Pelé, Romário, Trezeguet, őrület. Ez az Afrika-kupa!

2019. 06. 21. 10:29    
Olvasási idő: 8 perc

Emberemlékezet óta először a nyáron rendezik meg az Afrikai Nemzetek Kupáját. Már a helyszínválasztás is mutatja, nem ez a világ legegyszerűbb viadala, hiszen még egy éve is Kamerun tűnt házigazdának, most mégis Egyiptomban feszülnek egymásnak a felek. Emelett persze ott lesz az "500 fok", a sok klasszis, a szinte garantálhatóan banális történetek sora - és reményeink szerint a csúcsfutball.

A 32. Afrikai Nemzetek Kupája talán minden idők egyik legerősebb mezőnyét hozta össze, és ezt nem csupán az immáron 24 csapatos torna lebonyolítása miatt írjuk. Pedig nem indult egyszerűen, hiszen a címvédő Kamerun a rendezést elbukta (Boko Haram, folyamatos késések az előkészületekben, infrastrukturális problémák), és a beugró Egyiptomban a Ramadán miatt egy héttel később bonyolítják le a tornát. A nyári rendezés is új, a hőmérő higanyszála bizony negyven fok felé kúszik a héten a három stadionnal is részt vevő Kairóban és Szuezben is, míg a harmincfokos Alexandriában hetven százalék a páratartalom.

Tehát, nem éppen zökkenőmentesen zajlanak az előkészületek, és akkor még mit sem szóltunk arról, hogy a CAF, azaz az afrikai futballszövetség elnökét, a madagaszkári Ahmad Ahmadot a múlt hónapban korrupció és szexuális zaklatás vádjával Párizsban letartóztatták. Bár őt később szabadon engedték, a helyzet annyira súlyosbodott, illetve a hírek szerint Gianni Infantino FIFA-elnök annyira kiakadt, hogy a minap a FIFA nemes egyszerűséggel átvette az irányítást a szövetségtől. Ahmad ugyanis Infantino embere, ő győzte le az Afrikában 29 évig uralkodó Issa Hayatout az elnökválasztáson.

Ugyanakkor a kontinenstorna egyben óriási show is, amelyen olyan legendák képviselik a szövetséget, mint Didier Drogba, Yaya Touré, Samuel Eto’o, Rabah Madzser, El Hadji Diouf vagy Nwankwo Kanu. És ha már egy kiváló nigériai futballistát említettünk Kanu személyében, akkor a megnyitón fellépő legendás nigériai zenész, Fela Kuti fiáról, a négyszeres Grammy-díj-jelölt Femi Kutiról is érdemes pár szót szólni.

És persze az összesen 2.26 milliárd eurót érő keretek, ezzel egyébként a top 5 európai bajnokság mögött a hatodik lenne a képzeletbeli ranglistán az Afrika-kupa, világsztárok sokaságával a pályán. A liverpooli Szalah (Egyiptom), Keita (Guinea), Mané (Szenegál) trió mellett itt van Szenegál, Mané csapattársával Kalidou Koulibalyval (Napoli, 75 millió euró), Marokkó Zijessel, Benatiával és Hakimivel, Algéria Rijad Mahrez-zel, Elefántcsontpart Nicolas Pepével, Wilfried Zahával, Franck Kessiével, Mali a Haidara, Samassékou volt és jelenlegi salzburgi középpályájával, Kamerun Clarence Seedorf vezetésével és André Onanával, az Alain Giresse által irányított Tunézia Vahbi Hazri 13 francia bajnoki góljával, Ghána az ötvenmilliós Thomas Parteyval, és akkor még a Spurs kenyaijáról, Victor Wanyamáról vagy éppen a Burundit képviselő, örök ígéret Saido Berahinóról mit sem szóltunk.

Az esélytelenek

a csoportok

Bár a 6 csoportba szészórt 24 csapatból 16 jut tovább (az első kettő plusz a négy legjobb harmadik), az esélyesek és az esélytelenek igencsak különválnak. Ez nem jelenti azt, hogy egyértelmű vagy lefutott lenne a torna. A fogadóirodák szerint legalább 12-14 csapat esélytelen a végső győzelemre, de ennek fonájaként az is igaz, hogy a legnagyobb esélyes Egyiptom (négy-ötszörös szorzó) és az outsiderként befutható Tunézia, Kamerun, Algéria trió tizenkét-tizenháromszoros pénzt fizethet.

Elnézve azonban Zimbabwe szervezetlen letámádását, képzetlen védelmét, Uganda lyukas posztját balhátvédben, valami nagyon furának kéne történnie, hogy ne a Newcastle-ben és a Portóban betliző, de a válogatottban védekező középpályásként igazi előretöréseket bemutató Chancel Mbemba Kongója és a Javier Aguirre kapitány alatt roppant élvezetes és gólgazdag focit játszó Egyiptom jusson tovább. A tornára kijutottak közül a selejtezőkön a legtöbb gólt kapó Madagaszkár és a szintén először kijutó, a politikai viszonyokra fittyet hányó, a ruandai ligából is válogató Burundi keretének összértéke 25 millió, amihez óriási lelkesedés, ám igencsak csekély futballtudás párosul, így a megfiatalított Nigéria és jómagam ultratitkos favoritja Guinea (lásd lentebb) sima továbbjutó. A C-csoportban Algéria és Szenegál bombabiztos továbbjutó, míg a talán a leggyalázatosabb futballt előadó Kenya – 39% labdabirtoklás, alig 8 lövési kísérlet, a védelem átjáróház, letámadásban is nagyon passzív – sima kieső. A nigériai csatárlegenda, Emmanuel Amunike által irányított Tanzánia, az ipari mennyiségű hosszú indítás ellenére főleg a belga bajnokságban 20, míg az idénybeli összesen 51 tétmeccsén 31 gólt vágó Mbwana Samatta miatt okkal pályázik minimum a harmadik helyre. A D-csoport az igazi “group of death” azaz halálcsoport, hiszen a nagy esélyes Marokkó és Elefántcsontpart mellett, Namíbia (becenév = a bátor harcosok) és Dél-Afrika is továbbmehet. Az afrikai futball egyik nagy kérdése, hogy mikor ébred fel végre a gazdaságilag második legerősebb ország, azaz, Dél-Afrika. Ők pl. a hazai rendezésű vébé után (Tshabalala góljára mindenki emlékszik!) a következő évi ANK-ra azért nem jutottak, ki mert “benézték” a szabályokat, majd a Bafana Bafana az utóbbi két vébére sem kvalifikálta magát. Két éve azonban, 2005 után ismét, a skót Stuart Baxter vezetésével egész mutatós csapat benyomását keltik. Sőt, a Brightontól munkavállalási engedély hiányában Belgiumba kölcsönadott Percy Tau vagy a Strasbourgban tíz bajnoki gólt elérő Lebo Mothiba személyében két jó csatáruk is van.

szépen strukturált, kulturált dél-afrikai futball

Az E-csoportból a keretértékben Mali  mögött elmaradó, de játéktudásban és szervezettségben őket felülmúló Tunézia a favorit, és bár minden tiszteletem a Mauritániát vezető Corentin Martins kapitányé – ő a kilencvenes években francia válogatott volt, pechjére a Zidane, Djorkaeff korszakban -, illetve az őket 4-1-re eltángáló, agresszív letámadást játszó Angoláé, talán csak utóbbi harmadik helyét tudom elképzelni.

Az F-csoport “rendezője” kiváló érzékkel összesorsolta Ghánát és Kamerunt, míg Benin – a Huddersfieldben a világmegváltástól távol kerülő Steve Mounié tízmilliót ér a 17 milliós keretből – pofozógépnek jött.  A legendás nevekből álló Bissau-Guinea – van Peléjük, Romariójuk és Jorginhójuk is! – viszont egy 94. perces egyenlítő góllal Mozambik ellen valahogy megnyerte a selejtezőcsoportját, pedig az egész mezőnyben ez a csapat jut el a legritkábban a támadóharmadba.

Az esélyesek: Észak Afrika vs Nyugat

Egyiptom vagy Szenegál? Csalódott vébécsapatok revánsa? Szalah vs. Mané? A két legnagyobb esélyes párharca jól példázza az észak vs. nyugat ellentétet. Egyiptom profitálhat a hazai pályából, valamint a Hector Cúper, Javier Aguirre cseréből, Szalah elmúlt pár idényéből, a remek letámadásaiból. Emellett szép, aszimmetrikus 3-4-3-as építkezéseik vannak, ők passzolnak a leghatékonyabban és jutnak el leggyakrabban a támadóharmadba, ahol Szalah, Mahmoud TRÉZEGUET Hasszán vagy a Tunéziának óriási gólt vágó és a szurkolóknak a kupát már beígérő Marwan Mohszen talán az ANK legjobb támadóegységét alkotják.

egyiptomi magas presszing, elég Liverpoolos, nem?

A majd négyszázmilliós szenegáli keret felét Mané és Koulibaly párosa teszi ki, de Edouard Mendy, Salif Sané (helyettese az Olympiakoszban remekül játszó Pape Cissé), Idrissa Gueye, M’Baye Niang, Ismaila Sarr, Keita Baldé vagy a volt újpesti, az idén a török szuperligában harminc gólt vágó Mbaye Diagne is igencsak komoly és a nemzetközi futballt követők által jól ismert név. A vébén már a fantasztikus Aliou Cissé irányításávál láthattuk, mire képesek pl. egy tompa lengyel csapat ellen, és nagyon fogadkoznak, hogy a 2002-es után övék az új szenegáli aranygeneráció.

Nagy meglepetés lenne, ha a fenti két esélyes nem jutna be a négy közé, mint ahogyan oda várom Marokkót is: J̶a̶i̶me̶ ̶L̶a̶n̶n̶i̶s̶t̶e̶r̶n̶e̶k̶ Hervé Renardnak már Zambiával és Elefántcsontparttal is sikerült megnyernie az Afrika-kupát. Benatia és a remekül passzoló Saisz, a szélen a két villám, a dortmundi Hakimi és az ajaxos Mazraui (őt nem vitték a vébére!!) elöl Zijes, Belhanda, Bufal. Ott van még Bennasszer a középályán, továbbá bevethető még a Leganesben 9 gólig jutó en-Nesziri vagy az anti-VAR mozgalom prófétája, Nordin Amrabat is:

a marokkói XI

Két gyenge pontjuk a vébén is rettenetesen kilógó “marokkói Fred”, Butaib és a hőség, ami igencsak megnehezítheti Renard atompresszingjét.

A kongói csapatból Yannick Bolasietól és Cedric Bakambutól kéne valami emberfeletti a négy közé jutáshoz, ezt nem tartom reálisnak, míg Ghána mostani kerete szerintem elmarad a korábbiaktól. Mali talán csak a nyolc közé juthat, és Guineát Keita egészségi állapota valamint az akut csatárhiány miatt látom elbukni.

Így, a negyedik elődöntős helyre északról az individualista Algéria és az abszolút csapatként működő Tunézia pályázik még jó eséllyel, míg nyugatról a két évvel ezelőttinél erősebb kerettel érkező Kamerun (azért Seedorf edzői képességei még messze elmaradnak játékospályafutásától). Az 52 éves korábbi utánpótlásedző, mostani szövetségi kapitány Ibrahima Kamarát illetően vannak kétségeim, de a megfiatalított Elefántcsontpart – Nicolas Pépe, Wilfried Zaha, Maxwel Cornet hármasával a széleken, Gbamim, Seri, Sangaré és Kessié kvartettjével középen – bombaerős és tehetsége szerint négy között a helye. Mint ahogy a húsz ANK-debütánssal és a klubcsapat nélküli de alapember John Obi Mikellel érkező Nigéria (Chukwueze, Onyekuru és Kalu is erősen ajánlott!) csapatának is.

Ennél tovább jósolni már-már hazardírozás, így inkább azt ajánlom, hogy kövessük együtt a majd’ egy hónapos torna mérkőzéseit a SportTV-n. Kezdésnek mindjárt az Egyiptom – Zimbabwe nyitó meccset 21:45-től a Sport1-en!