Sibenikből indult a horvát kosáristen, Drazen Petrovic

Szabó Máté avatar Szabó Máté 2020. 07. 31. 18:00    
Olvasási idő: 6 perc

Azokon a nyarakon, amikor nem tombol a koronavírusjárvány, rengeteg magyar turista látogat el Horvátországba. Talán nem is gondolnak ilyenkor rá, hogy sokszor milyen közel vannak ahhoz a helyhez, ahol Drazen Petrovic elkezdett kosárlabdázni. Pedig csak Sibenikbe kell betérni, és tiszteleghetünk az 1993-ban, tragikusan fiatalon elhunyt legenda előtt. Mi megtettük, és ebben a cikkben is ezt tesszük.

Drazen Petrovic a New Jersey Netsben vált NBA-sztárrá. (Fotó: twitter / @BrooklynNets)

„Nekem az atyaúristen volt Drazen Petrovic. A mai napig, ha valamilyen oknál fogva Zágrábban járok, mindig kimegyek a Mirogoj temetőbe, és lerakok egy szál virágot vagy valamit az ő síremlékéhez. Mert amit ő nekem adott, bár ez egy furcsa kifejezés, az leírhatatlan. Nekem ő családtag volt, hetente kétszer láttam a jugoszláv tévében. A kosárlabdaőrületem az belőle fakad” – ezt mondta nekem Méhes Gábor még áprilisban Drazen Petrovicról.

Akit bővebben is érdekel, ebben a beszélgetésben 47:45-től beszél Zümi a legendáról:

Nekem, koromból adódóan pont kimaradt az, hogy élőben lássam játszani „A kosárlabda Mozartját”, és elképzelni sem tudom, hogy ha Magyarországon ennyien szerették és tisztelték, milyen rajongás vehette őt kőrbe Horvátországban. Petrovic ugyanis amellett, hogy sztársportoló volt – a legjobb kosárlabdázó Európában abban az időszakban – a horvát öntudat egyik legkarizmatikusabb képviselője is. Aki teheti, nézze meg a ’Once Brothers’ című ESPN 30 for 30 epizódot, amely Vlade Divac és Petrovic kapcsolatát dolgozza fel. Hogy hogyan romlott meg a két fiatal jóbarát kapcsolata a politika miatt. Mert az egyikük szerb, a másikuk horvát. Ez egy kis előzetes a filmhez, amely tényleg az egyik legjobb darab a sorozatból:

Drazen Petrovicot tragikusan rövid ideig csodálhatta a közönség, mégis nagyon sokan emlékeznek rá, egyfajta zarándokhely a sírja Zágrábban a Mirogoj temetőben, a Cibona Zágráb róla előtt elnevezett csarnoka előtti szobra vagy épp a tiszteletére berendezett múzeum, ahol sok más relikvia mellett a karórája is ott van. Az, amely megállt az autóbalesete pillanatában 1993. június 7-én 5 óra 20 perckor a kilences számú német autópályán Ingolstadt közelében. Petrovic 28 éves volt, amikor a Szalantzy Klára által vezetett Volkswagen Golf a rossz időben nekiütközött a szembe sávból átsodró teherautónak. Épp a legjobb évei következhettek volna a pályán, pedig már addig is annyi mindent elért, hogy

sokan még a mai napig minden idők legjobb európai játékosának tartják.

Nem meglepő tehát, hogy a horvátok különösen rajonganak érte, és hogy amellett, hogy a mai napig elhaló hangon emlegetik az egykori kedvencet, több olyan hely is van az országban, ahol emlékezhetünk Petrovicra. Az egyik legérdekesebb és leginkább felemlő helyszín szülővárosában, Sibenikben van a Petra Preradovica utcában. Azt a lakást, ahol egykor a Petrovic család élt, átalakították emlékmúzeumnak, és többek között az ő gyermekkori szobáját is berendezték olyanra, amilyen az régen volt.

Ez pedig nem olyan, mint egy lakótelepi lakás, hanem ez konkrétan egy lakótelepi lakás, ami lehetne Zalaegerszegtől kezdve Nyíregyházán át Szegedig is akár a környék alapján. Bemegy az ember a lépcsőházba, az összes többi lakásban ugyanúgy laknak, és a második emeleti (vagy első emelet, ha a magasföldszintet nem számoljuk annak) lakás volt a Petrovic családé. Nekünk sajnos sikerült épp vasárnap Sibenikbe látogatni, amikor ez pont zárva volt, de hiú ábrándként csengettünk, és a csengő pont úgy csengett, mint bármely más lakótelepi lakásban. Azzal a nyivákoló idegesítő hanggal, amitől a falra lehet mászni, és három emelettel feljebb is hallják. Csoda, hogy szemből Tomic-ék nem szóltak ki, hogy a szomszéd ma nincs nyitva…

Képek Sibenkből az említett helyekről:

Az sem semmi, ami a ház előtt van. Egy épület (szerintem a helyi villamosművek egyik épülete lehet) oldalára fel van akasztva egy kosárpalánk, és áll mellette egy 1983-as Volkswagen Golf, és egy falrészt (amely egy garázssor oldala egyébként) egy Patrovicról készült falfestmény díszit. El van kerítve a Golf és a palán, de az utca nincs lezárva, ugyanúgy vannak parkoló és parkolóhelyet kereső autók. A palánk azért érdekes, mert állítólag Petrovic és barátai itt, az úton kosaraztak éjt nappallá téve, és rendszeresen volt olyan, hogy a parkolót kereső lakosok inkább kivárták a sorukat, ha egy jobb támadást vezetett ez egyik csapat, és csak utána mentek tovább a dolgukra. A Golf Petrovicé volt, és nagyon érdekes története van: 1983-ban a szarajevói KK Bosna csapat tulajdonosától kapta, mert a csapat szerette volna leigazolni, ezzel az ajándékkal bizonyítani akarták, hogy komoly a szándékuk a Sibenka csapatában kosarazó 18 éves sráccal kapcsolatban. A bajnoki döntőt épp ez a két csapat vívta, és hiába nyert a Sibenka, a meccs eredményét törölték, mert állítólag rossz volt a játékvezetés, a pótmérkőzésre nem ment el a Sibenka, és a Bosnát hozták ki bajnoknak. Petrovic ezután nem igazolt Szarajevóba, hanem a Cibona Zágráb játékosa lett… Az autót végül Petrovic édesapja kifizette, és ezt használta évekig Sibenka Petrovic, Drazen édesanyja.

Párszáz méterrel arrébb, az egyik forgalmas út mellett van egy szobor is, ami Drazen Petrovicot ábrázolja, még gyermekként. Tudni kell, hogy Drazen azért választotta ezt a sportot, mert a testvére, Aleksandar is játszott. Állítólag naponta hét órát töltött iskolás korában a tornateremben, hogy gyakoroljon. Nem ez a kép van meg mindenkinek, de Petrovicnak fiatalon göndör mikrofonfrizurája volt, az említett szobor is így örökítette meg. A szobor mögött egy modern kosárlabdapálya van, amelynek mindkét palánkja mögött van egy-egy kép Petrovicsról. Szerencsémre ezen a vasárnapon nem volt nagy tülekedés, egy lengyel családdal találkoztam, amelynek családfője Petrovic-mezben érkezett, és szintén a kosáristen miatt jöttek el ide. A kisfiuk kölcsönadta a labdáját, hogy egy büntetőt dobjak vele ezen a pályán

Petrovic 1984-ig volt hivatalosan sibeniki lakos. Ebben az évben már ott volt az olimpián, és bronzérmet szerzett. Költözhetett volna Szarajevóba (ahogy fentebb írtuk), mehetett volna a Notre Dame egyetemre Amerikába, de ő a Cibona Zágrábot választotta, ahol a bátyja is játszott. 1984 és 1988 között szerepelt a mai horvát főváros csapatában, ezalatt volt például egy 112 pontos meccse (ő dobott ennyit, nem a csapata…) is az Olimpija Ljubljana ellen, az összesített pontátlaga 35 pont körül volt. Két Bajnokcsapatok Európa Kupáját (ez a mai Euroliga) és egy Kupagyőztesek Európa Kupáját nyert. Közben 1986-ban draftolta a Portland Trail Blazers a harmadik kör 60. helyén.

Mennyire vehették vajon akkor komolyan az európai játékosokat, ha egy ilyen kvalitású fiatal a hatvanadik helyen kelt el?

1988-ban a szöuli olimpián szerzett ezüstéremmel a nyakában némi kenőpénzzel, és sok-sok ügyeskedéssel tudott a Real Madridhoz szerződni, ugyanis a jugoszláv szabályzás szerint 28 éves koráig nem igazolhatott volna külföldre. Madridban is letette a névjegyét, majd a válogatottal Eb-t nyert 1989-ben, és még nagyobb célokat tűzött ki magának: az NBA-t.

A Portland Trail Blazers volt az egyik lehető legrosszabb hely számára, ugyanis beszorult a világ második legjobb hátvédje, Clyde Drexler mögé, így az Oregonban töltött másfél szezonja nem élete legjobb időszaka volt. The Glide akkor is mindig tisztelettel beszél volt csapattársáról. A jugoszláv válogatott világbajnoki címe vigasztalhatta valamelyest 1990-ből. 1991 január 23-án köszönt el Portlandtől, és remek helyre került. Két fiatal üstökös, Kenny Andreson és Derrick Coleman csapattársa lett a New Jersey Netsnél. Az a 2 és fél szezon megmutatta, hogy Petrovic az NBA-ben is a legjobbak közé tartozott. Klasszikussá vált az a mozdulata a bedobott triplák után, ahogy mindkét kezét ökölbe szorítja, és széttárja a karját.

195 meccsen 19,5 pontos átlagot hozott össze New Jerseyben. Az 1992-93-as szezonban a liga 11. legjobb dobója volt 22,3-as átlagával. Sőt, a mai napig ő a liga történetének ötödik legpontosabb tripladobója, 43,7 százalékkal. Csak Steve Kerr, Seth Curry, Hubert Davis és Duncan Robinson előzi meg.

Miközben ő New Jerseyben volt, a hazájában háború dúlt és ez az emberi kapcsolataira is hatással volt. Erről szól a Once Brothers is, amely felidézi azt az esetet is, amikor az 1990-es vb-győzelem után Vlade Divac elvette a horvát zászlót egy, a pályára szaladó szurkolótól. Ebből később hatalmas botrány lett. A csapat legjobbjai közül Petrovic, Dino Radja, Stojko Vrankovic, Zan Tabak és Stojko Vrankovic horvát volt, míg Divac, Predrag Danilovics, Alkszandr Djordjevics, Dejan Bodiroga, Zsarko Paspalj és Zseljko Rebracsa szerb. Nagyon nehezen feldolgozható ellentétet húzott ez a konfliktus a „testvérek” közé, és a horvátokat extrán tüzelte a barcelonai olimpián, hogy Horvátország színeiben indultak. Petrovic juttatta döntőbe az övéit, és ott az Egyesült Államok ellen 24 pontot dobott, és ő volt a legjobb pontszerző azon a meccsen. Állítólag a meccs előtt

azt mondta társainak a Dream Teamről, hogy „Ők is emberek, megverhetjük őket.”

3 olimpián szerzett 461 pontjával az olimpiák történetének 9. legjobb pontszerzője.

Az ő nagysága abban mutatkozott meg többek között, hogy ő volt az első olyan európai hátvéd (Sarunas Marciulionis mellett), aki nem volt magasember, vagy nem az NCAA-n keresztül jutott el az NBA-ig. Ő azért került át Amerikába, mert a posztján a világ egyik legjobbja volt, és ezt ott bizonyítani is tudta. Tulajdonképpen utat nyitott a többi európai kosárlabdázónak, mert az NBA-s fejesek neki is köszönhetően kezdtek el egyre jobban figyelni az európai tehetségekre. Pedig azon a poszton játszott, amiben az NBA bivalyerős volt a nyolcvanas-kilencvenes években, hátvéd volt.

Introvertált személyiség volt, aki kőkeményen dolgozott, és rettenetesen fókuszált a kosárlabdára. Állítólag nehéz is volt vele másról beszélni. Rendkívül sikerorientált volt, körülbelül annyira, mint Michael Jordan vagy Kobe Bryant, és emellett azt mondják a nagyok, hogy mindezek ellenére a liga történetének legjobb trashtalkerei közé tartozott. 2020-ban Párizsban ott voltam azon a sajtótájékoztatón Párizsban, amikor Michael Jordant kérdezték arról, hogy ki minden idők legjobb európai kosárlabdázója, és

Jordan előbb mondta Drazen Petrovicot, mint Dirk Nowitzkit, ami azért valami.

Utolsó mérkőzéseit a horvát nemzeti csapatban játszott Wroclawban egy Eb-selejtezőtornán, amelynek döntőjében kikaptak a horvátok a szlovénoktól, de Petrovic 30 pontot dobott, de már kvalifikálták magukat a nyári kontinenstornára. A horvát csapat frankfurti átszállással utazott Zágráb felé. Petrovic Frankfurtban kiszállt, hogy beüljön Szalantzy Klára és Hilal Edebal mellé Szalantzy Volkswagenjébe, hogy együtt München felé vegyék az irányt.

Elvesztése hatalmas tragédia volt a kosárlabdának, Horvátországnak és az egyetemes sportéletnek.

Petrovic volt az első horvát játékos az NBA-ben (az igazsághoz hozzátartozik, hogy a jugoszláv csapatból Divac és Paspalj is 1989-ben lett NBA-játékos), jelenleg heten képviselik az országot a ligában, közülük egyvalaki szintén Sibenikből jött, Darios Saric, a Phoenix Suns játékosa is itt született.

És hihetetlen az, hogy a Petrovic által elkezdett úton mennyi sztárjátékos érkezett az NBA-be Európából és ezen belül is az egykori Jugoszlávia területéről. A maiak közül Luka Doncic nyilván egy főnyeremény, ahogyan Nikola Jokics is a ligaelithez tartozik, de nagyon könnyedén össze lehetne rakni egy olyan kezdőötöst ezen országok játékosaiból, amely megállná a helyét a jelenlegi NBA-ben. Mondjuk így: Jokics – Nikola Vucsovics-Bojan Bogdanovic-Bogdan Bogdanics-Luka Doncic, és a cserepadra még érkezhetne Goran Dragic, Dario Saric és még sorolhatnánk. Ők is mind beletartoznak a Petrovici hagyatékba.

A cikk ötletét az adta, hogy feleségemmel 2020 nyarán meglátogattuk Sibenikben az említett helyeket.

Aki pedig aktuális NBA-t szeretne nézni, annak nagyon jó híreink vannak:

A szezon folytatásából rengeteg meccset közvetítünk élőben. Legközelebb ma éjjel a Milwukee Bucks – Boston Celtics találkozót. Szombaton este hattól Alley-oop, majd rögtön utána a Denver Nuggets – Miami Heat vár ránk, vasárnap pedig látható lesz a Boston Celtics és a Portland Trail Blazers csatája. Most kapaszkodjon meg mindenki! A jövő héten hétközben hétfőn, kedden és csütörtökön is adunk európai időben (19:30) NBA-meccset. Tartsatok velünk!

Forrás: ESPN, Sports Illustrated, Croatia Week

Cookie beállítások