Ez várhat Dárdaira Kölnben vagy Mainzban

Kölni és mainzi  Dárdai kérők

Mainz „fekete” szezonja

Ránézve a tabellára, nem meglepő, hogy a kilencpontos mainziak és a hétpontos kölniek is csalódottak. Olyannyira, hogy a válogatott szünet hétfőjét már sem Achim Beierlorzer, sem Sandro Schwarz nem élte meg. A két csapatot 2 pont és 179 km választja el egymástól, és bár a farsangi hagyományokat mindkét városban nagyon komolyan veszik, két ellentétes csapattervezés és klubfilozófia jellemzi őket: a „kiscsapat” Mainzot a kilencvenes években Christian Heidel még az autókereskedéséből irányította. Heidel remekül dolgozott együtt olyan legendákkal, mint Wolfgang Frank, továbbá ő „csinált” az ismeretlen Jürgen Kloppból vagy Thomas Tuchelből világklasszis edzőt. (Felkészül a mainzi tartalékcsapatot egykoron vezető, gladbachi Marco Rose?) A roppant szimpatikus Sandro Schwarz, bár az előző idényben izgalmas taktika húzásokkal (4-4-2 rombuszból 3-5-2-re váltás meccs közben) 43 ponttal simán benntartotta az FSV-t, az új szezon már a Kaiserslautern elleni kupafiaskóval sem kezdődött jól. A Freiburg ellen 80, a Gladbach ellen 75 percig tartotta magát, de még a Bayern elleni 6-1-nél is egész jól nézett ki úgy 30 percig. A Herthát szerencsével ugyan megverte, de utána szoros meccseken elszenvedett vereségek jöttek a Schalke és a Wolfsburg ellen, így 6 forduló után csak 3 pontja volt.

a mainzi rombusz a Wolfsburg ellen

Schwarz a hagyományos 4-4-2-t is kipróbálta a Paderborn elleni győzelemkor, majd a Düsseldorf elleni mérkőzésen egyfajta 4-2-2-2-vel kísérletezett (még a Schwarznál alapember Szalai is padozott), amivel az első 35 percet irányította is a csapata. Ám a Jean-Philippe Gbamin helyére érkező Edimilson Fernandes nem csupán a kiállítása miatt nem váltotta be a reményeket, ráadásul Pierre Kunde védőmunkája továbbra is hagy kívánnivalót maga után, így a gárda végül kikapott.

Mainz 4-2-2-2

A Lipcse elleni „nyolcast” sem nagyon lehetett magyarázni (bár tény, hogy Werneréknek minden, míg az első félidőben 2-3 nagy helyzetet kidolgozó Szalaiéknak semmi sem jött össze), de Schwarz végzetét a nem éppen brutális támadóalakulatáról ismert, a pontrúgásokban viszont már a Bundesliga 2-ben is brillírozó Union Berlin hozta el. Az újonc 51 perc alatt háromgólos előnyre tett szert, úgy, hogy rögzített szituáció után kétszer is betalált.

A hírek szerint Aaron Martinnal és Danny Latzával nem éppen jól kijövő tréner a végére már talán az öltözőt is elvesztette, így Rouven Schröder sportigazgatónak nem nagyon maradt választása. Kár, mert Boetius, Baku, Martin, St. Juste Niakhaté, Quaison vagy Kundé személyében rendkívül tehetséges fiatal játékosaik vannak, Müller és Zentner pedig komoly jövő előtt áll a kapuban. Bár ők is versenyben vannak Dárdai Pál kegyeiért, a volt Klopp-asszisztens és korábbi Mainz-játékos Zeljko Buvac, továbbá Heiko Herrlich neve is felmerült Schwarz utódaként. Apropó, Dárdai! Neki egy talán még nevesebb kérője is akad, a Köln.

so @fckoeln_en’s dream candidate is #Dardai ex @HerthaBSC_EN whose name also came up in the @Mainz05en coaching job!https://t.co/ZgDElrCqrYhttps://t.co/wNeq9cOXCo

— Abel Meszaros (@BundesPL) November 11, 2019

Kölnben sosem egyszerű

A Németországban százezernél is több klubtaggal rendelkező, ezzel a listán NEGYEDIK 1. FC Köln az ötvenes évek végének, hatvanas évek elejének legerősebb csapata volt. Az „első kölni futballklub”, a BC Köln és a Sulz 07 csapatának 1948-as egyesülésből született és lett az egykori legendás elnök, a csapatát a Real Madridhoz hasonlóan tiszta fehérben pályára küldő, a Bundesliga atyjaként ismert Franz Kremer alatt gyakorlatilag az első profin vezetett német klub. Kremer 1967-ben meghalt, a Köln viszont a hetvenes és a nyolcvanas évek végén is a liga legjobb csapatai közé számított, de az elmúlt két évtizedben afféle ingázó volt az első és a másodosztály között, és inkább a Hamburg, illetve a Niko Kovac, Fredi Bobic korszak előtti Frankfurt fémjelezte szunnyadó óriások táborát gyarapította. A hullámvasút fenti részét a Jörg Schmadtke által összerakott és Peter Stöger által irányított csapat 2016-17-es ötödik helye jelezte, míg egy évvel később 16 meccs után 3 pont állt a nevük mellett, a végén ki is estek.

Úgy tűnt, hogy a Kielben csodát tevő Markus Anfang a Kölnt is megváltoztatja, ám túlzottan is nyílt, sokszor kifejezetten izgalmas támadófutballját (84 rúgott és 47 kapott góllal zártak) nem élvezhették a „Kecskések” drukkerei. A tavasszal pár rosszabb eredmény miatt úgy rúgták ki a mestert, hogy a csapat simán az első helyen állt, aztán vissza is jutott a Bundesligába. Az új idényt az RB Leipzignél megbukó, de Regensburgban nagyot alkotó Achim Beierlorzerrel kezdték, akinek a presszingre (ötödikek ebben) és kontrákra épülő stílusa egyáltalán nem feküdt a sebességben nem igazán erős, inkább labdabirtoklós focit játszó kreatív játékosoknak (Jorge Merét, Jonas Hectort, de akár Teroddét is említhetnénk).

Pedig a másodosztályban is bivalyerős (Cordóba, Terodde és Modeste személyében három gólkirályjelölt centerük is van) keretet a nyáron alaposan megerősítetették: 18 millióért jött egy fiatal belső védő, Sebastian Bornauw a spanyol U21-es válogatott Jorge Meré mellé, továbbá érkezett 2 kreatív védekező középpályás Ellyes Skhiri és Birger Verstraete személyében, két Kingsley – a dinamikus jobbhátvéd Ehizibue a Zwolléből, a szélső Schindler a remek Kielből -, miközben csak a nem sok vizet zavaró Johannes Geis, valamint a negyedik csatárként játszó Sehrou Guirassy távozott. Így sokan okkal várták  egy feljutótól szokatlanul jó, 7-12. helyet…

Aidan Reagh kapuselemző modellje szerint Horn az 5 topliga egyik legrosszabb idényét futja

Ehhez képest, kapusuk, Timo Horn, sajnos, minden statisztikai mutatóban az 5 topliga egyik legrosszabbja, a védők közül Meré hamar kikerült, és Hertha elleni csúnya kiállítását követően csak mostanában tér vissza. A balhátvéd Jonas Hectort hatosban kell játszatni, miközben a 18 éves Noah Katterbach, majd a Hoffenheim ellen a húszéves Ismail Jakobs személyébén KÉT újoncot is avattak a helyén. Hector azért játszik középen, mert a rutinos Marco Höger nem üti meg a szintet, míg a jól kezdő Birger Verstraete sérülés miatt 2 hónapot kihagyott, és csak a Hoffenheim ellen tért vissza – 18 percre. A tunéziai Ellyes Skhiri remek szólógólok miatt dicsérhető, de Hectorral együtt azért át lehet játszani. A minden percet pályán töltő német válogatott így is 1.6 XA-val vezeti csapatát, a társaknak azonban ezeket még nem sikerült gólpasszra váltaniuk, itt Skhiri 2-vel vezet.

Meccsenként egynél több kulcsassza csak Florian Kainznak (1.7) és Louis Schaubnak (1.4) van, őket a 4-2-3-1 balszélén és közepén használta Beierlorzer. Bár Schaub a Hoffenheim ellen cseles 3-4-1-2-ben a két csatár Terodde és Cordóba mögött szép elmozgásaival meglepte Sebastian Rudyékat, sokat elmond Beierlorzerről, hogy sem ezen a meccsen (Schreuder 3-4-3-ra váltott), sem a BVB elleni, második félidei Julian Brandt-show-ra (itt 4-3-3-ra állt át Favre) nem tudott meccs közben reagálni.

Emellett a csatárkérdést sem sikerült megoldania: Terodde ugyan 3 gólos és 5.8-as XG-jével az egész ligát tekintve a top 5-ben foglal helyet, ugyanakkor látható, hogy alulteljesíti az XG-mutatót, ami középcsatár esetében nem ideális. Mint ahogy az sem, hogy a Mainzból 3 éve 17 millióért megvett Jhon Cordóba múlt pénteki góljával 26 meccses és több mint két és fél éves gólcsendet tört meg (az első osztályban, hiszen tavaly Anfang idején húsz gólt termelt), míg Anthony Modeste is csak 1 gólig jutott. Terodde 5.8 XG-je és a második Cordóba 1.5-e között óriási a szakadék, ami valahol Beierlorzer rendszerének kritikája.

De talán az alábbi adat a legbrutálisabb: a Köln a meccseinek KILENCVEN SZÁZALÉKÁBAN került hátrányba, ami az elmúlt két idényt elnézve a legtöbb az 5 topligában.

They have gone behind in 90% of their games, which is more than any other side in Europe's top 5 leagues across the last 2 seasons (I haven't looked back further).

— Stephen Drennan (@babuyagu) November 9, 2019

Így talán érthetőbb, hogy Beierlorzer presszingre és kontrára épülő stílusa miért nem érvényesült. Az utódok közül Dárdainak talán az elég brutális kölni média – jó példa rá a helyi Express, amelyik barátságosan már egy „Dárdai Covicot váltaná” cikkel be is jelentkezett – , na meg a táblázaton elfoglalt pozíció miatt nem feltétlenül feküdne az „Effzeh” kispadja. Igaz, a Sport1 szerint meg közel a megegyezés. Az a kispad, ami azért annyira nem lehet vonzó, hiszen minden idők legjobb „tűzoltója”, a Kölnben másfél évig futballozó, Bruno Labbadia is visszautasította. Roger Schmidt sem akart tüzet oltani, míg Markus Gisdolnak azért talán már csak ez jutna.

Egyelőre azonban a Köln még előbb sportigazgatót keres, hiszen Armin Veh még pár nappal Beierlorzer előtt mondott le. Őt a szintén több helyen megfordult Horst Heldt követheti, miután a bielefeldi Samir Arabi lemondta. A további jelöltek között  két exhamburgi vezetőt (Jens Todt és Ralf Becker), továbbá a Todthoz hasonlóan a Werderhez is kötödő Thomas Eichint találjuk. A Kicker szerint  Heldt lesz a befutó, így őt ismerve pedig lehet, hogy a huzakodó Dárdait beelőzi az André Breitenreiter, Tayfun Korkut zsokéduó egyike.