A tornát is megnyerheti Uruguay?

Tizenötszörös Copa America győztesként (legutóbb nyolc éve) és az elmúlt világbajnokságok (4. hely Dél-Afrikában) alapján nehéz outsiderként kezelni Uruguay válogatottját, de a hárommilliós ország szinte underdog helyzetbe született. A 72 éves edzőlegenda, Oscar Washington Tabárez már 13 éve vezeti az uruguayi válogatottat, míg előtte olyan csapatoknál dolgozott, mint az AC Milan, vagy a Boca Juniors. A „professzor” becenévre hallgató mester már 2016-ban megdöntötte a kolumbiai Pacho Maturana (vele nyerték idáig egyetlen Copájukat 18 éve Yepesék) 46 meccses selejtezőcsúcsát, és a hatodik Copa Americájára készül.

Tabárez több mint szövetségi kapitány Uruguayban, szinte az egész válogatott apja, és 2006-os hivatalba lépése óta alapjaiban változtatta meg az uruguayi válogatott futballját. Ez az „El Proceso” (a folyamat), ami főként az emberi értékekre helyezi a hangsúlyt. Így pl. a játékosok, legyenek 13 évesek vagy profik, első dolga, hogy megköszönik az öltözőben, ill. az edzőközpontban dolgozó emberek munkáját. A másik alapelve az „út maga a jutalom”, ami szembemegy az eredményközpontú modern futball világával, és a jelenre, a megélt élményekre, a tanulási folyamatra fókuszál. A csapat érdekeinek az egyén fölé való helyezése, vagy éppen az igazi vezérek tulajdonságai (spontán, a csoportdinamika alapján, lépnek elő, de támogatják a többiek fejlődését és nem a saját érdeküket nézik) szintén kardinális pontok Tabárez filozófiájában, ami engem kicsit a freiburgi Christian Streich futballhoz való „korszerűtlen” hozzáállására emlékeztet.

Tabárez csapata pedig egyre inkább egy zökkenőmentes generációváltáson megy keresztül, hiszen minden poszton ott vannak a nagy öregek mellett a már 21-24 évesen nagy klubokban játszó helyettesek: a védelemben Godín párja, klubtársa Gimenez, a csatársorban Cavani és Suarez mögött a Celta Vigós Maxi Gomez, aki 29 gólt lőtt az elmúlt két idényben és még csak 22 éves. A korábban nem éppen labdaművészek által uralt középpálya  – a térdmagasságban támadó Areválo Ríos, Diego Perez ellen az ember jobb ha dupla sípcsontvédővel lépett pályára – meg egyenesen csak a fiataloké: Lucas Torreira, Fede Valverde, Rodrigo Bentancur, Nacho Nandez még U23-ban is játszhatnának, ehelyett az Arsenal, Real Madrid, Juventus és a Boca Juniors futballistái.

Taktikai szempontból nézve a dolgokat, a vébén már láthattuk a 4-4-2 rombusz változatát, akkor még inkább az Interből ismert Matias Vecinóval, és olyan nyalánkságokkal, mint a Ríos és Perez vonalát folytató Carlos Sanchez bal oldali szélsőként való játszatásával. Ez a poszt továbbra is kérdéses, talán Nicolas Lodeiro kezdhet, bár sokak Federico Valverdét látnák akár itt, vagy a jobboldalon, ahol Nandez vagy Arrascaeta is esélyes. Bentancur helye az idén még együtt nem játszó  de a kétszáz válogatottságon és a száz gólon is túl levő Suarezék, mögött egyelőre bombabiztos. A védelemből Laxaltot robbanékonysága a vébé egyik legnagyobb meglepetésévé tette, ám a szebb napjaiban is csak átlagos Martin Cáceres legalább annyit elvesz, mint amennyit a Milan balhátvédje hozzáad a csapatjátékhoz. A kapuban „Dél-Amerika Pjatov-ja” azaz Fernando Muslera áll, akitől egy-egy óriási potya azért erősen várható. Tabárez próbálkozott ugyan még tavaly ősszel egy 4-2-3-1-gyel (Cavanival Suarez mögött) és egy 4-3-3- mal a franciák és a brazilok ellen, ám sok erős belső középpályása és Laxalt gyorsasága miatt a 4-4-2-es rombusz alakzat ideális.

az uruguayi rombusz

Ha Muslera képes hiba nélkül végigvédeni a tornát, és a zseniális védelem valamint Cavani-Suarez (vagy Stuani-Gomez) lövik a gólokat, akkor elnézvén a Neymar-mentes brazilokat vagy a szenvedő argentinokat, akár még a végső győzelem is reális lehet.

Ecuador

Ehhez először Ecuadoron kell túljutni, akiket a 2002-es vébékijutás után ismét a kolumbiai Hernan Dario Gomez irányít. Az oroszországi vébéselejtezőket bombaformában, az argentinok, Uruguay és Venezuela legyőzésével kezdő, majd végül csak a nyolcadik helyen záró Ecuador komoly utánpótlással is rendelkezik: az U20-as csapatuk az olaszokat megverve vébébronzérmes lett, míg a dél-amerikai tornát meg is nyerték.

Gomez csapata azonban nem igazán fiatal, átlagéletkora 27.9 év. Ennek ellenére Ecuador egy 4-3-3-as agresszív letámadásos focit játszik, ami mélyebb védekezés esetén 4-1-4-1-gyé módosul.

A csapat kulcsjátékosa a középcsatár Enner Valencia (29), őt keresik a kontráknál, ill. a hosszú íveléseknél, míg a széleken a Manchester Unitedből ismert Antonio Valencia (33), a cselgép Renato Ibarra (28), a dinamikus Ayrton Preciado (24), vagy a 31 éves, gólerős Ángel Mena támadnak. A középpálya motorja az egykoron stuttgarti szupertehetségnek kikiáltott Carlos Gruezo, aki jelenleg 24 évesen az FC Dallasban irányít, többnyire mélységből. A védelemből a Ferencvárosban is megfordult balhátvéd Cristian Ramirez emelkedik ki, főleg a cselezőkészsége és gyorsasága miatt, bár a felkészülési meccseken Beder Caicedo játszott többet. A stabil védekezésen kívül, a csapat erőssége a kontrajáték, az aggresszív letámadások, és az ebből szerzett támadások befejezése, ami a technikás Japán, vagy a picit öreges Chile ellen akár még továbbjutáshoz is vezethet.

Először rögtön a legnehezebb meccsük jön :  Uruguay ellen éjfélkor a Sport1-en 

Chile

A generációváltás Chile csapatánál is akut probléma, ám nekik a nagyokkal (Brazília, Argentína, Uruguay) szemben van egy komoly hátrányuk: általában húszévente akadnak világsztárjaik. A csodálatos karriert befutó Carlos Caszely és Elias Figeruoa a hetvenes, Ivan Zamorano és Marcelo Salas a kilencvenes évekből, míg napjainkban Arturo Vidal és Alexis Sánchez párosa tölti be az ügyeletes chilei világsztár duó posztját. Gary Medel, Charles Aranguiz, Gonzalo Jara, Jean Beausejour mind-mind harminc fölötti, és a tornaspecialista Eduardo Vargas is novemberben tölti a harmadik X-et, így nem csoda, hogy az átlagéletkor 29 év!

Sajnos, a Marcelo Bielsa és Jorge Sampaoli által felépített kétszeres Copa címvédő aranygenerációnak nem igazán van utánpótlása, olyannyira, hogy a 25 éves Erick Pulgar szinte már annak számít. További probléma, hogy Marcelo Díaz és Claudio Bravo összevesztek Vidalékkal, így rájuk nem számíthatnak.

A pesszimista verzió szerint a Hernan Dario Gomezhez hasonlóan 62 éves és szintén kolumbiai mester, Reinaldo Rueda, csapata túl van a csúcson, ezt már a vébéselejtezők kudarca is mutatta. A kezdőcsapat viszonylag biztos: Arias kapus előtt Isla (jobb) és Beausejour (bal) a két szélsőhátvéd, Medel és Maripan lesz a két középső védő. A középpályán Aranguiz, Vidal és Pulgar hármasából a volt Bayernes játszhat valamivel előrébb, az ő letámadásaira és intenzitására azért még így a harmincon túl is lehet taktikát felhúzni. Melletük Esteban Pavez lehet még ott a középpályán, míg elől Vargas mellett a Benficában (Frosinonéban, Mainzban) nem sok vizet zavaró, kvázi örök ígeret, Nicolás Castillo kezdhet.

Az optimista verzió szerint a klubjukban alig-alig játszó sztárok – Alexis, Vidal – rápihentek a tornára, míg a rutinos védelem megakadályozza,  a kétszeres Copa gólkirály pedig Vargas szállítja a gólokat. A realitás azonban inkább egy továbbjutás és gyors kiesés.

Mire megy a megfiatalított Japán?

Már csak azért is, mert a rendkívül technikás és ügyes focit játszó Japán, Belgium ellen már két góllal is vezetett. Akira Nishino szimpatikus és fegyelmezett csapata végül csak egy elképesztően gyermeteg szögletre volt a nagyobb meglepetéstől.

Anatomy of a walk off goal: #BELJPN
–#JPN inexplicably send 7 guys for a corner
-6 get caught behind the ball, and Hasebe fails to track KDB
-5v4 or 5v3 almost
-Lukaku with two great decoy runs (one to drag Nagamoto out, then the dummy)
-Kagawa pulls inside and leaves Meunier pic.twitter.com/Tu5bV8YPF2

— Abel Meszaros (@BundesPL) July 2, 2018

Katar ellen az Ázsia-kupát ugyan elvesztették, és a rutinos játékosokat – a frankfurti Haszebét, a dortmundi Kagawát, a Galatasarayos Nagatomót, valamint mind a marsellei-i, mind a hamburgi Sakait – onnan is (csak hárman jöttek el ide) és a vébéről is „nyugdíjazták”. Nishino pályaedzője, Hajime Moriyasu vette át a válogatott irányítását, és 16 meccséből 12-őt nyertek meg eddig, 2 döntetlen és 2 vereség mellett, úgy, hogy a mostani keret átlagéletkora 22.9 év!!

Bár voltak háromvédős kísérlezetések, jelenleg a 4-2-3-1-es és a 4-4-2-es formáció a csapat alapjátéka, magas letámadással, technikás, ügyes labdabirtoklással és gyors kombinatív kontrákkal. Elől a Leicesterből ismert iszonyatos munkabírása mellett kellően gólveszélyes Shinji Okazaki a középcsatár, ám a legizgalmasabb játékos a 18 éves Takefusa Kubo. Ő 14 évesen a Barcelona játékosaként 74 gólt lőtt harminc meccsen, majd jogosulatlan szerződtetés miatt volt kénytelen az FC Tokióba igazolni. A japán Messit sokan a kezdőbe várják, ám még a torna előtt jött egy elképesztő hír róla: a Real Madrid 2 millió euróért leigazolta, miután megtudták, hogy a szerződése június elsején lejárt. A Barcelona és PSG a Transfermarktra hivatkozva úgy tudta, hogy ez csak jövő januárban következik be, így lemaradtak róla.

Hogy mire lesz lépes Kubo és Japán Chile ellen, az kiderül kedd éjjel 1 órakor a Sport 1 képernyőjén…