Superclásico a Libertadores-kupa-döntőért

Sport TV 2019. 10. 22. 17:53    
Olvasási idő: 3 perc

Az előző ki0rűás utolsó gólja. Gonzalo Mart0nez betalál a Boca kapujába tavaly novemberben a Bernabéu-stadionban, s ezzel a River szeri meg negyedszer a Libertadores-kupát, amelyben először játszottak Superclásicót a fináléban (Fotó: Getty Images)

A Superclásico hivatalosan több mint 106 esztendős múltra tekint vissza, az első mérkőzést 1913. Augusztus 24-én vívták a küzdő felek, a mérkőzés 2:1-es River-győzelemmel ért véget.
Azóta összesen 248 tétmeccsen léptek pályára egymás ellen, a kettő híján negyedezer mérkőzés örökmérlegének nyelve enyhén a Boca javára billen el: Maradona egykori klubja 88 győzelmet számlál a River 83 sikerével szemben, igen magas (78) a döntetlenek száma, a gólkülönbség  325–­307, szintén a Boca javára. A mérkőzések versenysorozatok közti megoszlása: 210 bajnoki, 8 nemzeti és 30 nemzetközi (dél-amerikai, a Conmebol által rendezett kupamérkőzés).
Utóbbiak közül a legnagyobb tétű a tavalyi Libertadores-kupa-finálé volt, amelynek a visszavágóját egészen különleges módon Európában rendezték. Az első találkozó a Boca pályáján, hivatalos nevén az Alberto J. Armado stadionban, amelyet a népnyelv csak La Bombonerának nevez, 2­–2-es döntetlennel végeztek a csapatok. A visszavágóra november 24-én az Estadio Monumental Antonio Liberti Vespucciban (a néo ajkán szimplán Monumental) került volna sor, de a meccs előtt a River-ultrák megtámadták a Boca csapatbuszát, kövekkel dobáltak, paprikasprayt használtak, a botrányt követően a vendégcsapat nem akart kiállni. Hosszas huzavona, disputa, tárgyalássorozat végén született meg a döntés, hogy a mérkőzést egy kontinenssel odébb, Európában rendezzék meg. A spanyol ajkú térség futballszentélye, a madridi  Santiago Bernabáu Stadion lett a kompromisszumos színhely, december 9-én telt ház, 72 ezer néző előtt a 90 perces játékidőben 11-re végeztek a felek, s mivel a Libertadores-kupa kiírása szerint nem számít az idegenbeli gólszám, hosszabbításra került sor. Ebben a River Juan Fernando Quintero (ismerős a név, a kolumbiai csatár volt Zsóri Dániel és Lionel Messi vetélytársa a Puskás-díj szavazásán) és Gonzalo „Pity” Martínez révén eldöntötte a meccs és a trófea sorsát. ­ A River negyedszer szerezte meg a kupát, s ezzel a 7 győzelmes, ugyancsak argentin Independiente (7) , a legyőzött Boca (6) és az uruguayi Penarol (5) mögött holtversenyben az ugyancsak argentin Estudiantesszel az örökranglista 4. helyére lépett előre.

Carlos Tévez 35 esztendősen is a Boca Juniors legveszélyesebb embere (Fotó: Getty Images)

Az idei kiírásban, amelyben összesen 45 csapat rajtolt, a 7 csapatos argentin kontingensbe természetesen mindkét örök rivális befért: a River a védő jogán, a Boca  a 2017–18-as argentin Szuperliga bajnokaként startolhatott.
A kék-sárgák a 32-es főtábláról a G-csoport megnyerésével (3 győzelem, 2 döntetlen 1 vereség, 11 pont) jutottak a rájátszásos nyolcaddöntőbe. (Abban a nyolc csoporgyőztest a 8  -másodikkal sorsolták össze, ebben a körben azonos országbeli csapatok nem mérkőzhettek.) Abből kettős győzelemmel jutottak tovább a brazil Atlético Paranaense ellen (1–0, 2–0), majd következett az az ecuadori LDU Quito (idegenben 3–0, otthon 0–0).
A River az A-csoportban csak a 2. lett az ugyancsak  veretlen brazil Internacional (14 pont) mögött 10 ponttal (2 győzelem, 4 döntetlen). A nyolcaddöntőben két gól nélküli döntetlen után 11-esekkel (4-3) jutott túl a brazil Cruzeirón, majd következett a paraguayi Cerro Porteno (2–0, 1–1).

Az elődöntő első találkozója a Monumentalban 2–0-s hazai sikerrel ért véget, a gólokat Borré  (7. perc, 11-esből) és Ignacio Martínez (78. p.) szerezte. A játékosok közül az európai futballt figyelmesen követők számára a Riverből Enzo Pérez (öt évet játszott a Benficában és a Valenciában), Matías Suárez (2008-tól 2016-ig állt az Anderlecht alkalmazásában) és a kolumbiai Rafael Borré (a Cali és a River közt egy idényt töltött a Villarrealban) neve lehet ismerős, néhányszor szerepelt a csapatból az argentin válogatottban Armani kapus, Casco, Montiel és Pratto is. A legismerősebb név azonban a kispad parancsnokáé: Marcelo Gallardo játékosként három pazar évet játszott a Monacóban, egy felejthetőbbet a PSG-ben, nem mellesleg 44-szeres argentin válogatottként vonult vissza 2011-ben.
A Boca „európai arcai”: Lisandro López (a veterán centerhalf összesen 9 évet töltött az öreg földrészen az Arsenal, a Getafe, a Benfica, az Inter és a Genoa csapatában tavaly őszi hazatértéig),  Marcelo Zárate (egy évtized  a Lazio, az Inter, a West Ham, a QPR, a Fiorentina és a Watford csapatában), de persze a legnagyobb név Carlos Tévezé  (a West Ham után az Man Uniteddel FA-kupát, a Man Cityvel három Premier League-et, a Juvéval két Serie A-t nyert, de volt brazil és argentin bajnok is). Ott a kispad ura, Gustavo Alfaro játékosként jóval kevésbé ismert, edzőként viszont nyert már más csapataival argentin bajnokságot, kupát és Copa Sudamericanát is, idén január 2. óta irányítja a Bocát.

Izgalmak, nagy iram, szikrázó összecsapások várnak ránk tehát éjjel a Sport1-en, a meccs után pedig  a River 7-edszer vagy a Boca 12-edszer vívhat meg a trófeáért, mindenképpen brazil ellenféllel. (A másik ágon színbrazil elődöntőt játszik a riói Flamengo és a Porto Alegre-i Gremio, az első találkozó gól nélkül ér véget, a visszavágót szerdáról csütörtökre virradó éjjel szintén közvetítjük.)

COPA LIBERTADORES, elődöntő, visszavágó. Sport1 2:30  CA Boca Juniors–CA River Plate (kommentátor: Fülöp László)