Előny a Spursnél?

Abramov Gábor 2016. 03. 20. 17:55    
Olvasási idő: 4 perc

Amikor két olyan galaktikus formában lévő csapat, mint a San Antonio Spurs és a Golden State Warriors, márciusban találkozik, az eredmény szinte másodlagos. Hajnalban a texasiak nyertek, ennek ellenére nem hiszem, hogy találnánk olyan Spurs-szimpatizánst, aki elégedetten hátradőlne, ahogy a Warriors hardcore- és divatszurkolóin sem uralkodik el a világvége hangulat. Ilyenkor csak az számít, hogy amit látunk, a véletlen műve vagy olyan tendencia, amely döntően befolyásolhatja a két csapat párharcát majd a playoffban.

A Warriorsnak négy nap alatt a szombati volt a harmadik meccse, előző éjjel repültek át Dallasból San Antonióba. Kipihentséggel annak ellenére sem lehetett őket vádolni, hogy a Knicks és a Mavericks ellen is könnyedén, spórolósan nyertek. A Spurs egy ötmeccses hazai sorozat végén, egy pihenőnappal várta az összecsapást.

A Warriorsból a több hetes pihenőre kényszerülő Iguodala és Ezeli mellett Bogut is kidőlt a sorból egy lábujjsérüléssel, miközben Gregg Popovich fiai hiánytalanul álltak az edzőlegenda rendelkezésére.

Amikor kiderült, hogy Varejao helyett Rush kerül a kezdőcsapatba, azaz Kerr a feldobás pillanatától a smallballnak szavaz bizalmat, Popovich is reagált, és olyat húzott, amit életében mindössze háromszor: kispadra ültette Tim Duncant, hogy az alacsonyabb és mobilisabb Boris Diaw-t tegye a helyére. Ezzel a lépéssel rögtön bizonyította, hogy nem akar a rájátszásig várni a kártyái kijátszásával, vagyis már most szeretné látni, mi az, ami működik, és mi az, ami nem.

Na a San Antonio védekezése, az nagyon működött. A Spurs a szezon egyik legrosszabb meccsébe hajszolta Steph Curryt, aki 4/18 mezőnymutatóval zárt, és egyetlen tripláját leszámítva, amikor Aldridge-et ültette hintába, nem érezhette magát komfortosan. Tony Parker korát meghazudtolva hajszolta, a francia utoljára akkor kapkodta ennyire a végtagjait, amikor Eva Longoria ráült az arcára, és nem kapott levegőt.

Danny Green is nagyot ment a Séfen, ha sorra került, de ehhez a teljes csapat kellett, hiszen ki arra járt, kilépett Curry elé. Ezzel nemcsak a zárásokat hatástalanították, de elvették az MVP elől a helyet, hogy egyáltalán hozzákezdhessen dobáselőkészítő násztáncához.

Klay Thompson is hasonló cipőben járt, szenvedett, mint egyszeri rövidfilm rajongó a Sátántangó alatt, de ő legalább belépésekből és pozícióból eredményes tudott lenni, de nem ez volt élete meccse.

A Golden State kulcsemberei közül egyedül Draymond Green hozta az elvárhatót, pedig általában Kawhi Leonard szorításában dolgozott. Szervezte a játékot, megint tripla-dupla közelében járt, de a kinti dobásai rendre pontatlanok voltak.

Rögtön hozzáteszem, hogy a Warriors védekezése is fojtogatott, már amennyire egy ilyen alacsony szerkezettel fojtogatni lehet egy klasszis magasemberekkel felálló csapatot. A San Antonio rengeteg eladott labdája magáért beszél, minden passzt kétszer meg kellett nézni, és még akkor is fennállt a veszély, hogy a különösen elemében lévő Livingston közbelép. A Spurs transition védekezését dicséri, hogy ebből a 17 eladott labdából a Warriors csak 7 pontot szerzett.

A palánk alatt érdekes módon a statikusabb Aldridge okozott kevesebb problémát, ami azért nem akkora meglepetés, mert Draymond Green nála atletikusabb magasemberekkel is elbánt már. Az erőcsatár 26 pontja elismerésre méltó, a dobószázaléka annál kevésbé. Az igazi pusztítást Diaw okozta, aki akkor etette meg Harrison Barnest, amikor csak akarta.

Mindkét csapatnak vért kellett izzadnia a pontokért. Az ilyen meccseken legtöbbször a könnyű kosarak jelentik a végső elszámolásnál a különbséget, és ebből a Spurs szerzett többet. Parker két tiszta saroktriplája aranyat ért, és Ginóbili is háromszor jelentkezett be távolsági hívással, mesterien kihasználva, hogy a festékben emberhátrányban lévő Warriors védekezése több alkalommal is összeugrott egy-egy szabad labdát hajszolva, vagy éppen a támadópattanóért küzdve.

Kawhi Leonard végig kiegyensúlyozottan játszott, de neki is volt már hatékonyabb estéje. Néhány percre az uralma alá tudta hajtani a meccset, de rajta is látszott, hogy a Warriors védekezése rendesen kiveszi a zsírját, kevesebbszer tudta megszervezni magának a játékot, mint általában.

Na és Tim Duncan? Írd és mondd nyolc percet játszott, és mindössze egy mezőnykísérlete volt. Nem hiányzott. Aldrigde, Diaw és Leonard elvégezték helyette a piszkos munkát, hárman összesen 35 pattanót húztak le, miközben a teljes Warriors 37-ig jutott.

Hogy milyen volt ez a meccs? Szoktatok FPS-ekkel játszani? Ismerős az érzés, amikor a legkönnyebb fokozaton berohantok egy terem közepére, mint John Rambo, és komótosan leszeditek az ellenfeleket? És amikor ugyanezt megismétlitek a legnehezebb fokozaton, fedezékből fedezékbe ugrálva, spórolva a páncélzattal, az életerővel és a töltényekkel? Ilyenkor minden mozdulatnak, minden lövésnek jelentősége van, egy beszopott találat könnyen az életedbe kerülhet. A felszabadult játékot el kell felejteni, inkább hasonlít az egész egy szívműtétre.

Na ilyen volt ez a meccs. Alig estek bravúrkosarak, vágni lehetett a hónaljszagot, és világossá vált, hogy amit ez a két csapat védekezésben hoz, az más kategóriát képvisel a liga többi csapatával szemben.

Csabival sokat beszélgettünk arról, hogy Popovich bolond-e vagy zseni, amikor az egyre töpörödő NBA-ben magasemberekbe fektet be. Korai még eldönteni, hiszen pont az a két ember (Bogut és Iguodala) hiányzott a Warriorsból, akin áll vagy bukik az a rugalmasság, ami Kerr csapatát különlegessé teszi. De tegnap a smallball befuccsolt és a Warriors gyalázatosan leszerepelt a palánk alatt.

Egyszer volt San Antonióban kutyavásár vagy Popovich megfejtette a Warriors titkát? Legkésőbb júniusig kiderül. Ha lesz Bogut, nincs smallball, de befér Duncan is. Ha lesz Iguodala, összeáll az ötös, akit eddig még senki nem tudott megfejteni. Azaz nemhogy nem kaptunk válaszokat, de még bonyolódott a helyzet.

És akkor Curryvel még nem is foglalkoztunk. Annyira lenyűgöz minket az idei szezonja, hogy már-már el is felejtettük, hogy a tavalyi döntőnek nem ő volt az MVP-je. Lehet, hogy a történelem megismétli önmagát? Elképzelhető. De ehhez az ellenfél részéről emberfeletti fizikumra, hosszú kispadra és brutális koncentrációs képességre lesz szükség.

Szóval mi is történt tegnap? A Spurs megőrizte hazai veretlenségét, és megverte a sérülésektől sújtott Warriorst, ahol a Splash Brothers helyett a Betli Duó jelentkezett játékra. Ez volt a Golden State első olyan zakója, amelyet közvetlen vetélytárstól szenvedtek el. Még kétszer találkoznak egymással az alapszakaszban, vagyis Popovich és Kerr még két esélyt kap, hogy új dolgokat próbáljon ki. A főcsoportdöntőre már talán az NBA is kitalálja, hogy melyik három játékvezetője képes felnőni a feladathoz, mert a tegnapi fújás talán még Curry játékát is alulmúlta.