NBA: A hullámvasútból kihajolni tilos és életveszélyes
2013. 11. 05. 01:59 Olvasási idő: 3 perc
Van egy szakállas vicc. “Miért kell óvatosan kinyitni a Népsportot? Nehogy véletlenül kiessen a Fradi.” Vagy a Dózsa. Vagy a Honvéd. Vagy az MTK. Na így néznek ki mostanában a reggeleim. Bal kéz vési a csipát a szemből, jobb kéz stimulálja a telefon kijelzőjét, miközben azon drukkolok, hogy ne kapjak infarktust, ha meglátom az éjszakai eredményeket.
Egyébként köszönöm, továbbra is komfortosan érzem magam a csütörtöki Trash Talkban (szerdán a honlapon a teljes adás!) elhangzott tippjeimmel kapcsolatban.
Chris Paul, mint MVP? Szeretem. A Warriors főcsoportdöntőt játszik? Szeretem. Bajnok lesz a Pacers? Szeretem.
Amit még jobban szeretek, hogy az eddig is hátborzongató mennyiségű adatot felvonultató stats.nba.com integrálta a SportVU kamerarendszerből származó adatokat, így most már magabiztosan válaszolhatunk a kérdésre, amely minden lány szájából elhangzik az első randin: “Hány kilométert fut egy NBA-játékos meccsenként?”
Arra gondoltam, hogy összeszedem az első hét legnagyobb meglepetéseit. Még véletlenül sem a Heat, a Nets vagy éppen a Bulls bénázására gondolok. Bőven lesz idejük összekapni magukat. Na de akkor mire, esetleg kire?
5. Andrew Bynum visszatérése
Az első napok egyik bombameglepetése volt, amikor a semmiből játékra jelentkezett a Cavs egykor szebb napokat látott centere. Látszik rajta, hogy rengeteg meccset kihagyott, ráadásul abban sem lehetünk biztosak, hogy teljesen felépült a bowlingsérüléséből, de ő is tudja, hogy ha meg akarja kapni a pénzét, akkor játszania kell, nem mellesleg jól, így a motivációval végre talán nem lesz gond. Egyelőre ott tart, hogy ami a keze ügyébe kerül, azt rádobja.
4. A Minnesota Timberwolves combos kezdése
Jelen sorok írásakor éppen a Cavs ellen próbálják behúzni negyedik győzelmüket egy back-to-back második napján. Love csodálatosan játszik (30 pont, 15 pattanó, 37-es PER), Martin mintha újjászületett volna (20 pont majd 60%-os triplázással), Rubio pedig Rubio. Budingert és Turiafot már elvesztették hosszabb-rövidebb időre, de ha a kezdők egészsége kitart és a kispadon helytáll a Barea-Sved-Williams trió, akkor a Wolvesnak bérelt helye lesz Nyugaton az 5-8. hely valamelyikén.
3. Chris Paul MVP-hadjárata
Ha valaki MVP akar lenni, akkor nagyjából így kell elkezdeni a szezont. A Lakers ellen még túl nagy volt a mellény, a Warriors elleni meccs viszont egy valódi statement game volt, egy mereven kitartott középső ujj a dühöngő ifjúság (Curry és Thompson) arcába. Alig várom, hogy a Nyugati Főcsoportdöntőben újra találkozzanak. Amióta számolják a labdaszerzéseket (1973), senki nem tudott egy meccset legalább 40 ponttal, 15 gólpasszal és 5 labdaszerzéssel zárni. Paulnak sikerült, többek között azért, mert idén nem tartalékol a negyedik negyedre, hanem az első perctől teljes fordulatszámon pörög.
2. A philadelphiai csoda
Látom magam előtt Sam Hinkie GM-et, ahogy az íróasztalnál ülve üvölti, hogy “Nein, nein, nein, nein, nein!”, mint a Führer a “Becstelen Brigantyk” híres-hírhedt jelenetében. Hinkie nem számolt a játékosok és a vezetőedző büszkeségével, akik a vezetőség elvárásaira fittyet hányva húzzák be a meccseket lelkes, imádnivaló játékkal. Szörnyű a testbeszédük, Turner láthatóan ki van akadva, Hawes a csapattársaira se néz, de a közös cél összehozza őket és kiváló vezérre leltek az újonc Carter-Williams személyében, aki az első meccsén véletlenül majdnem kvadripla-duplát csinált. Folytatás percek múlva a Golden State ellen.
1. Russell Westbrook feltámadása
Amikor tegnap olvastam Csabi SMS-ét (“Bazeg, Westbrook már ma játszik.”), még azt hittem, hogy kedvenc csapata botlása miatt sörbe fojtotta bánatát és össze-vissza beszél, de kivételesen igaza volt: Westbrook fél évvel azután, hogy elszállt a térde, ismét pályára lépett és reményt csempészett az oklahomai szívekbe, mert amit addig láttak, abban nem volt sok köszönet. 21 robbanékony pont trágya dobószázalékkal, azaz valahol ott tart mint Rose, de harmadannyi időre volt szüksége a talpra álláshoz. Ettől függetlenül egy fillért nem tennék a Thunderre idén.
Itt tartunk most. Nézzétek csütörtökön a Trash Talkot, szinte biztos, hogy a fenti ötösből szóba kerül valaki. Én nem leszek, mert Bruno Mars koncertjén fogom rázni, de ti szórakozzatok jól az első 90 perces adáson!
