Nekem nem csupán a kézilabda Bajnokok Ligája döntői tetszettek a Sport TV műsorában, hanem az egész sorozat !

Úgy a férfi, mint a női csoportkörök és kieséses szakaszok!

Szeretek minden kézilabdát !

Sziasztok!
Az ETO minden Final Fourját a helyszínen volt szerencsénk nézni. Nagyon izgulós vagyok, nem bírtam bent a Vardar elleni utolsó percet – nem egyedül voltam a folyosón 🙂 – és csak éjszaka otthon láttam a „ha nem látom nem hiszem el” Kiss Éva bravúrját. Családunk számára a SPORT TV a legnézettebb csatorna. Örülünk, hogy vagytok!

A jót könnyen megszokja az ember, az elmúlt években pedig valós volt az a tézis, hogy ha május, akkor női kézi Final Four itt Budapesten. Volt szerencsém kint lenni mind a 6 négyes döntőn, mégis a legnagyobb szakmai várakozás, és a legnagyobb izgalmak is a 2018-as hétvégén voltak.
Sosem volt korábban négy, ennyire azonos játékerőt képviselő együttes a budapesti hétvégén, így az ezer sebből vérző Győrnek bravúrra volt szüksége a címvédéshez. Annak a Győrnek, amelynek az összes középső embere kidőlt hosszabb-rövidebb ideig a szezon során.
Tudtuk, nem lesz könnyű sem a Bukarest elleni elődöntő, és győzelem esetén a döntő sem. A szombatot kipipálhattuk, jöhetett a vasárnap és újra a Vardar. Az a Vardar, amelyik egy évvel korábban drámai körülmények között kikapott hosszabbítás után. Az a Vardar, amelynek ez volt az utolsó esélye arra, hogy történelmet írhasson, és a hőn áhitott BL-serleget a női szakosztálya is begyűjtse.
Még szombaton, az elődöntők előtt pár sör társaságában hosszasan beszélgettem szkopjei szurkolókkal. Mert igen, ez itt mindig a kézilabda ünnepe, itt nincs ellenségeskedés, itt mindenki barátként, kézilabdabarátként tekint a másikra. Ezért is ilyen különleges nekem ez a hétvége minden évben, hiszen a mindennapok nehézségeiből ilyenkor ki tud szakadni az ember.
Bevallom, kirázott a hideg, amikor felcsendült a macedónok bemutatásánál a Europe híres slágere, ez tényleg az utolsó visszaszámlálás volt nekik. Ekkor tudatosult bennem, hogy ennek a már legendás párharcnak ez az utolsó felvonása. Amikor a BL-himnusz után a játekosok kidobták a kezükben lévő labdát a nézőtérre és az egyik nálam landolt, akkor tudtam, hogy ezt majd 20 év múlva a gyerekemnek fogom mutatni. „Tudod fiam, amikor a Győr BL döntőt játszott a Vardarral, micsoda meccs volt. Na, ez onnan van!”
A meccs az idegek harca volt, nem csak a pályán, hanem a nézőtéren is. Amikor időkéréseknél rápillantottam szkopjei cimboráimra, láttam, ők is ugyanolyan feszülten figyelik az eseményeket.
A végén pedig a drámák közepette jött egy újabb dráma, a legutolsó! Ez már tényleg a Final Countdown volt!

2017 ben volt az 50 dik Születésnapom!A Férjemtől 2 db belépőt kaptam a Kézilabda BL döntőre!A példaképem Görbicz Anita ezért kaptam egy 13 as mezt is ajándékba!Életem legcsodálatosabb élménye volt férjemmel együtt jól éreztük magunkat!Hajrá ETO Hajrá Győr!

Az én sporttal kapcsolatos történetem 2000 körül kezdődött, amikor édesapám elvitt egy junior női kézilabda válogatott meccsre Pápán. 7-8 éves voltam ekkor és életemben először láttam kézimeccset, de az feltűnt, hogy az a narancssárgás hajú 13-as játékos elég ügyes… Ő volt Görbicz Anita.
Mivel nagyon tetszett a hangulat és az új kedvenc a szomszéd városban, Győrben játszott hamar sor került az első ETO meccsemre is, ahol megpecsételődött a sorsom. Elkezdtünk meccsekre járni amikor csak lehetett és nem sokkal később már bérletünk is volt a nemzetközi kupamérkőzésekre.
Aztán középiskolába Győrbe kerültem így még gyakrabban tudtam szurkolni menni. Ráadásul a kollégiumi szoba ablakából látni lehetett a csarnokot, amit nagyon menőnek éreztem. A számtalan felejthetetlen emlék és a sok elvesztett kupadöntő utáni csalódás még jobban összekovácsolt a csapattal. Aztán elérkeztünk 2013 tavaszára, ahol a siker kapujában mindig elbukó csapat sorsa végre megfordult. A kép, amit feltöltöttem a Veszprém Arénában, a BL döntő visszavágóján a félidőben készült. A kupa a nézőtérhez közel volt kiállítva a meccs alatt és a félidőben gondoltam odamegyek hozzá és megbeszélem vele, hogy őt ma csak győri játékos emelheti fel! Lőttem róla egy képet, elmondtam neki amit akartam, egy kicsit meg is tapogattam. A meccs végén aztán a kupa -ahogy megbeszéltük- Görbe kezébe került és nagyon megérdemelten végre felemelhette őt. Azóta is minden meccs előtt köszönök neki a győri vitrinben.
Ezután bekerültem az ETO B-középbe, Győrbe költöztem, megvettem az első szezonbérletemet és mióta felépült az Audi Aréna szerencsére nem sok olyan meccs volt, amin nem voltam ott. A Győri ETO női kézilabdacsapata az egyetlen olyan csapatom, akiknek egész biztos, hogy az idők végezetéig szurkolni fogok. És bármely nap bármely pillanatában jut eszembe az csapat, már hallom is a fülemben Méhes Gábort üvölteni, hogy Kiss Éva kivédte, BL győztes az ETO!
Imádom ezt a közvetítés és most is a hideg ráz, hogy micsoda hangulat volt az arénában ezen a meccsen.
Köszönöm Nektek azt az emléket, ami kedvenc csapatomról először eszembe jut és köszönöm, hogy általatok is követhettem ahogy az ETO a világ legjobb csapatává vált.
Tisztelettel és köszönettel,
Török Bálint

A Lekic, Covic, „KissÉvakivédte, BL-győztes az ETO!”, perceken át tartó üvöltve ugrálás örök emlék marad. Ma is azonnal könnycseppek szöknek a szemembe, amikor meghallom, mint ahogy a szapporói és krakkói csodát hallva is.
A Veszprém hatalmas győzelmei és a keserédes 2016-os BL-döntő, ami után egy órán keresztül feküdtem könnyes szemekkel.
A Szeged hatalmas győzelme februárban a PSG ellen, a férfi válogatott meglepetéssikerei a januári Eb-n. Mind-mind hatalmas emlékek.
Nem is beszélve arról, hogy egy korábbi kedvenc játékosom, Pásztor István kommentálásával élvezhetem a kedvenc csapatom mérkőzéseit.
Köszönöm, és még legalább kétszázat!

A világ legnagyobb védése amiből csengőhang lett…
Otthon néztem a tévében a meccset. Amikor az utolsó támadásnál Oftedal eladta, azt mondtam magamban ilyen nincs! Mondanám, hogy felugrottam a kanapéról, de úgysem hinné el senki. (Ugyanis az első perctől állva néztem a meccset a mögöttem ülők nagy örömére.) Egy örökkévalóság volt, amíg Lekić elért a kilencesig, jött a bepassz Čovićnak és itt filmszakadás.
Kapus voltam/vagyok. Annak, aki valaha állt már a vonalon nem kell mondanom mit jelent az, amikor elakad a labda. Mind ilyet akarunk érezni egy BL döntőben, de csak a legnagyobbaknak adatik meg az, hogy az utolsó pillanatban kupát nyerjen a csapat a védésével. Egyedülálló, világraszóló, egyszer az életben pillanat. Kiss Évának megadatott…
A meccs után szerettem volna megemlékezni a Facebookon is erről a mindent felülmúló sportélményről. Ki is írtam örömömben, hogy: „Drága Jézuska! Karácsonyra a Kiss Éva! Kiss Éva kivédte, Kiss Éva kivédte! BL Győztes az ETO! csengőhangot kérem!”
Egy órán belül ‘pesten élő bátyám már küldte is az e-mailt, benne az ikonikus mondatok…
Azóta valahányszor megcsörget valaki felüvölt Méhes Gábor, én pedig boldogan veszem fel a telefont. Mert KISS ÉVA KIVÉDTE!

Én a Sport TV-nek köszönhetem, hogy elkezdett érdekelni a sport. Barcelona-szurkoló lettem, a Sport TV nagyszerű LaLiga közvetítéseinek hála. Apukámmal 2016-tól minden hétvégén néztük a Sport TV-t, és megnéztük a lehető legtöbb meccset. Mára már az összes sportág érdekel. Bagyon szeretem a Sport TV-t, és én is

kommentátor szeretnék lenni, olyan mint Méhes Gábor, Faragó Richard vagy Haraszti Ádám. Köszöm szépen Sport TV,

hogy miattatok szerettem meg a sportot, és hogy szeretnék kommentátor, műsorvezető lenni. Ja, és majd én is a Sport Tv-ben szeretnék dolgozni.🙂

„Keresztapu, jöhetek jövőre is?”
Még csak nem is a 2017-es döntő, hanem a Buducsnoszt Podgorica elleni Bajnokok Ligája-elődöntő után hangzott el a kérdés keresztlányomtól, Csengétől, miután a Győri Audi ETO KC-nak emlékezetes és remek meccsen sikerült bejutnia a fináléba. Fülvédővel felszerelkezve indultunk el a Papp László Sportarénába, szegény, a villamoson végig izgult, mi lesz majd a nagy tömegben (pedig már volt pár kézi BL-meccsen), meg mennyire lesz hangos az egész. Aztán a fülvédő végig a táskában maradt, minden félelemmel együtt. Helyette lelkesedett, a kiállított győri mezek közül a rózsaszín-fekete beszerzésére egy ígéretet azonnal kikönyörgött magának („De aláírással ám!” – jelentem, megkapta, innen is köszönet Szabó Tamásnak!), és azóta lelkesen jár (illetve most csak járna…) a nagy tömeggel járó eseményekre, sőt, már igazolt sportoló is, csak a pofonok helyett a röplabdát választotta.
De ha lehet ilyet mondani, ez már csak a hab volt a tortán, a show-t önmagában elvitte az ETO diadala. Nem is annyira azért, mert egy évvel korábban szintén a helyszínen néztem végig, mint csúszik ki az ETO kezéből a BL-győzelem a CSM Bucuresti elleni fináléban. Sokkal inkább azért, mert én Győr mellől, Ácsról származom, és úgy a nyolcvanas évek eleje óta van kötődésem az ETO-hoz. Persze, elsőként a futball kapcsán alakult ki ez, 1981-től több évtizeden át jártam a régi (akkor még vadiúj) stadionba, olykor nagy hisztik közepette lemaradtam pár nemzetközi kupameccsről, de voltam olyan emlékezetes meccseken, mint amikor egymást követő két hétvégén a Honvédot, majd a Fradit sikerült megverni, Végh Zoltán meg 10-es és 9-esre védett a Sport szerint.
Engem a család, így apukám, nagypapám és keresztapám indított el ezen az úton, mára már csak apukám van köztünk, de akkor, azon a Vardar elleni siker napján ők is ott voltak velem az Arénában. Ahogyan a keresztlányom is, aki, nagyon bízom benne, továbbviszi majd a családi örökséget.