Laposan és lábhoz (2.rész)

2012. 02. 03. 10:20    
Olvasási idő: 4 perc

– Hogyan emlékszik vissza az első „madridista” napjaira ?

-Borzalmas időszakon mentem keresztül. A családomat elvitték egy szállodába, ott húzták meg magukat, nekem pedig máris akadt dolgom a pályán. A Nancy ellen mutattam meg, ki is vagyok valójában, bevallom, nem játszottam valami jól, de fejeltem egy gólt. Egy szerdai, vagy nem is tudom, talán csütörtöki meccsről beszélünk, azután jött a hétvégi bajnoki a Racing ellen. Nos, a kantábriaiak hálóját is bevettem. Iszonyú volt. Gondolhatja, egy teljesen új környezetbe kerültem, nem ismertem senkit, és közben azt se tudtam, mi van a családommal.

– Milyen volt az a Real Madrid?

-Egy olyan csapathoz kerültem, amely évek óta nem volt képes bajnokságot nyerni. Mondanom sem kell, ezzel nem foglalkoztam. A sok nehézség ellenére majdnem kicsattantam az örömtől. Örültem, hogy egy ilyen stadionban léphetek pályára hétről hétre, és hogy a világ egyik élcsapatához tartozom. Amikor gyűjtöttem némi pénzt, elhatároztam, veszek egy gépkocsit. Az elnökünk, Santiago Bernabéu nem vette jó néven az elhatározásomat. Azt mondta, előbb vívjam ki az emberek elismerését, aztán azt veszek magamnak, amit csak akarok. A stadiontól nem messze béreltem egy lakást, és gyalog jártam edzésre.

–Amikor Puskás Madridba érkezett, a Real Madrid már három BEK –trófeával büszkélkedhetett. Mit tudott Puskásról? Milyen hírek jutottak el önhöz?

-Tudtam, hogy a nagy Honvéd és a magyar válogatott meghatározó játékosa, aki páratlan adottságokkal rendelkezik. Csupán egyszer láttam, egy barátságos meccsen. Egymás ellen léptünk pályára.

–Könnyen beilleszkedett önök közé?

-Azt gondolom, hogy a kezdeti nehéz lépések után könnyen magára talált. Úgy került hozzánk, hogy azt megelőzően nem edzett, jó néhány plusz kiló volt rajta, de amikor visszanyerte versenysúlyát….. Az első edzés után mindannyian bementük az öltözőbe, leültünk, és ha jól emlékszem valami ilyesmit mondtam: „emberek, mi kézzel nem tudjuk odadobni, ahová ez odarúgja”. Eleinte az is gondot jelentett, hogy egy kukkot sem beszélt spanyolul. „Motor, motor”- állandóan ezt hajtogatta. Eleinte nem tudtuk, mit jelent, aztán rájöttünk, hogy a motor az ő szótárában a futást jelentette. A pályán rengeteget kiabált, reklamált, állandóan gesztikulált. Számos problémája akadt a bírókkal. Nagyon intelligens játékos volt, jól látott a pályán. Már 30 volt, amikor hozzánk került. Néha eljátszadoztunk a gondolattal: mi lett volna, ha 5 évvel korábban érkezik hozzánk?

–Mivel magyarázza azt, hogy erősen megcsappant a közönségkedvenc játékosok száma?

-Más időket éltünk. Akkoriban könnyebben megengedtünk magunknak egy-egy cselt, hiszen nem nehezedett ránk akkora nyomás. Tévednek azok, akik azt mondják, hogy a foci még mindig csak egy játék. Lehet, hogy játék is, de elsősorban üzlet. Akkoriban például a büntetőből elért gólnak nem is volt szokás örülni. Az ember odament a kapushoz, és azt mondta neki, bocs, öreg, de kötelességem volt belőni. Manapság egy-egy gól után a gólszerző átugrik hat reklámtáblát, pedig az lenne az első feladat, hogy megköszönje a társának a gólpasszt.

– Puskást tekintjük minden idők legjobb magyar játékosának. Rajta kívül kik azok, akikről mesélni szeretne?

– Bozsikot és Hidegkutit mindenképpen meg szeretném említeni, de Albert Flórián és Varga Zoltán is kivételes tehetség volt. Emlékszem, játszottunk egy barátságos meccset a Honvéd ellen. Egy adott pillanatban 5-3-ra vezettünk. Puskásék kiegyenlítettek, és ha még egy picit tart a meccs, simán megvertek volna. Bozsiktól kaptam egy kötényt, és végig a meccs folyamán mint egy liba futottam utána, hogy visszaadjam. Nem sikerült. Micsoda játékos volt!

–Azt mondják, hogy annak idején sokat mókáztak az öltözőben, és ebből Puskás is kivette a részét.

-Puskás a bal lábával viccelődött. Olyan erővel rúgta meg a labdát, hogy minden kapus rettegett tőle. Egy-két magyar szót mi is megtanultunk, de ha nem bánja, ezeket most nem sorolnám fel.

–Di Stéfano számára mit jelent a futball ?

-Játékot, boldogságot. A labdarúgás szenvedély, és a labda egy valóságos fenomén.

–A Real Madrid ?

– A Real Madrid a mindenem. A királyi klubnál nem lehet rosszul futballozni, és mindig nyerni kell, még a barátságos meccseken is.

–Nem nézi kissé irigykedve a mai futballistákat? Egy közepes képességű játékos is temérdek pénzt visz haza.

– Nézze, én nem vagyok irigy. Annyi mindig volt a zsebünkben, amennyire szükségünk volt. Tény, többet is megérdemeltünk volna. Sokat kaptam a futballtól, és nem panaszkodom. Annak idején nem a pénz játszotta a főszerepet. Örültünk a szép játéknak, szerettük a focit. Puskás és Kubala nagyvonalú volt: mindenkinek segítettek. Egyszer Don Santiago Bernabéu behívta az irodájába Puskást, és így szólt: „Pancho, nem segítheted a fél világot, gondolj magadra is!”

-Többször szóba került Santiago Bernabeu ? Milyen ember volt ?

Ha röviden szeretnék válaszolni, akkor csak annyit kellene mondanom, hogy emberszerető. Voltak fura dolgai, de összességében egy igazi úriember volt. Esténként végigment a folyosókon, és ahol égett a villany, lekapcsolta, mondván spórolni kell. Focizott és edzősködött korában, ismerte a labdarúgó lelkét. Állandóan kérdezősködött, érdeklődött. Amikor megvett egy játékost, már mindent tudott róla. Tudta, hogy az illető eljár-e szórakozni vagy sem, milyen a családi állapota. Ha olyan országba utaztunk, ahol hideg volt, bement a városba, és vett néhány kabátot. Leginkább a brazil Didivel voltak gondok, mert ő azt gondolta, mindenhol olyan az éghajlat, mint Rióban.

–A futball mennyire tekinthető művészetnek ?

– A futball művészet, egy-egy szép cselt is remekműnek tekinthetünk, amit a televíziónak köszönhetően évekig archiválni lehet, és minden generációnak meg lehet mutatni, pont úgy, mint egy szép festményt, vagy szobrot.

– Mi a véleménye a művészetekről általában?

– Isten ajándékának tekinthető, ha valaki magas fokon tudja művelni. A művészetnek is van egy sajátos nyelvezete. Nem mindig egyszerű elcsípni az üzenetet.

– A focin kívül más sportágat is szeret?

– Imádom az amerikai kosárlabdát, az európai nem köt le. Szeretem a teniszt is, a spanyolok ebben is nagyon jók.

– Volt olyan álma vagy célja, amit kitűzött maga elé, de nem tudta valóra váltani?

– A sors a kegyeibe fogadott, a szerencsével sem álltam hadilábon, és tulajdonképpen mindent elértem, amit el lehetett érni. A sporttól, a focitól nagyon sokat kaptam, olyan élményeket, olyan rendkívüli érzéseket, amiket, ha nincs a foci, soha nem lett volna lehetőségem megízlelni.