Beat the Heat #4

2012. 06. 21. 23:42    
Olvasási idő: 3 perc

„Szegény Bazska remélem nem fog nagyon pityeregni a végén ha nyer a Miami, elég durván szurkol.” – írja DELPIERO az nba1.hu fórumán. Örömmel jelenthetem, hogy kibírtam könnyek nélkül, és még csak nem is esett nehezemre.

Vannak kommentátorok, akik nem foglalkoznak azzal, hogy mit írnak róluk a fórumokon. Én el szoktam olvasni, mit gondolnak a munkámról az emberek, sőt, ha nem jön velem szembe egy hozzászólás, időről-időre még rá is keresek magamra, hogy ne maradjak le semmiről. Igyekszem magam azzal vigasztalni, hogy ez nem hiúság, de sajnos valószínűleg az.

Ha úgy látom, hogy az adott komment elkövetője nem csak fröcsög, hanem van esély az értelmes eszmecserére, akkor az sem ritka, hogy válaszolok és megpróbálom megértetni vele, hogy mit miért mondtam.

DELPIERO nem az a kategória, akivel érdemes vitába szállni, de a felvetése érdekes, ezért szeretnék röviden reagálni rá, mielőtt rátérnék a ma hajnali meccsre.

Nincs kedvenc csapatom. Talán sosem volt. Régebben csak játékosok tudtak közel kerülni hozzám, aminek természetes velejárója volt, hogy egy idő után a csapatuk is kicsit fontosabb lett, mint a többi.

Aztán ahogy nőtt be a fejem lágya, egyre fontosabbá váltak más tényezők is.

Elkezdett érdekelni a háttérben zajló munka, beleástam magam a CBA-be és kezdtem megérteni, milyen emberfeletti munka és mennyi szerencse kell ahhoz, hogy egy csapat kiemelkedjen az átlagból és bajnokesélyessé váljon. A tudatosan építkező csapatok egyre szimpatikusabbá váltak, a fogalom nélkül sodrodók pedig egyre ellenszenvesebbé.

Azt is észrevettem magamon, hogy a látványosan játszó játékosok és gárdák helyett egyre közelebb állnak a szívemhez a keményen dolgozó, csapatként funkcionáló franchise-ok, akik nem mennek a szomszédba egy kis vagányságért, és nem kérnek, viszont nem is adnak kegyelmet.

Így fordulhatott elő, hogy az elmúlt években – noha papíron nem szurkoltam senkinek – a Suns, a Spurs, a Cavs, a Celtics és a Mavericks is a kedvenceim közé tartozott hosszabb-rövidebb ideig.

Volt még egy csapat, akit nagyon szerettem: a 2006-os bajnok Miami Heat. Az a keret tele volt tisztességes munkásokkal, egy saját zsenialitását a legjobb pillanatban felfedező szupersztárral, egy saját korlátait jól felmérő és arca méretét ehhez igazító centerlegendával és néhány pályafutása végén járó veteránnal, akik pontosan tudták, hogy hol a helyük a táplálkozási láncban.

Napjaink Miami Heatjében nincs mit szeretnem. A Wade-James-Bosh trió egy életszerűtlen, a ligát működtető mechanizmusoknak ellentmondó képződmény. A bostoni Big Three két játékoscsere során alakult ki. Garnett és Allen élő szerződéssel tette át a székhelyét keletre és a Celtics olyan játékosokról mondott le a kedvükért, mint Jefferson, Szczerbiak vagy West. Ezzel szemben a Heatles hármasa előre megegyezett abban, hogy Miamiban költözik és a piac törvényeivel szembemenve kevesebb pénzért írtak alá, mint ami illette volna őket.

Ami azóta történik, ha ma még nem is történelem, holnapra lehet, hogy azzá válik. Nekem nem volt elég két év, hogy megkedveljem őket, pedig korábban mind Wade, mind James a kedvenceim közé tartozott. Látványosan rengetegszer játszottak, szimpatikusan nagyon ritkán. Ha nyernek még egy meccset, jó helyre fog kerülni a bajnoki cím, de ettől hozzám még közelebb áll az Oklahoma csapata, akik a San Antonio példáját követve építkeztek és kiváló játékosmegfigyelői munkával, gyakorlatilag hibátlan draftolással és okos igazolásokkal néhány év alatt egy szimpatikus, szerethető keretet raktak össze a fiatal vezetőedző keze alá.

Szóval ha azt kérdezed, hogy szimpatikusabb-e a Thunder a Heatnél, a válaszom igen. Ha azt kérdezed, hogy a Thundernek szurkolok-e, a válaszom az, hogy nem, de ma igen. Miért? Mert hét meccset szeretnék.

Ehhez azonban az kell, hogy…

1, Westbrook ne felejtse el, mi működött az előző meccsen és ha ma is működik, ne gondolkozzon, hanem leszegett fejjel menjen előre és használja azt a nyomorult palánkot. Időnként azért ki-kinézhet Brooksra, lehet, hogy megéri.

2, Durant lerázza magáról a kopókat és szerezzen néhány könnyű kosarat anélkül, hogy faltgondjai lennének. Nem tudom elképzelni, hogy a Thunder meccset tud nyerni, ha Durant nem éri el a 30, de inkább 35 pontot.

3, Harden erre, csak erre a meccsre megtalálja a dobóformáját. Ha ma összejönne, akkor azt tippelem, hogy a hazai közönség fel fog támadni.

4, Brooks vegye le a szemellenzőt és éljen együtt a meccsel legalább annyira, mint Spoelstra. Több Collison, kevesebb Perkins.

5, A csapat kitegye a szívét és a lelkét a pályára és minden 50-50 labdára úgy vetődjön rá, mintha az élete múlna rajta.

6, A védelem ráomoljon James-re és vegye el tőle a negyedik meccsen hibátlanul működő palánk közeli pozíciót.

7, A Heat nagyon elhiggye, hogy a nehezén túl van és a lassú rajt után ne legyen képes felvenni a mérkőzés ritmusát.

Ekkor, de csak ekkor van esély arra, hogy vasárnap is találkozzunk. Hiszed vagy sem, nekem igazán ez a fontos.