Ezért volt csodálátos a Lipcse-Bayern avagy elemezzük az idény legjobb Bundesliga meccsét

admin 2019. 09. 16. 16:49    
Olvasási idő: 4 perc

Kulcskérdések

A hibátlan Lipcse az utóbbi időkben formába lendülő Bayernt fogadta, a forduló, ha nem a Bundesliga idényének eddigi legjobb rangadóján. A Dortmund váratlan veresége után pedig ezt a még nem egészen derbit – „a Lipcse hiányzó történelme végett nem hívhatjuk még így – írta Sebastian Wolff kicker főszerkesztő – óriási várakozás előzte meg. Milyen haditervvel áll elő a Bayern által még túl tapasztalatlannak titulált, bajor születésű és 1860 nevelés edzőfenomén, Julian Nagelsmann? Mennyire lesz hatékony Niko Kovac támadójátéka, és sikerül-e a Joshua Kimmich – Thiago Alcantara duplahatossal átjátszani a lipcsei presszinget, vagy marad az elől elszigetelődőtt Lewandowski-Coman-Gnabry trió? Ki nyeri a két kapusóriás, Manuel Neuer és Gulácsi Péter, párharcát? Lesz-e esetleg meglepetésember Coutinho, Perisic, vagy esetleg Nkunku és Schick személyében?

Nos, az első kérdésre a válasz egy amolyan hoffenheimi 3-1-4-2 lett, amiben Konrad Laimer hatosként való szerepeltetése meglepetés, még akkor is ha sem Tyler Adams, sem Kevin Kampl nem volt bevethető – Diego Demme viszont igen.

looks like a return to the 3-1-4-2 that #Nagelsmann used w Hoffenheim against Bayern, w Konrad Laimer as the lone pivot (that could be interesting)

Bayern in their standard 4-3-3 or 4-2-3-1 dep. on Müller w the now standard Kimmich-Thiago pivot#RBLFCB comin up! pic.twitter.com/xOFrDWxZCs

— Abel Meszaros (@BundesPL) September 14, 2019

Nagelsmann 3 védős terve magas letámadásnál

Nagelsmann terve az lehetett, hogy a három belső védő sikertelen presszingnél képes lesz feltartóztatni Comanékat egy az egyben, de persze az a legjobb, ha addig el se jut a labda, mert annyira működik a magas letámadás. Szituációtól függően ugyanis, Klostermann és Halstenberg fel tudnak majd menni Pavard – Alaba párosára és hatástalanítani a labdakihozatalaikat. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy az osztrák a bemelegítés alatt komolyabban megsérült, így végül Lucas Hernandez szélre, Jerome Boateng pedig idén először a kezdőbe került. A Laimerrel megtámogatott első négyes (Sabitzer és Forsberg a Werner-Poulsen duó mögött) pedig a csatárok fedezőárnyékait használva próbál védekezni a Thiago-Kimmich felé érkező középső felpasszok ellen, míg őket Sabitzerék is nyomás alá tudják helyezni. Nos, ez a rendszer elég hamar csődöt mondott, illetve helyesebb talán azt mondani, hogy Niko Kovac két remek húzással húztá keresztül Nagelsmann terveit.

Kovac remek taktikai húzásaival irányít a Bayern

A Bayern Kovac alatti 4-3-3 vagy 4-2-3-1-beni játékának egyik alapproblémája a túl magasan helyezkedő nyolcasok (Goretzka, Müller). Ezáltal ugyanis elszigetelődik az első ötös a hátsó négyestől és a mélységi irányítótól (Thiago vagy Kimmich). Emiatt és az erős presszing miatt a támadójáték sokszor akadozik és pl. a Schalke vagy a Hertha ellen is -a Bayern olümposzi szintjéhez képest – kevés nagy helyzetet dolgoznak ki. Kovac erre remek érzékkel már a Mainz ellen is együtt rakta pályára Kimmichet és Thiagót – és nem mondjuk megint Javi Martínezben gondolkodotott, mint a múlt idényben. De a Lipcse ellen még nagyobatt húzott: Gnabry és Müller szituációs visszavonásával a nyolcas posztba és a félterületekbe létszámfölényt csikart ki a középpályán.

Müller és a remek ötszög kinyújtja a lipcsei középpályás presszinget, miközben Coman és Lewandowski sakkban tartják a bal oldali három védőt. Gnabry a baloldali félterületből középre mozogva Klostermannt és Mukielét is leköti.

Müller szépen visszahúzza Orbánt, mögötte Coman indulhat, Süle azonban nem veszi észre

Müller után nézzük Gnabry visszamozgásait:

Pavard az üres ember a hatemberes licpsei presszing ellen, de Gnabry szépen leköti Laimer figyelmét

Gnabry szépen hozza ki Mukielét a védőötösből

Emellett, Gnabry bal oldalra és Coman jobbszélre, a vonal mellé, húzásával azt is elérte Kovac, hogy egyrészt Halstenberg ne tudjon felrohangálni támadni és vagy presszingelni Pavard-t, másrészt Orbannak nagyon ki kellett mozognia, szinte a balhátvéd posztjára. A francia szélső és a lipcsei magyar válogatott belső védő harcából pedig utóbbi nem sokszor jött ki győztesen vagy éppen szabályosan.

Kovac taktikai dominanciájához persze hozzájárult a korai vezetés, ami Müller erőszakossága és helyzetfelismeresé után (jobboldali nyolcas-tízesből egyszer csak a bal oldali belső középpályás területéből indította Lewandowskit egy zseniális labdával) született meg a harmadik percben. A Bayern kontrák elleni presszingje, és így a védekezése is kiválóan teljesített, bár ehhez a lipcsei ötvédős rendszer strukturális hibái is hozzájárultak, íme:

Remek Bayern kontrapresszing, itt éppen Kimmich szerez labdát

4 lipcsei is egy vonalon, ill. Konaté és Laimer is ugyanabban a zónában, így nehéz kihozni

A könnyű szerrel megfojtott lipcsei labdakihozatalokat, és az esetleges kontrákat a Bayern megakadályozta, majd egy 7:5 elleni építkezési rendszerrel simán birtokolta, és juttatta előrébb a labdát.

a szánryvédők lekötve így 7 az 5 ellen szépen viszi előre a Bayern

A Lipcse 5-2-3-ja néha 5-3-2-re vagy a huszadik perctől Poulsen középre való visszavonásával 5-1-3-1-re módosult.  Nagelsmann taktikájának hatékonyságáról sokat elmond, hogy az ötödik perces Klostermann helyzet után csak egy gyenge Timo Werner kísérletre futotta egészen a negyvenedik percig. A Bayern ellenben 78%-ban birtokolta a labdát és Gnabrynak és Lewandowskinak is két – két nagy helyzete is kimaradt még az első negyedórában. Utána is volt mindkettőjüknek távoli lövése, ám a német csatár Coman beadás után elmaradt labdaátvétele nem került be a statisztikákba sem (lévén, nem történt lövésí kísérlet), de így is 0.92 – 0.15-re vezetett az XG model alapján a Bayern.

Ám két Bayern szemüveggel nézve balul elsült (de összességében korrekt) VAR ítélet után nagyot fordult a kocka: Sabitzer előbb úgy tűnt, hogy faultolta Lucast, ám végül videobírói segédletettel előbb egy büntetőt elvettek a világbajnok balhátvédtől. Majd a 47.-ben egy borzasztó Thiago labdaladás után, Sabitzer buktatásáért Hernandez ellen befújt egy tizenegyest Sascha Stegemann. Forsberg ki is használta a lehetőséget, így szinte teljesen érdemtelenül egyenlített a hazai csapat.

Nagelsmann 4-2-2-2-je dominál az elején, azonban Kovac ismét jól reagál, majd őrült végjáték

a 4-2-2-2

A mérkőzés alatt már Lothar Matthaus, és mint később kiderült a lelátón ülő Ralf Rangnick is jelezte a 30-35. perc körül, hogy bizony át kéne állni a négyvédős rendszerre. Nagelsmann egy Demme-Klostermann cserével meg is tette ezt, és egy teljesen más Lipcse jött ki a második 45 percre. Az alábbi ábrákból jól látható, hogy a kompaktabb és kisebb távolságokkal focizó Lipcse struktúrája egyre jobban nézett ki a négyvédős rendszerben.

lipcsei geometria

Demme beállításával mindig legalább 4:3-ban voltak középen, így Forsberg és Sabitzer a félterületekbe is be tudott indulni.

Ha ez nem műkődött, akkor a jobb struktúráltság miatt egyrészt volt idő felívelni Poulsenre a labdákat, másrészt ki lehetett játszani a Bayern továbbra is erős letámadását.

Erre főképpen az immáron jobbhátvédet jásztó Mukiele felfutásaival (Gnabry nem sokszor tudott jól visszazárni) és Sabitzer behúzódásával (Hernandez követte) nyílt meg az alkalom és a terület, így a meccs rendkívül nyílt és izgalmas lett. A hazaiak nagyon megnyomták az elejét: remek letámadásokkal sikerült labdát szerezni magasan, és az átmenetekből is sokkal jobb pozícióból indultak, mint a Bayern. A három korai lipcsei helyzetet azonban Coman lövése követte – Konaté óriásit mentett a gólvonalról – majd további, immáron 4-2-3-1-es alakzatból induló lipcsei kontrák jöttek. Kovac végül Davies és Tolisso (Gnabry és Müller helyett) behozatalával kontrollálta a meccset, és a két csere kis híján (egy Gulácsi reflex védés)  egy perccel a beállításuk után majdnem gólt szerzett.

A 75. perc környékén már ismét a Bayern dominált és a jobboldali kombinációkkal vagy a néha esetleges, néha szépen kijátszott Coman-Pavard beadásokkal folyamatos veszélyt jelentettek Gulácsi kapujára, ám a magyar válogatott kapusa hol iszonyatos reflexekkel, hol nagy szerencsével (Coman megpattanó lövése) hárítani tudott. A végére egy sima hazai 4-4-2-t láthattunk, míg a Bayern Coutinhót is bedobta Thiago helyére.

Ám ez a meccs úgy tűnik végül, nem a Kovac-Nagelsmann taktikai csatáról, hanem a kapusóriásokról szólt: Neuer a 89.-ben hatalmasat védett egy az egyben Werner ellen, míg Gulácsi talán maga sem tudja mivel ért hozzá Süle 92. perces fejeséhez…

Így maradt a döntetlen, ami a Bayern szempontjából csalódás és talán picit igazságtalan is, mert a második félidő első húsz percét leszámítva végig ők irányítottak, és Kovac regnálása talán legjobb meccsét játszotta – a mester maga is ezt nyilatkozta a meccs után. A Lipcse a szünet utáni teljesítményével és sok szerencsével ugyan, de rászolgált az egy pontra és sokat elmond a Nagelsmann csapat tartásáról, hogy képesek voltak váltani és ideig-óráig talán a Bayern fölé kerekedni is.

Tudom, sovány vigasz a két csapat drukkereinek, de megkockáztatom, hogy az idény eddigi legszínvonalasabb meccsét láthattuk. Talán annyi lehet a tanulság, hogy a bajnoki címért már nem csak a Bayern és a Dortmund, hanem a Lipcse is versenybe szállt és ez a Bundesliga jövőjét illetően nem rossz hír.