Öt ok, amiért a felturbózott Gladbach vezeti a Bundesligát • SportTV

Öt ok, amiért a felturbózott Gladbach vezeti a Bundesligát

2019. 10. 07. 14:29    
Olvasási idő: 5 perc

Általános meglepetésre hét forduló után a Mönchengladbach vezeti a Bundesligát. Megnéztük, miért alakult ez így.

A Borussia Mönchengladbach vezeti a Bundesligát! Ilyenre legutóbb a 2011-2012-es idény 3. fordulójában volt példa, akkor a Lucien Favre vezette „Csikók” még a Mirko Slomka által irányított Hannoverrel álltak holtversenyben hét ponttal a tabella élén. Előtte az 1998-99-es első fordulóig, majd ha a Gladbachot EGYEDÜL szeretnénk a Bundesliga élén látni, akkor egészen 1984-ig kell visszamennünk az időben, a Jupp Heynckes irányította és Lothar Matthäust is a soraiban tudó Fohlenelfig.

Mint ismeretes, a tavalyi remek őszi kezdés után – a 16. és a 20. forduló után még másodikok voltak, és Heckinggel „sajnos” hosszabbítani kellett még egy évre –  a Dieter Hecking vezette Gladbach szinte szabadesést hajtott  végre, tavasszal, így esett be ötödiknek. Egy március elején keletkezett bejegyzésemben foglalkoztam részletesebben a BMG számaival, amik akkora már a jó kezdést afajta délibábként értékelték. A recept szerint Hazardék rengetegszer szereztek vezetést, majd utána hihetetlenül passzívan védekeztek és sikeresen kontráztak, míg hátul Yann Sommer szinte mindent fogott. Emellett a kontrákból nagyon erős Alassane Plea, Thorgan Hazard duó (ők ketten az ősszel 18 gólt és 9 gólpasszt, míg tavasszal csak 4 gólt és 5 asszisztot hoztak) nem tudott érvényesülni, míg Florian Neuhaus és Jonas Hofmann remek őszéből sérülések és formahanyatlások miatt gyenge tavasz lett.

A nyáron jelentős átalakításon esett át Gladbach, és az egyik legígéretesebb edzőnek tartott Marco Rose egész salzburgi stábja mellett a jobbhátvéd Stefan Lainert is magával hozta a Borussia Parkba. Rose és a taktikai bloggerek legjobbikából másodedzővé vált René Maric filozófiája már Salzburgban is a dinamikus „Red Bull-os” presszing és kontrafutballt ötvözte céltudatos labdabirtoklással. A kiváló sportigazgató, Max Eberl, miután a jövő nyáron ingyen megszerezhető Thorgan Hazard-ból csak sikerült pénzt csinálnia és 25 milliót kapnia a Dortmundtól, a fenti elvek alapján igazolt multifunkciós, fiatal de még fejlődőképes játékosokat. A Schalkéből tízmillióért megszerezte a dinamikus Breel Embolót, a Guingampból a Top5 bajnokságban legtöbb sikeres cselt bemutató Marcus Thuramot kilenc, míg az Algériával Afrika-kupa-győztes Ramy Bensebainit a Rennes-től nyolcmillióért hozta el. Emellett visszakerült a Kielbe kölcsönadott Bénes László, aki egyremek előszezonnal végül a Bayernbe távozó Mickael Cuisance ellenében megnyerte az egyik belső középpályás posztját. Viszont az edzéseket a végén szabotáló fiatal francia ahelyett, hogy a listavezetőben küzdene a csapatba kerülésért, a Bayern tartalékban tízesként játszhat, szóval ez win-win szituáció :))

A vicceket félretéve, nézzük, miként alakult át az idényt nehezen kezdő Rose-csapat (azt a Wolfsberg elleni 0-4-et majd magyarázza el valaki), és mi az az 5 ok, amiért vezeti a Bundesligát!

1. Az erősödő nyomás

A PPDA, vagyis Passes Per Defensive Action-mutató a presszing intenzitását méri, azáltal hogy megnézi, hány passzt enged a riválisnak védekezési akciók (szerelés, tisztázás, szerzett labda, stb) ellenében. Minél több sikeres passzt engednek, annál magasabb a védekező csapat PPDA-ja, vagyis annál kevésbé intenzívebb a letámadása. Mint említettük, a Hecking-féle passzív Gladbach a presszingstatisztikában a 16. helyen állt 15.15-ös mutatóval. Ez az index a korábbi években is tíz körül volt, de a presszingoritentált Rose alatt a Gladbach 8.1-gyel a MÁSODIK helyre jött föl a Leverkusen mögé. Ennek az agresszívabb védekezésnek egyik direkt következménye egyelőre sokkal inkább a támadásban mutatkozik meg: a tavalyi 1.6-os XG helyett idén már 2.46-os XG-vel a Bayernnel holtversenyben ők rendelkeznek a liga legjobb támadómutatóival! A védekezésben összehozott meccsenkénti 1.5 XGA  nem sokkal jobb a legutóbbi 1.55-nél, ugyanakkor vélhetően Yann Sommer remek teljesítménye is közrejátszik a 10.5 helyett bekapott 6 gólban.

2. Szélsővédő-frissítés

A Gladbachnál a védelemmel elég régóta vannak gondok.  Belső védő posztra Malang Sarrt akarták megszerezni, és egyelőre a Manchester Cityvel szóba hozott Nico Elvedi (helyette mostanában Tony Jantschke játszik) és a német válogatott Matthias Ginter sem igazán tudta hozni a tavaly őszi formáját. A szélsővédő pozíciója évek óta problematikus: a szebb napokat megélt Julian Korb már Hannoverben, míg a múlt idény előtt 4.5 millióért leigazolt Michael Lang kölcsönben a Werdernél játszik, míg a kényszermegoldások (Tony Jantschke, Jordan Beyer) nem igazán váltak be. A hihetetlenül agresszív és dinamikus Lainer leigazolásával ez a poszt megoldódott, a 27 éves osztrák máris 2 gólpassznál (1.76 várható assziszt mellett) jár, ami pont eggyel több, mint amit az összes Borussia-szélsőhátvéd összehozott az előző szezonban. Az az egy a rutinos svéd Oscar Wendté, aki így a 34-hez közeledve már csak szinte egy irányba tud közlekedni (a szaknyelv ezt akut „Marcel Schmelzeresedésnek” hívja), és az általában előrefelé történik. Az Afrika-kupa és a késői szerződtetés miatt Bensebainit  lassan építik be a csapatba, de egyrészt kiváló technikája és dinamikája miatt jobban illik a csapatszerkezetbe, másrészt sokkal masszívabban védekezik a svédnél. Harmadrészt képes akár bal oldali belső védőt játszani, mint azt az Augsburg elleni meccs végefelé láthattuk, így úgy tűnik, Roséék megtalálták a megoldást. Ugyanakkor kérdés, ez meddig tart, hiszen a hírek szerint Lainer bokaszalagsérülés, míg Ginter a válla miatt lesz kénytelen hat hetet kihagyni…

Így talán az Elvedi, Jantschke, Bensebaini, Wendt négyes kezdhet, esetleg Beyer lehet a közép- illetve jobbhátvéd, és talán Kramer léphet vissza a védelem tengelyébe. Mindenesetre ennél rosszabbkor nem is jöhettek volna a sérülések.

3. Rendbe rakott középpálya

A másik fontos változás a Hecking-féle „Csikókhoz” képest talán nem is a formációban keresendő. Roséék ugyanis a 4-4-2-ről 4-3-3-ra váltó Heckinghez képest sokkal dinamikusabban és támadóbban interpretálják a saját 4-4-2 rombuszukat vagy akár a 4-3-3-at is. Ennek egyik kulcsszereplője a dunaszerdahelyi Bénes László, akinek a remek rúgótechnikáját már sokan ismerik, de kevesen gondolták, hogy képes lesz kellő agresszitivással focizni Rose rendszerében. Ám a Kielben eltöltött félév sokat segített, a védekezésben és presszingben is sokat fejlődött Bénes jelenleg alapember, ezen felül kulcspasszokban és lövésekben is második a csapatban. Kiválóan lép vissza elkérni a védőktől a labdát, pontos keresztlabdái és forgatásai új dimenziókat nyitnak a Gladbach támadójátékban.

A középpálya motorja a klasszikus, jól szerelő, de nem kifejezetten dinamikus stratéga Christoph Kramer, aki a felkészülés során összeszedett sérülése miatt az első pár meccsről hiányzott. Rosénak így komoly gondjai akadta, de megoldotta:

A Gladbach 4-3-3-ma

4. Zakaria és a cselek!

Tobias Strobl hiányában Kramer helyét a hatos poszton is bevethető Denis Zakaria vette át. A még mindig csak 22 éves svájci középpályást remek első idény után kicsit szerencsétlenül Paul Pogbához hasonlították, ám tavaly Hecking alatt 11-szer kezdett és tízszer volt csere. Az idény elejei gyengélkedésnek is talán a kényszer az oka: egyedüli hatosból nem tud úgy előremenni és beindítani a kontrákat a hihetetlen megindulásaival, mint nyolcasból vagy duplahatosból, Kramer mellől. Pedig ez talán a Gladbach legnagyobb fegyvere, hiszen mint láthatjuk, Zakaria 23 cselkísérletéből 21-szer járt sikerrel.

Zakaria a legjobban cselező Bundesliga játékos! – forrás Whoscored

A cselezés – és itt nem a középpályán céltalanul kiosztogatott kötényekre, hanem a kapu felé irányuló dinamikus megindulásokra kell gondolni – talán kevésbe jön szóba a Rose-Maric-féle presszingorientált csapatoknál, de ebben is hatalmas előrelépés látható. A kiválóan felépített (Embolo, Thuram, Lainer) csapatnak az idén már 104 sikeres csel jött össze, amivel a Dortmunddal holtversenyben vezeti a vonatkozó listát. Ez mellesleg meccsenként 14.9-et jelent, a tavalyi 8.3-nak így majdnem a duplájánál járnak Thuramék. Érdemes a fenti top tízes listát kibővíteni és láthatjuk, hogy az első 17-ben ÖT Gladbach játékos (Zakaria, Neuhaus, Embolo, Pléa, Thuram) található.

Gladbachi cselkirályok – forrás Whoscored

5. Végre megvan az ideális támadóhármas?

Ennyi remek támadójátékost nehéz egyszerre a pályán tartani, még akkor is ha Zakaria és Neuhaus inkább a középpályán tevékenykedik. A szezon elején alkalmazott rombusznak az egyik problémája a tízes poszt volt, ahol szinte mindenkit kipróbált a szakmai stáb: Embolo sebessége miatt félelmetesen vezette rá a védelmekre a labdát, ám iszonyatos pechje volt a befejezéseknél, előtte pedig sem Thuram, sem Pléa nem igazán érezte jól magát. A Mainz ellen már a múlt idényben remek őszt futó Neuhaus játszott ott, míg a középpálya jobb oldalára a megbízhatóan szürke Fabian Johnson került. A Lipcse elleni 4-2-3-1-ben Neuhaus és Zakaria duplahatosa erőtlen volt, míg Johnson mellett Embolo tízesben sem sokat mutatott, mint a hogy a Köln elleni egygólos győzelem alkalmával sem. A meccsen termelt 4 XG ellenére nem túlzás azt mondani, hogy a Düsseldorfot is igazából a hajrában, Thuram góljaival sikerült legyőzni, bár itt már a nagy kedvenc Patrick Herrmann is játszott.

A 11 éve ősgladbachi Herrmann, akit még a zseniális Juan Arango nevezett el találóan Flacónak (a spanyolban ez vézna fickót jelent), a Hoffenheim elleni meccsen még Thuramot váltotta, de az Augsburg ellen már a két franciával (Thuram és Plea) rohamozott. Sőt, az exgladbachi Marco Reushoz képest is súlyos sérülésekkel tarkított karrierrel rendelkezdő, még mindig csak 28 éves Herrmann egyből két gólt is rúgott, és minden portálnál bekerült a forduló válogatottjába.

Tényleg álomszerű kezdés, az Európa-liga-nehézségek és a sérülések ellenére, ám nagy kérdés, hogy a Dortmund, Frankfurt, Leverkusen, Werder négyes ellen képesek lesznek-e tovább vágtázni a Csikók….

A Sport1-en 19:30-kor kezdődő Germániában részletesen is foglalkozunk a Mönchengladbach szárnyalásával.