Bundesliga Újoncmustra I.: kapusok és védők • SportTV

Bundesliga Újoncmustra I.: kapusok és védők

2019. 08. 16. 10:18    
Olvasási idő: 7 perc

Ma indul a 2019\20-as Bundesliga szezon, amely elnézvén a nyári fejleményeket talán még a tavalyinál is izgalmasabbnak ígérkezik. Az egyik dolog, amiért német bajnokságot lehet szeretni, az a hihetlen mennyiségű újonc és ifjú tehetség, akik (Sancho, Dembélé, Pulisic, Upamecano, Konaté, Havertz, Kimmich, Jovic, Keita, de Bruyne, Son, Sané, stb.) akár hónapok alatt szinte az ismeretlenségből az ötven-százötvenmillió közötti árig jutnak el. Persze, ugyanígy érdekesek a Bundesligába igazoló, majd onnan két-három nagy idény után jóval több pénzért  topklubokba továbbálló játékosok: Dzeko, Aubameyang, Xhaka,  Firmino. Mögöttük az egy-kétszezon után dobbantó 20-50 millió közötti összegért távozó kiválóságok – Söyüncü, Haller, Joelinton vagy Gbamin – az európai (itt éppen angol) topklubok utáni közvetlen másodvonalnak jelentenek erősítést.

Fotó: GETTYIMAGES

A miértre a válasz: a nemzetközi átigazolási piacon az utóbb pár évben tapasztalt árrobbanás miatt ugyanis a német piac megváltozott. Korábban azért inkább a ligán belül, és a Bayern vagy a Dortmund felé mozgó (az első harminc legdrágább érkezőnél kétszer a Wolfsburg, egy-egy Schalke, Leverkusen és Lipcse volt a célállomás) Bundesligás transzferpiac célpontjait először az angol Top 6 csapat (lásd fent) és a  Real (Jovic), Barca (Dembélé), PSG (Draxler) trió környékezi meg. Utánuk a Premier League irdatlan tévés és egyéb lehetőségeivel megáldott a 2013-as össznémet BL döntő utáni Bundesligára, az edzők, tulajdonosok, megfigyelők fejlődése miatt sokkal jobban összpontosító középmezőny csap le, ki-ki a pénzügyi lehetőségeihez mérten. A versenybe csak néha-néha tud (akar?) beleszólni a Bayern és a Dortmund, olyan esetekben, ahol a kivásárlási ár, vagy egyéb faktorok (Németországban maradás, biztos játéklehetőség egy világverseny előtt, életkor alapján talán túl nagy ugrás a Premier League, stb). őket segítik. Persze ez a fajta szétnyíló olló más szemszögböl rengeteget okosan gazdálkodó és scoutingoló csapatot (Hoffenheim, Mainz, Eintracht) nemcsak hogy életben tart, hanem egy-egy remek edzői (Nagelsmann, Tuchel, Kovac-Hütter) teljesítménnyel megspékelve még akár az európai kupaporondra is kijuttat, óriási pénzügyi és szakmai elismerést kivívva. A liga részéről sem véletlen, hogy a fiatal tehetségeket és a jövő nagy futballistáit ennyire tudatosan marketingelje, mint azt Pulisic (USA), Sancho (Egyesült Királyság) vagy éppen Dembélé (Franciaország) eseteiben láthattuk. A miértet bővebben firtatni nem célja ennek a cikknek, de az talán nem újdonság, hogy 2019-ben kulturálisan is igencsak erősen kódolt az új dolgok fetisizálása azaz a neománia. Vagy ahogy a kortárs filozófus Barney Stinson is megmondta:

NEW IS ALWAYS BETTER

Ha tehát unod már, hogy Sanchót és Kimmichet már mindenki sztárolja, Kai Havertzet pedig már 2017-ben felfedezted, és az új Bundesliga idényre új hősökre van szükséged, akkor tarts velünk. Jöjjön tehát egy csapatnyi újonc (akinek még nincs német Bundesliga meccse): 

Sajnos a nyolvcanmilliós ár miatt az újonc és tehetség kategóriára „alkalmatlan” Lucas Hernandez, a sérülések miatt hiányzók közül pedig Mateu Morey, Hannes Wolf, Nana Ampohah, Iago,  Djibril Sow és Chang-hun Kwon is kimaradnak, míg az augsburgi Carlos Gruezo (ex-Stuttgart) és Ademola Lookman már szerepeltek a német bajnokságban így ők szintén nem vehetnek részt a játékban. Viszont így is sikerült kétcsapatnyi játékost találni, őket nézzük meg alaposabban, posztonként:

Kapusok – Koubek és Steffen

Mindjárt ketten is végigvédhetik az idényt: a 198 centis 26 éves cseh Tomas Koubek (Augsburg) hatmillióért jött a Rennesből, ám az elmúlt idényben kapott 1.35-ös kapott gólátlaga jóval elmaradt az előző szezonban elért 1.05-től, bár egy rövid videózás után megállapítandó, hogy Koubek legalább 6-8 védhetetlen bombagólt kapott.  Ezt alátámasztják a kapusspecialista elemző Aidan Reagh adatai, aminek alapján Koubek az 1.35-ös meccsenkénti kapott góljai megegyeznek az XGA, azaz várható kapott góljaival. Talán termetéből adódóan sem az a kifejezetten a beadásokra kimozduló kapus, de lábbal eléggé megbízható, igaz komoly nyomás alatt hajlamos durva hibákra. Augsburgi debütálása elég balszerencsésre sikerekedett: a kupában a negyedosztályú SC Verl elleni 2-1-es vereségnél az első gól előtt hatalmas ziccert védett, de a védése után pont frissen igazolt honfitársa Marek Suchy  fejére ütötte a labdát, ahonnan az a hálóba pattant.  A cseh futball kiváló ismerője Tomas Danicek szerint

„Koubek, még ha eléggé rapszodikus kapus is, ár-érték arányban jó befektetés, de azért nem egy Jiri Pavlenka”

Persze annak fényében, hogy a korábbi edző Manuel Baum (egyébként 167 centijével maga is kapus volt) alatt sem Andreas Luthe, sem Fabian Giefer, majd a Hoffenheimtől kölcsönvett Gregor Kobel nem jelentett megoldást (sokáig a lipcsei Yvon Mvogót csábították), a léc eléggé alacsonyan van Augsburgban.

Zack Steffen (Düsseldorf) a 24 éves amerikai már nem ismeretlen név Németországban, hiszen a 191 centis kapus korábban a Freiburg tartalékcsapatában védett.  Az európai klubfutball vérkeringésébe viszont tavaly egy nevesebb csapat, a Manchester City miatt került be: a philadelphiai születésű kapust nyolcmillióért vette meg a City a Columbus Crewtól (ennyit MLS kapusért még sosem fizettek), hogy aztán kölcsönadja nyáron a Fortuna Düsseldorfnak. Bár talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy a City csoport vette meg, hiszen nem valószínű, hogy a Crew-t a 2017-es rájátszásbeli menetelésben segítő, majd tavaly az év kapusának választott amerikai válogatott valaha védeni fog Pep Guardiola csapatában. Bár képességei alapján – remek atléta, jól jön ki a kapujából és a passzolásban is egész jó – akár még lehetne is erre sansz, a City általában biztosra megy és a negyvenmillióért vett Ederson ennek már a dupláját is éri . Steffen számára a lehetőség a Düsseldorfban a tavalyi Bundesliga kapusrangsor egyik legrosszabja, az azóta le is sérült Michael Rensing mellett adott lesz. Az amerikai számai azonban nem voltak ennyire hízelgőek, hiszen 1.23-as XGA mellé 1.43 gólt kapott meccsenként, tehát a vártnál gyengébbel teljesített, még úgy is, hogy alig-alig lőttek kapura ellene (1.69-szer védett meccsenként és a huszadik „legtöbb” kapuralövéssel nézett szembe)

Védelem, balhátvédek: Bensebaini és Sinkgraven

Az utolsó pillanatban Gladbachba befutott, sokat keménykedő Ramy Bensebaini és a Peter Boszt Leverkusenbe követő szupertechnikás Daley Sinkgraven első blikkre eltérő módon interpretálják a balhátvéd posztját: a 24 éves Afrika kupa győztes algériai egy klasszikus balhátvéd (és néha belső védő) keménységét és impulzivitását ötvözi a szívesen előremerészkedő és azért kombinatív, a játékot jól olvasó, felfutó szélsőhátvédéval. A Gladbachban Oscar Wendten tavalyi jó szezonja ellenére az akut „schmelzeresedés” tünetei (harminc felett már csak előre VAGY hátra tud odaérni, védekezésben eléggé sebezhető) kezdtek kimutatkozni, így a Marco Rose féle agresszív presszinghez nem biztos, hogy ő az ideális. Bensebainit pedig már az Afrika kupán láthattuk kiválóan teljesíteni egy ilyen direkt, dinamikus rendszerben, és minden adottsága megvan ahhoz, hogy ez a poszt hosszú távon az övé legyen a Csikóknál.

A balhátvéd posztra Sinkgravent anno még egy Willem II elleni kupameccsre rakta be Peter Bosz, mert a korábban a Heerenveenben tízest is játszó 24 éves játékos ott sem Frank de Boer, sem a jelenlegi Leverkusen mester alatt nem fért be. Csak úgy mellesleg azon a meccsen a tízes poszt egy bizonyos Hakim Ziyeché lett és valami de Ligt nevű sihedert is bedobtak a mélyvízbe, aki azóta jól el is tűnt :).

De térjünk vissza Sinkgravenhez. A sokat középre behúzódó, a támadásokat nagyon is támogató szélsőhátvéd, kicsit amolyan Raphael Guerreiro lite, amolyan kreatív középpályás, akinek csak balhátvédben jutott hely. Mivel a Bayer 04 szélsőhátvédgondjait sem a 4-3-3-ban, sem a szárnyvédőket igénylő 3-6-1-ben sem sikerült Bosznak megoldania, és utóbbi felállásban a balhátvéd Wendell harmadik belső védőt is játszik, lehet, hogy Sinkgraven több lehetőséget kap majd. A hangsúly a MAJD szón van: a felkészülési meccseken nem villogott, és védekezésbeli hiányosságai miatt elképzelhető, hogy csak a könnyebb meccseken és a bal oldali szárnyvédő szerepében lép pályára.

Jobbhátvédekből jól állunk

Kingsley Ehizibue (Köln), Ronael Pierre-Gabriel (Monaco) , Jonjoe Kenny (Schalke), vagy az 55-szörös luxemburgi válogatott és csapatkapitány Laurent Jans a Paderbornban, mind-mind kezdeni fognak jobbhátvédben. Mégsem rájuk esett a választásunk, hanem a svájci Young Boysból és az osztrák RB Salzburgból kiemelkedő Kevin Mbabu, Stefan Lainer párosára. A dinamikus Mbabut már tavaly is csábította a volt edzője (Adi Hütter) által irányított Frankfurt, ám végül a Wolfsburgban kötött ki. A newcastlei kaland után magát hazájában újraépítő 24 éves Mbabu leginkább a 3 védős rendszerben érzi jól magát: remekül támogatja felfutásaival a széleken a támadásokat, jók a beadásai és kontráknál is kiváló. Védekezéshez az adottságai megvannak, de a szereléseinek üteme nem mindig optimális és képes pozíciós hibákra is. A VfL Roussillonnal megoldotta a baloldalt, míg az agresszív brazil William szinte 2-3 meccsenkét követett el tavaly valami irtózatos hibát, így Mbabu sok játéklehetőségre számíthat.

A 26 éves Lainer vele ellentétben egy klasszikus modern jobbhátvéd. Ő volt a salzburgi 4-4-2-es gyémánt egyik alapköve, az utobbi két idény Európa Liga meneteléséből 8 gólpasszal vette ki a részét. Az osztrák irdatlan futómennyiséggel és rendszerességgel kerül a védővonalak mögé, és nagyjából hasonló pontossággal (35%) ad be, mint pl. a poszt egyik legjobb fiataljának számító Joshua Kimmich. Lainer sebessége és agresszívitása elősegíti őt a letámadásban, ugyanakkor túlzott hevessége és a párharcokba való belépése miatt egy az egyben azért verhető. Mindenesetre leigazolásával a Gladbach a legnagyobb lyukas posztját szépen betömte és feltételehzető, hogy a Rose-Maric edzőpárossal Lainer további sikereket ér majd el.

Középső védők: Jeremiah St. Juste, Ethan Ampadu, Sebastiaan Bornauw, Ellyes Skhiri

Mivel a koruk miatt, a 31 és 28 éves újoncok (Marek Suchy, Dedryck Boyata) nem illettek bele a képbe, így improvizáltunk:  Ethan Ampadut a magyar nézők-olvasók kiválóan ismerhetik, hiszen őt a Chelsea és a walesi válogatott is szinte csak a Fehérvár és a magyar válogatott elleni meccsekre „tartogatta”. A még mindig csak 18 éves játékos egyaránt bevethető belső védő és védekező középpályás poszton, az Exeterben 15, a walesi válogatottban 17 évesen mutatkozott be a felnőttek között. Kiemelkedő játékintelligenciája és hosszú passzai miatt bejátszhatja magát Nagelsmann 3 belső védős rendszerébe, de egyéni hibái, sok szabálytalansága valamint a poszton lévő Orban-Konaté-Upamecano hármas mögött vélhetőleg csak a rotáció és a sérülések miatt kaphat nagyobb szerepet.

A tunéziai válogatott jó szereplése miatt Ellyes Skhiri sem ismeretlen a Sport TV nézői számára: a 24 éves elsősorban védekező középpályásként lett a Montpellierben  abszolút vezéregyéniség, de 2016-17-ben azonban még belső védőt is játszott. Bár támadásban is mutatott értékelhetőt (minden idényben van legalább 2-3 gólja és gólpassza), a Köln elsősorban a szűrőmunkája miatt fizetett hatmillió eurót érte: az Afrika kupán is övé volt az egyik legtöbb szerelés, míg a francia bajnokságban 2.6 szerelést és 2.2 labdalefülelést mutatott be meccsenként. A másodosztályt az edzőmenesztés ellenére simán behúzó Effzehnek azért 47 kapott góllal és számos őrült meccsel volt félnivalója ott középen (szegény Johannes Geisnél hol ér véget majd a zuhanás?), és nagyon remélik, hogy a tunéziai hatos stabilitást hoz. Mint ahogy ennyi kapott gól után egy belső védőt sem ártott hozni: az Anderlecht nevelés Sebastiaan Bornauw 191 centije dacára meglehetősen gyors és agilis. Emellett a húszéves, belga U21es alapember, az építkezésből is jócskán kiveszi a részét, a passzjátékban magabiztos 88-91% körüli teljesítményt mutat.

Hamár biztonsági passzok, akkor az újdonsült mainzi Jeremiah St. Juste nevét érdemes megemlíteni. A 22 éves Heerenveen nevelés két a Feyenoordnál eltöltött év után lett a kiváló mainzi megfigyelőhálózat legújabb igazolása. St. Juste megbízható és atletikus belső védő, kevés rizikót vállal az építkezésben, de védekezésben rendkívül intelligens és stabil az egy-egy elleni valamint a fejpárbajokban. A Sandro Schwarz alatt 3 belső védővel is felálló Mainz Stefan Bell sérülése, és Jean Philippe Gbamin távozása miatt nem sajnált kilencmillió eurót érte. Kérdés, hogy a tavaly igazolt, építkezésben erősebb Moussa Niakhaté (23 éves) és Alexander Hack (25) mellett, a 22 éves St.Juste-tel nem hiányzik-e picit a rutin a mainzi védelemből….

A középpályásokat és a támadókat a poszt második részében taglaljuk.