A 2010-es évek 8 legjobb NBA-meccse

Szabó Máté 2019. 09. 18. 22:37    
Olvasási idő: 6 perc

A klasszikus Ray Allen-tripla. (Fénykép: Getty Images)

Ez is eltelt. Milyen régen volt már, amikor Kobe Bryant és a Lakers a Dwight Howard (!!!) vezetésével parádézó Orlando Magic ellen játszotta az NBA-döntőt 2009-ben…? Még nem volt anyukánknak is facebookja, a koncertekről sem a közösségi médiából értesültünk, hanem a Pesti Estből vagy a plakátokról, a Breaking Bad legjobb évadai még nem jöttek el, és a Trónok Harcáról csak a fantasy-rajongók tudtak (a sorozat még nem kezdődött el), nem álltak még össze a Bosszúállók, addig csak Vasembert láttuk a moziban.

NBA-szinten: LeBron James még nem volt áruló (2010), főleg nem Ohio megváltója (2016), Kevin Durant sem állt át a sötét oldalra, hogy a Warriors-dinasztia tagja legyen(2016)…Nem húzom az időt, eltelt egy évtized vagy mi*, és kaptunk egy listát, amit hol nagy mosollyal az arcunkon, hol enyhe szüpöggés (öröm vagy bánat, de itt most mindegy is) közepette olvashatunk.

Az ESPN listája a 2010-2019-es (2009-10-től 2018-19-ig) szezonok legjobb meccseiről. Nyolcan vannak:

8. Boston Celtics – Miami Heat: 79-98 – 2012-es keleti döntő, 6. meccs

Ezen a meccsen dőlt el, hogy a bőven 30 pluszos Ray Allen, Paul Pierce és Kevin Garnett hármasban együtt már nem fog NBA-döntőt játszani, és erről elsősorban LeBron James tehetett. A 23 hónappal korábban ígért végtelen számú bajnoki cím volt veszélyben, mert a bostoni öregfiúk 3-2-re vezettek a keleti döntőben. Mit csinál ilyenkor a Király? Olyan teljesítményt nyújt, ami ellen nincs semmi ellenszer, dob 45 pontot (az első félidőben 30-at), leszed 15 lepattanót és kioszt 5 gólpasszt a meccsen. Aztán marad az a klasszikus kép Garnettről és Pierce-ről, amikor a padon ülve olyan arccal ülnek, mint akik szellemet látnak. A hetedik meccsre már nem tudtak felpörögni, a Heat behúzta, aztán jött az OKC elleni döntő, ami a Celtics után már gyerekjáték volt a Heatnek. James, Wade és Bosh hármasa megnyerte első bajnoki címét a második közös döntőjén. 2012 nyarán az említett Ray Allen South Beachre költözött, és ezzel lezárult a bostoni kosárlabda nagyon emlékezetes időszaka.

7. Portland Trail Blazers – Dallas Mavericks: 84-82 – 2011-es rájátszás első köre, 4. meccs

Brandon Roy ☹ Borzasztó, de tényleg borzasztó, ha egy játékosról az embernek a szomorú smiley és a „Mi lett volna, ha…?” kifejezés jut eszébe, de Brandon Roy ilyen. Ő nem volt olyan, mint Greg Oden, mert Roy megmutatta, mi lenne benne, ha nem olyan térdekkel születik, amilyenekkel, és Derrick Rose-zal ellentétben neki még arra sem volt esélye, hogy limitáltan ugyan, de éveken át legalább 60-70 százalékát lássuk annak, amit tud. Három All-Star szezon után vágott neki a 2010-11-es kiírásnak, de a 2010-es rájátszásban megcsinálta azt, hogy egy térdműtét után nyolc nappal (!!!!!!!!!) már játszott a rájátszásban. Egy térműtét után legeslegalsó hangon egy hónapot azért illik kihagyni, bármilyen kis beavatkozásról van szó. A 2011-es rájátszáshoz ennek annyi köze van, hogy ekkora már nyilvánvalóvá vált mindenkinek, hogy Roy ezekkel a térdekkel nem lesz akkora játékos, mint amekkora lehetne, sőt, 2011 januárjában mindkét térdét megműtötték. Karrierje során még egyszer utoljára megvillant. 24 pontot dobott, de nem is ez a nagy szó, hanem hogy ő egymaga nyerte meg csapatának a rájátszás negyedik meccsét a Mavericks ellen, többek között azzal, hogy 18 pontot dobott a negyedik negyedben. Pedig már 23-mal is vezetett az ellenfél…

Roy a szezon után visszavonult (ugyan 5 meccsre még visszatért 2012-ben a Timberwolveshoz, de az már nem ért). Senkit nem érdekelt utána Portlandben, hogy továbbjutott a Mavericks, és ebből a szempontból az sem fontos, hogy a Mavericks lett a bajnok (de más szempontból igen, úgyhogy görgess lejjebb).

6. Oklahoma City Thunder – Golden State Warriors: 118-121 (hosszabbítás után) – 2015-16, alapszakasz

Októberben kezdőik az NBA-szezon, majd az alapszakasz végéhez áprilisban érünk el. A január-február környéki alapszakasz-meccsek ritkán váltják meg a világot. Addigra valójában kialakulnak az erőviszonyok, nagyjából lehet látni, hol végeznek majd a csapatok az alapszakasz végén. De mi van, ha egy csapat NBA-rekordot akar dönteni, és a legkeményebb ellenfele a konferenciából be akarja bizonyítani, hogy igenis le tudja győzni? Mondjuk ilyen helyzetben összejöhet egy felejthetetlen találkozó, mint 2016 februárjában az OKC és a Warriors között, amelyen a Splash Brothersből Steph Curry 46, Klay Thompson 32, a Thunderből Kevin Durant 37, Russell Westbrook pedig 26 pontot dobott. A hosszabbítást és meccset Steph Curry pedig így zárta le:

BANG…BANG! What a shot from Curry?! Talán mindent elmond ez a jelent a 2015-16-os alapszakaszról, a rájátszásban aztán a Warriors még adott egy pofont a Durant-Westbrook párosnak (pár ponttal lejjebb ott a lényeg), amiből felébredve Durant a Warriors mezében találta magát. Viszont hiába ért el 73-9-es mérleget az alapszakaszban a Warriors, egyrészt a csúcsdöntés napján sem róluk szólt minden (nézd meg az ötödiket is!)), másrészt végül a Cavaliers pont azt tette Curryékkel a döntőben, amit ők a Thunderrel (írjam le még egyszer, hogy alább? 😊).

5. Los Angeles Lakers – Utah Jazz: 101-96 – 2015-16, alapszakasz, utolsó játéknap

Biztosan nagyon sok hibája van Kobe Bryantnek, vélhetően egy arrogáns fickó, akivel pokol lehet egy csapatban játszani, de amit tud erről a játékról, az bearanyozta 20 éven át az NBA-rajongók mindennapjait. Én imádtam a megmozdulásait, a cipőit és a játékhoz való hozzáállását. Ha egyszer fogadnom kellett volna, ki lesz az, aki nem lesz hajlandó szerényen levonulni a pályáról az utolsó meccsén, rá tettem volna (legközelebb pedig majd LeBron Jamesre). Esküszöm megkönnyeztem, amikor 2016. április 14-én hajnalban felkeltem, hogy megnézzem a búcsúmeccsét, és láttam, hogy 60 ponttal zárt. 60 ponttal, 37 évesen, achilles-szakadás után, nem mellesleg úgy, hogy ő fordította meg a meccset a végén; 3 perccel a vége előtt még 10 ponttal ment a Jazz. Az utolsó 19 Lakers-pontból 17-et ő szerzett. Egyszerre jellemző és stílusos, na! Az megvan, hogy Shaq fogadott, hogy Kobe megdobja-e az ötven pontot? Kobe elhomályosította azt a tényt, hogy ezen a játéknapon döntötte meg a Warriors a Chicago Bulls 1996-os NBA-rekordját, és zárta 73-9-es mutatóval a szezont.

4. Miami Heat – Dallas Mavericks: 93-95 – 2011-es NBA-döntő, 2. meccs

Klasszikus példája volt ez a meccs annak, hogy a Heat túl korán örült a győzelemnek. A negyedik negyedben már 15 volt közte, nem mellesleg Dwyane Wade és LeBron James is óriási formában volt. Négy olyan zsákolást mutattak be (kettőt-kettőt), ami kb. mindannyiunk retinájába beleégett. Azonban jött Nowitzki és a nem túl fiatalos Mavericks, ami megfordította a meccset, szerzett egy győzelmet az American Airlines Arenában, és bármennyi talent volt South Beachen, csapatként végül 4-2-re legyőzték a Heat nagy hármasát azok első közös döntőjén. És ahogy Nowitzki bedobta az utolsó hármasát, majd ahogy 93-93-nál a végén megverte Bosh-t, és feltette azt a pincért? Jesszus!

Ha nem nyer a Mavericks, vélhetően nem lett volna bajnok, mert ugyan a harmadik meccset behúzta a Heat, akkor sem 2-0-val kezdte a párharcot. Dirk bajnok és döntő MVP lett. Bosszút állt a 2006-os fiaskó miatt Dwyane Wade-en.

3. Oklahoma City Thunder – Golden State Warriors: 101-108 – 2016-os nyugati döntő, 6. meccs

„Game Six Klay” akcióban. Klay Thompson 41 pontot rámolt be a Thundernek, csak a negyedik negyedben 19-et. A negyedik negyed előtt 8 ponttal ment a Thunder, ebből lett hétpontos vereség a vége. Az megvan, hogy ebből a szezonból ez már a második Warriors-Thunder meccs a listán, és ezt is a Warriors nyerte? Lehet nem véletlen, hogy Durant inkább odaigazolt. De nem lett volna mégis jobb, ha inkább marad, és még pár évig élvezzük ezeket a csatákat? Hagyd abba, ezek a gondolatok feleslegesek, és mit sem érnek! – ezt magamnak írtam megjegyzésként, és igazam van. A lényeg az, hogy a Warriors 1-3-ról fordított ebben a párharcban, tehát az ötödik, a hatodik és a hetedik meccsen sem hibázhatott, de csak a hatodikat játszotta ezek közül idegenben, ez volt Durant utolsó meccse Thunder-játékosként az arénában. Ekkor még úgy tűnt, ebben a szezonban a 73-9-es Warriors megállíthatatlan, és bármilyen helyzetben van, ő nevet majd a bégén (és akkor görgess most lejjebb!).

2. Golden State Warriors – Cleveland Cavaliers: 89-93 – 2016-os döntő, 7. meccs

Bill Russell: „A két legszebb szó a sportban: Hetedik meccs.” Nem mondhat hülyeséget, 11-szeres bajnok. Ha az NBA-döntőben vívnak hetedik meccset, akkor máris izgalomba jövünk a feldobás pillanatában. Igen, olyan értelemben. Mert van annál jobb, mint amikor egy meccsen múlik minden? Ez az NBA Super Bowl-ja, csak nem semleges csarnokban játsszák. 2016-ban a döntőben a Cavaliers és LeBron James háromszor játszott az életben maradásért (1-3-ról nyert). James az ötödik és hatodik meccsen is 41 pontot dobott, a hetediken „csak” 27-et egy tripla-dupla mellett, de az a blokk…Sem Andre Iguodala, sem az egyszerű néző nem felejti el, ahogy James a semmiből feltűnik, és a palánkra keni a lasztit. Kyrie Irving meccsnyerője pedig már csak hab a tortán. Vicces, hogy egyik meccs sem volt előtte szoros a hatból (14 volt a legkisebb különbség a másik hat meccsen), aztán egy ilyen thrillerrel zárult le a finálé, és 52 év után Clevelandnek lett bajnokcsapata major ligában. LeBron James pedig teljesítette küldetését. A következő két évben a Durantesített Warriors legyőzte a Cavalierst, James pedig 2018-ban Los Angelesbe szerződött.

Négy meccs van a listán a 2015-16-os szezonból? Az tényleg ennyire jó volt? Ezek szerint igen…valóban eszméletlen dolgok történtek akkor.

1. Miami Heat – San Antonio Spurs: 103-100 – 2013 döntő, 6. meccs

Spurs-szurkolók zárják be ezt az oldalt! MOST! Na jó ne, mert 2014 kárpótolt valamelyest, de valljátok be, hogy ezután a meccs után jobban utáltátok Ray Allent, mint Kevin Garnett és Paul Pierce együttvéve? Hát miért nem tudott Bostonban maradni, és csendben megöregedni?

Hát ezért:

Egy pályafutás tökéletes csúcspontja volt ez. Minden benne van a mozdulatban, ami Ray Allen. A történelem legszebben dobó játékos bedobta a történelem talán legszebb hármasát a lehető legjobb pillanatban – ezzel mentve hosszabbításra a meccset. Mivel 3-2 volt a meccs előtt a Spursnek, ha nem megy be, kikap a Heat, ha kikap a Heat, a Spurs a bajnok, ha a Spurs a bajnok, a James-Wade-Bosh triónak 1-2 lett volna akkor a mérlege az NBA-döntőkben, ami azért tényleg csúnya lett volna a csapat ereje és a 2010-es ígéretek fényében.

Persze Allen triplája mellett – ami nélkül a többi mit sem ért volna – James 32 és Mario Chalmers 20 pontja, Chris Bosh fontos pattanója és asszisztja, majd a Parker elleni blokkja is vastagon kellett a sikerhez.

Gregg Popovich-ot idéznénk az Allen-hármas kapcsán: „Azóta is minden nap gondolok rá. Arra vágyom, hogy végre elfelejtsem, de ez még nem történt meg.”

Pedig nincs oka keseregni, egy sokadszor leírt, koros Spurs-szel 2014-ben visszavágott a Heatnek, és lezárta a Heat-dinasztiát, ami után elkezdődött a Warriors- és a Cavaliers-dinasztia.

*Az erre érzékenyeket arra kérjük, hogy az évtized kifejezésbe ne kössenek bele, mert Amerikában a szezonok esetében a második évszámot használják meghatározásnak. Így elértünk a 19-es szezon végéhez, és most már a 20-as következik. Meg egyébként is, szerintem 2019 december 31-én úgyis lesz még egy ilyen lista, mert az emberek imádják az ilyen listákat, vagy nem? Mindig jó emlékeket felidézni, és visszagondolni, milyen pokoli gyorsan rohan az idő.

Forrás: ESPN