahogy a Fiorentina kapitányát, Germán Pezzellát sem. A jobbhátvéd a Racingban jó szezont futó 26 éves Renzo Saravia, akire a Porto már le is csapott, 5 és fél millió euróért. A kapusposzt évek óta megoldatlan, maga Scaloni számos hálóőrt próbált ki, míg végül a vébéről is ismert veterán Franco Armani mellett döntött. Az rejtély, hogy a Nizzában szereplő 26 éves Walter Benítez miért nem került be legalább a 23-as keretbe…

A felkészülési meccseken is hullámzó teljesítmény jellemezte Scaloni csapatát: Marokkót egy ki-ki meccsen egy góllal verték meg, de Venezuela ellen 3-1-re kaptak ki.  Legutóbb hiába verték meg Nicaraguát pl. 5-1-re, ebből 2 gól szögletből, 2 pedig az átmeneti fázisban született és Messi zseniális kiugratásainak köszönhető, így komoly kidolgozott rendszerről és fejlődésről nem igazán lehet beszélni.

A Copán mindjárt az első meccsen pedig a csoport legerősebbje, Kolumbia, ellen kellett pályára lépni. A két ország egyébként közösen rendezi a jövő évi kontinenstornát, és Jose Pekerman révén amúgy is erősen kötődtek egymáshoz.

Kolumbia és Queiroz

Pekerman 6 éves kapitánykodása alatt ugyanis alapjaiban változtatta meg a kolumbiai válogatottat és a James féle generáció igazi nagy csapattá érett keze alatt. A 69 éves argentin kapitány  – a németországi vébén ő volt az, aki a házigazdák ellen, hátrányban, a hajrában a fiatal Messi helyett Julio Cruzt cserélte be -a vébéselejtezőkön és a brazíliai vébén mutattott támadófocijával szinte legendás alakja lett a kolumbiai futballnake. Pekerman azonban, sikerei ellenére, a nagy meccseken, mint pl. amikor 3 védekező középpályással kezdett Anglia ellenia 16 között a vébén, inkább a defenzív játékot választotta. Így talán érthető, hogy hat év után ideje volt váltani. Az új kapitány a Unitedtől, Portugálián és Iránon át lassan minden kontinensen edzősködő Carlos Quieroz lett, aki általában túlteljesít csapataival, bár szintén nem a szemet gyönyörködtető foci az ismérve.

A csapat gerince már régóta adott, bár sem Ospina, sem Cuadrado, sem James és Falcao (bár ő azért a Monacóban megint 12 gólig jutott, immáron sorozatban harmadszor) nem érkeztek csúcsformában a tornára. Yerry Mina és Davinson Sanchez párosa középen vélhetőleg tíz évre megoldja a belső védő posztot, és Jhon Lucumi személyében ott az instant utánpótlás. A csatárposzton ismét a bőség zavarával küzdenek: Carlos Baccának esélye sem volt bekerülnie, és a Falcao helyett dolgozó Teo Gutíerrez is kimaradt, Luís Muriel képes elől és szélen is játszani, míg a Kínát és a Villarrealt is megjárt 24 éves Roger Martínez rendkívül dinamikus. Ha Martínez dinamikus, akkor Duvan Zapata egyenesen ŐSERŐ. A 28 éves támadó 22 góljával a legtöbb gólt (büntetőket leszámítva) szerezte az olasz bajnokságban bizonyos Piatek, Quagliarella, Milik, Ronaldo, Mertens urak előtt, ám Argentína ellen így is csak a kispadon kezdett.

Argentína 0-2 Kolumbia

A két csapat mérkőzése óriási érdeklődést és egy picit álmos első félidőt hozott: Kolumbia a fenti 4-3-3-ban állt fel és agresszív letámadással rontott neki Messiéknek. Ez alapjaiban meg is határozta az első játékrész képét:

argentin 4-4-2, Kolumbia széthúzza a pályát

Labdabirtoklásnál James, Cuadrado valamint Medina helyváltoztatásai révén próbált háromszögeket kialakítani az argentin védelem baloldalán. Jobb oldalon Uribe visszalépéseire és Tesillo beindulására lassan reagáltak az argentinok és Messi sem éppen a legintenzívebben támadott le. A 13. percben végül Muriel korai sérülése miatt Martíneznek kellett beállni. A  7. perces sérülésnél az argentinok gyorsan megindultak és Ospina Oliver Kahnt idéző kirohanása annyira azért megzavart Aguerót, hogy ne tudjon az üres kapuba lőni.

Roger Martínez beállítása később azért nem jött rosszul Queiroz csapatánák, ám a 17. percben még sikerült egy lekészített Falcao labda után a lövésébe belelépni.  Az agresszív letámadással továbbra is nagy gondjai voltak Otamendiéknek, James 18. perces labdaszerzésénél és a harmincadik percben is csak az utolsó pillanatban sikerült menteni.

Falcao lemarad James passzáról a labdaszerzés után

Barrios az új fal? U-alakú argentin passzolgatás

A másik fő oka a kolumbiai dominanciának a hihetetlen védőmunka és bombaerős hátsó sor volt: a védekező középpályás Wilmar Barrios, hétszer szerelt sikeresen, húsz párharcából 16-ot nyert meg. Hátul Mina és Sanchez is 75%-os mutatóval rendelkeztek, így talán nem meglepetés, hogy az argentinok csak ritkán jutottak el helyzetekig.Ellenben, kontráknál Cuadrado és Martínez robbanékonysága és cselezőkészsége (16-szor próbálkoztak tízszer sikeresen)  többször is zavarba hozta az argentin védelmet, ám Pezzella a 41. percben ismét óriásit mentett Falcao elől, így gól nélkül zárult az első félidő. Ehhez azért hozzájárult az argentinok rendkívül problematikus támadóstruktúrája, amit a kiváló magyar elemző Beregi István ábrázol:

Just gonna leave it here. pic.twitter.com/8jkLotXjRd

— István Beregi (@SteveBeregi) June 16, 2019

A centrális pozíciókat teljesen feladva, U alakban adogatnak, a félterületeken senki, a védekező középpályás túl mélyen, így aztán a kolumbiaiak simán kiszorítják őket a vonalak mellé.

A kolumbiai cserecsatárok eldöntik a 4-1-4-1-ek párharcát

A szünetben az első 45 percben TÍZ passzkísérletig jutó di Mariát az Udinéséből ismert Rodrigo de Paul váltotta, és ha Aguero őt választja talán már 35 másodperc után gólt lőhetett volna. A támadást végül Paredes remek lövése zárta, bombája alig ment Ospina kapuja mellé.  Scaloni egy picit azért bele is nyúlt a meccsbe: Aguero visszavonásával, Messi maradt elől, és 4-1-4-1-ben védekeztek az argentinok. Többnyire azonban támadtak, és Messi vezetésével átvették az irányítást a meccs fölött: az 55. percben egy Agueró sarkazás után Sanchezt bőrözte fel a tizenhatoson belül, ám Barrios még be tudott állni elé és óriásit mentett.

Kolumbia a második félidőben sokkal mélyebben védekezett, többnyire pontrúgásokból és Falcaóra felívelt labdákból próbálkozott. Picivel később Cuadradónál ment túlzásba az aggreszivitás: Messi elleni csúnya szabálytalansága a hatvanadik percben majdnem tömegverekedéssel ért véget. Ekkor az argentinok fölényben játszottak és a 66. percben Ospina nagy bravúrral hárította a pontrúgásnál előrejövő Otamendi fejesét, míg az ismétlésnél tehetetlenül nézte, ahogy Messi öt méterről MELLÉ csúsztatott. Ahogy ez lenni szokott, a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat. James hajszálpontos oldalváltása után Martínez remekül verte meg az egész meccsen gyengén játszó Saraviát, majd óriási gólt lőtt Armani kapujába. Az argentinok tovább tolattak előre, ám nagy helyzetük nem volt. A Falcao helyére becserélt Duvan Zapata, a 86. percben szörny üzemmódba váltott: Medina bedobásánál három embert rázott le magáról a saját térfelén, majd végigrohanva a pályát, odaért a beadásra, így kialakult a 0-2-es végeredmény.

Összeségében, a kolumbiai védekezés és presszing megfojtotta az argentinokat, akiknek talán csak húsz-huszonöt percük volt jó a második félidő elején, ám gólra nem tudták fölényüket váltani. Mivel a minőségi cserék ezen az estén a kolumbiai oldalon voltak. Amíg de Paul nem tudott újdonságot vinni a meccsbe, Queiroz két váltása – Martínez és Zapata – nyerő húzásnak bizonyult, így Kolumbia óriási lépést tett a csoportgyőzelem felé, és akár a torna egyik esélyesévé is előreléphet. Scaloniéknak pedig egy újabb kudarc, egy újabb ötlettelen játék, és az újra növekvő nyomás maradt.

Paraguay és Katar

A csoport másik két válogattja közül az Eduardo „Toto” Berizzo által irányított Paraguay a magasabban jegyzett. Náluk az MLS-ben remeklő, a Newcastle által megvásárolt Miguel Almiron a leginkább kiemelendő név, bár a 36 éves egykori Benfica center Oscar Cardozo neve is jól cseng(ett). Érdemes lesz odafigyelni a 21 éves szélsővédő Santiago Arzamendiára, aki már 67 profimeccsen játszott, leginkább támadó felfogásban.  Argentína vereségevel a Katar elleni meccs immáron létfontosságúvá lépett elő és a győztes óriási lépést tehet a továbbjutás felé. Az Ázsia-Kupa győztes Katar,  a La Masián tíz évet lehúzó, 21 éves kora óta edzőskődő, katalán mester, Félix Sánchez Bas vezetésével egyre ütőképesebb csapat benyomását kelti. Bár az tény, hogy a labdabirtoklás (31% a szaúdiak ellen, akik azért szeretik dajkálni a labdát) nem az erősségük. A kompakt 4-2-3-1-es vagy akár 3-5-2-es védekezés azonban igen, és Al-Haydos valamint a Spanyolországot is megjárt Akram Afif személyében kontráknál igen veszélyes játékosaik vannak. Ez a stílus akár még feküdhet is nekik egy ilyen tornán, pl. a 4-3-3-ban azért küszködő, sok emberfogásos védekezést alkalmazó Paraguay ellen.