Kimmich már a középpályán a Bundesliga álomcsapatában • SportTV

Kimmich már a középpályán a Bundesliga álomcsapatában

2019. 10. 25. 09:31    
Olvasási idő: 5 perc

Bayern München, Mönchengladbach, Dortmund. A csapatnevek alapján is ütős a Bundesliga-álomcsapatunk középpályája, de önmagában a Kimmich, Bénes, Witsel sorral sem lehet bajunk.

Hatost keresni nem kell….

Elérkeztünk a Bundesliga-idény legjobb középpályásaihoz, és velük erősítjük meg a fent látott álomcsapatot. Igaz, a merítési mintánk immáron nyolc meccsre duzzadt, de a hétvégi roppant izgalmas forduló érdemben nem igazán mozdított a jelöltjeinken. A metodológiai kiselőadást most mellőzném, hiszen a pályán előrehaladva egyre könnyebb értékelni a játékosokat, így a középpályásoknál – poszttól függően persze – sokkal jobban lehet a többet mondó számokat felhaszálni, mint a kapusoknál és védőknél.

Igyekszünk a 4 védő mellé háromemberes, 4-3-3-as középpályát felállítani, a tervek szerint egy védekező hatossal és két alapvetően támadó nyolcassal.  Kezdjük azokkal, akik épphogy kimaradtak: Omar Mascarell a Schalke újjászületésének egyik meg nem énekelt hőse, pedig a spanyol 23 labdalefüleléssel az egész Bundesligát vezeti. Ez meccsenként 2.5-es átlagot jelent, és ugyanennyi sikeres szerelésével megduplázta tavalyi számait, ráadásul lassan eléri a múlt szezonbeli ezer percet. A  megnyert párharcokat tekintve a top húszban van a ligában. A tenerifei születésű Real Madrid-nevelésnek egyelőre fekszik a Niko Kovac-féle Frankfurthoz hasonló agresszív védekezést játszó David Wagner stílusa: jó védőmunkája mellé ott van gyorsasága a magas letámadásokhoz, és a labdakihozataloknál is visszalép a két belső védő közé. Ám egyelőre a Schalke építkezéseiben ő nem igazán jelent megoldást, és inkább ő is a hosszú labdákra hagyatkozik. Mascarell helyett inkább a Bayernből Joshua Kimmichre szavaznánk, akinek fontossággát elég egyszerűen el lehet magyarázni az alábbi példával: a bajnokságban ötször játszott hatosban (többnyire, hiszen meccs közben is mozgatja őt Kovac), ebből a Bayern 13 pontot szerzett, míg három jobbhátvédes meccsén (Hertha, Hoffenheim, Augsburg) 2 pont jött össze a bajoroknak. Mivel Pavard alapvetően inkább amolyan harmadik belsővédőként interpretálja a jobbhátvéd posztot, míg hatosban Thiago, Tolisso és Javi Martínez is inkább a gyengélkedéseikkel tűnt ki, okkal állítható: Kimmich a Bayern (a Bundesliga?) legjobb hatosa és jobbhátvédje.

A számok is alátámasztják ezt: 3 gólpassza 2.1-es várható asszisztból jön össze, ezzel a top tízben van, úgy, hogy többet játszik hatosban, így kevesebb lehetősége van, mint nagyon feltolt szélsőhátvédként. 23 kulcspasszával – igaz, itt a definíció eléggé képlékeny, célszerű inkább lövéselőkészítésre gondolni – vezeti a ligát. Nála többet csak Sven Bender birtokolta a labdát 883 alkalommal, a 788-ához képest, de ez nem afféle leverkuseni steril passzolgatás, hiszen láthatjuk, hogy a ligában Kimmich fut a legtöbbet:

Az megvan, hogy Kimmich idén 3 km-rel többet futott mindenkinél a Bundesligában?

Az XG Buildup mutató egy játékos támadásépítésben való részvételét méri, (az összes XG-t kulcspasszok és lövések nélkül), nos ebben Kimmich 6.73-mal vezeti a mezőnyt, míg tavaly 20.07-tel lett második Thiago mögött. Kilencven percekre lebontva még jobban kijön a különbség a tavalyi 0.59 (ez a karrierátlaga), s a mostani 0.86 között, aminél az elmúlt két idényben nem volt jobb teljesítmény a Bundesligában. Az öt topligában legutóbb csak David Silva, az idén Kevin De Bruyne, Riyad Mahrez és Rodri valamint Nicola Sansone (idei Bologna), Marco Verratti és Sergio Busquets tud 0.8 fölött.

Egyet kell értenem a 18 éves Kimmich-hel egy autóúton 3 órát végigbeszélő Ralf Rangnickkal:  mentálisan és intellektuálisan is az az európai futball egyik legkülönlegesebb játékosa, iszonyatos győzni akarással és határtalán tudásvággyal.

Taktikailag és technikailag is tökéletes, a Bayern és a német válogatott labdakihozatalai szinte rá épülnek, mivel hihetetlenül nyomástűrő és kombinatív játékos, aki képes a legkeményebb presszing alól is kijönni.  Apró hibáit – Bebou elleni labdakezelési hibák, egy-két eladott labda középen – kiváló agresszivitással és remek helyezkedéssel kompenzálja, Niko Kovac talán csak azt sajnálhatja, hogy nem tudja egyszerre két poszton is játszatni Kimmichet, aki igazából úgy szerzett bérelt helyet az álomcsapatban, hogy nem biztos, hogy a legjobb idényét futja. Nálam ő a hatos.

Nyolcasok: Borussia über alles

Serdar tavalyi vs. idei radarja
forrás: Statsbomb

Nyolcas poszton versenyben volt az idény legtöbbet fejlődött játékosa, Suat Serdar, akinek a fejlődését a fenti radaron, illetve a Statsbombnak írt cikkemben lehet látni. Serdar azonban sérülések miatt csak 352 percet játszott eddig, igaz, már 3 gólig jutott, így a Kicker listáját 2.25-ös osztályzatátlaggal vezeti  – ők a meccsek felét nézik, nem a perceket, nálam a 60% a minimum. Bár a hiánya a Hoffenheim elleni meccsen nagyon látszott, egyelőre vannak nála alkalmasabb jelöltek is.

A másik jelölt, a svájci Denis Zakaria, eleinte még Strobl és Kramer hiánya miatt hatosban játszott. Ott kevésbé jött ki a „kis Pogbának” becézett játékos dinamikussága és kevésbé tudott érvényesülni a labdacipelésben. A Gladbach csapatként a tavalyi 8.2-höz képest idén már 13.5 sikeres cselnél jár meccsenként, ebből nemcsak a Thuram, Pléa, Embolo támadóhármas, hanem a nyolcas poszton iszonyatos területet bejátszani képes Zakaria is kiveszi a részét. Erős védőstatjai és labdabiztossága mellett elképesztően hatékony előrefelé 24-ből HÚSZ sikeres cselt hozott össze, amik azonban nem ügyeskedések, hanem sokkal inkább megindulások. Elnézve a meccseiket, talán nem túlzás azt állítani, hogy a Gladbach rendszere Zakaria kapu felé történő labdás mozgásaira épül, elég csak az Augsburg elleni első félidőt megnézni: szinte minden akciót-átmeneti fázist Zakaria labdaszerzésével és megindulásából indítottak a „Csikók”.

Zakaria radarja
forrás: Statsbomb

A Dortmund ellen azonban Zakaria nem igazán tudott érvényesülni, így talán csak egy hajszállal is de megelőzte őt csapattársa, Bénes László:a Kickernél 2.6-os átlagával összesítésben a hatodik, a mezőnyjátékosok közül pedig csak Lewandowski és Serdar tud jobbat. Nézzük, hogy alakult a Hecking-féle Gladbachban mellőzött dunaszerdahelyi fiú újjászületése a listavezetőnél! A felvidéki születésű Bénes több sérülés és egy kieli kölcsön után a nyáron beverekedte magát Marco Rose csapatába (ezért is mehetett el a nem éppen példamutató attidűddel futballozó Mickael Cuisance), és nem csupán kiegészítő játékosként. Kiváló technikai képzettsége és mélységi passzai, valamint a távoli lövései és a pontrúgásai már eddig is ismertek voltak az őt valamennyire figyelők számára, ám a védekezésbeli fejlődése és agresszivitása újdonság. Marco Rose és stábja kiemelte, hogy „Laci kétségkívül nem csupán egy ösztönjátékos, bár vannak ösztönös dolgai, a legtöbb megoldása tudatos. Kiválóan helyezkedik, a bal lába pedig zseniális”. A radarok tekintében a Bayern két sztárja, Thiago és Tolisso is igencsak komoly „ellenfélre” talált Bénesben, akinek úgy van 2 gólpassza idén, hogy a Dortmund ellen Embolo (Bürki első hatalmas védése 1:1-ben), míg az Augsburg ellen Bensebaini (11. perc) hagyott ki ordító ziccert.

Bénes v. Thiago
Forrás: Understat

Bénes v. Tolisso
Forrás: Understat

Van egy kiváló all-rounder hatosunk, egy jobb oldali, de ballábas, kreatív és pontrúgásokat is elvégző nyolcasunk, így már csak egy magabiztos és még gólerős másik hatos-nyolcas kell. Charles Aránguiz sérülése és a Leverkusen visszaesése miatt kimarad, így a nyertes az egyetlen dortmundi, aki egyáltalán szóba jöhetett álomcsapat kapcsán: Axel Witsel.

A belga az előző szezonban az egész liga talán legjobb igazolása volt, és egy gyengébb, feltehetően fáradtság okozta tavasz sem állította meg abban, hogy az év csapatának tagja legyen. Azt eddig is tudtuk, hogy a harminc éves középpályás adja a Dortmund stabilitását, az sem meglepő, hogy 95%-os hatékonyással az idén is a top háromban van a sikeres passzok kategóriájában. Talán picivel kevésbe sikeresen szerel idén, de több labdát szerez, többet kell tisztáznia és blokkolnia is: ezek inkább a BVB csapatszerkezetének a bűnei. Labdakihozatalban szinte hibátlan: 1-2 lazább labdaátvétele után volt csak labdaeladása, de gyakorlatilag elválaszthatatlan a labdától.

Ami szembetűnő és amiatt Witsel bekerült az álomcsapatba, az a támadójátékbeli fejlődése: két góljából nem a bődületes, Freiburgnak lőtt bombáját emelném ki, hanem a Frankfurtnak okosan elpasszolt befejezését. Ez ugyanis azt mutatja, hogy Witsel sokkal gyakrabban és tudatosabban ér fel az ellenfél tizenhatosáig. A számok is alátámasztják mindezt: a múlt idénybeli 36 lövéséből húsz jött a büntetőterületen kívül – 1 gól és 0.55 XG ellenében – míg idén 4 ilyen kísérlete van NYOLC boxon belülihez képest. Az eredmény 0.8 XG-vel szemben 2 gól, ami a tavalyi 16 ilyen kísérletből elért 3 gólhoz (2.4 XG mellett) képest remek. Ezek azt sugallják, hogy Witsel, az alacsony minőségű távoli lövéseket elhagyva, egyre többször ér oda a kapu elé.  És ezeket nemcsak a pontrúgások után teszi (bár ezekkel már az előző évadban is meccseket nyert meg pl. a Lipcse ellen szinte kettőt is), hanem akcióból is.

De ezzel még nincs vége, a kapu elé érkezéseknél Witsel előkészítőként is jeleskedik: 3 gólpassza több, mint az előző NÉGY IDÉNYBELI termése, míg 1.6-os XA (várható assziszt) mutatójával már beérte a tavalyi szezonbeli önmagát. Kulcspasszokból 8 van neki a tavalyi 16-hoz képest, de a meccsenkénti 1.1 így is duplája a múlt szezonos félnek.

Ebből valahogy nem lett Witsel gólpassz. Hát nem rajta múlott…

Így tehát a Kimmich, Bénes, Witsel trióval kész a középpálya, és jöhetnek a támadók.

Így áll az álomcsapat a középpályásokkal