Szevasz, Luka! - egy sokkoló csere margójára • SportTV

Szevasz, Luka! – egy sokkoló csere margójára

Moncz Attila avatar Moncz Attila 2025. 02. 02. 07:15    
Olvasási idő: 2 perc

Minden idők egyik legsokkolóbb NBA-cseréjének margójára. Nem az Alley-oop szakíróitól, csak egy egyszerű Dallas-szurkolótól, első felindulásból...

Amikor valamivel hat óra után az ESPN üzenete landolt a telefonomon, félkomában ránéztem, és láttam, hogy Dallas traded… Kezdtem végképp felébredni, de

még akkor sem akartam összerakni a képet, amikor láttam a Doncic és Davis neveket. Majd jöttek a megerősítések.

Az egyik amerikai szakíró pár perccel később a „Twitteren” úgy fogalmazott, ez kizárólag úgy jöhetett létre, ha megkérdezték Doncicot, mire hajlandó, és ő mondta, ha kell a csere, akkor kizárólag a Lakers. De ennek még akkor sincs értelme… (Úgy főleg nincs, hogy mire a végére értem az írásnak, már arról szólnak a hírek, meg sem kérdezték Lukát.)

Nem én mondtam, ők írták. Hogy én miket gondolok, hagyjuk. Sípolás, sok. Nem vagyok és nem is leszek NBA-szakíró. Egyszerű, lelkes Dallas Mavericks-rajongó vagyok, méghozzá úgy nagyjából az 1992-93-as idény óta. Akkor már Török Péternek köszönhetően a Sportban olykor lehetett olvasni az NBA-ről, és volt egy csapat, amely bűnrossz mérleggel, 11 győzelemmel és 71 vereséggel az alapszakasz utolsó helyén zárt. Na, ez volt a Dallas, és ekkor kezdtem el szurkolni neki, azzal a felütéssel, hogy aki ennyire szar, az érdekel. Internet akkor még szinte sehol (kortörténet: amikor ő fél évtizeddel később, 1999 februárjában először léptem be a Nemzeti Sport kapuján, egy netes gép volt a szerkesztőségben. Nem a külföldi rovatnak, az egész stábnak!), szép emlékű DSF igen, úgyhogy hajrá. Aztán egy másik „német” vonal, Dirk Nowitzki is megérkezett, az általam legtöbbet olvasott német sajtó „felkapta”, így hirtelen minden infó jött a Dallasról.

2025. február 2-ig ennyire rossz talán egy sem. Még a 2006-os és a tavaly elveszített nagydöntő sem fogott meg ennyire. Minden sportágban imádon az „egyklubos” játékosokat, a tottikat, a maldiniket, nagyon jó volt látni, amikor fociban a Bilbao létrehozta a One Club Awardot, amit az ilyen futballisták kaphatnak meg.

Kis „gondolatátvitellel” Nowitzkinek is odaadtam (az NBA-ban 1998 és 2019-ben csak a Dallasban játszott, pedig eredetileg a Milwaukee választotta ki a drafton), és tudtam benne hinni, hogy Luka ugyanezt a karriert tolja le.

Kiválasztja egy másik csapat (esetében az Atlanta), aztán dallasi hős lesz, nyer egy-két bajnoki címet is, majd irány a texasi naplemente. Helyette (Maxi Kleber és Markieff Morris társaságában, szemből meg jön Anthony Davis, Max Christie és egy 2009-es elsőkörös pick) irány Hollywood.

Nem kétséges, az NBA irgalmatlan biznisz. De nincs kedvem fizetési listákat nézegetni. Elment Doncic. Elment a szurkolói kedvem. Majd biztosan megírják, kinek miért volt ez jó. Hogy ki kezdeményezett, ki hogyan bólintott rá.

Állítólag a Dallas kezdeményezett egyébként, mert a sok sérülés miatt nem bíznak annyira Lukában, meg a nyáron aláírhatta volna az új supermax szerződését, ami nehezebben kezelhetővé tette a fizetési sapka alatti helyet.

Los Angelesben hisznek benne, Dallasban nem? Aha. Az én életemben ennél sokkolóbb csereüzlet nem volt az NBA-piacon.

Tökmindegy.

Én ezt a profi sportolói életvitelre sok szempontból nagy ívben tevő, a pályán folyamatosan pofázó, olykor totyakos csávót imádtam.

Persze, Los Angeles nagy piac, kell készülni a LeBron James utáni időszakra, na de pont Donciccsal?! Most olvastam az első nyilatkozatot. Nico Harrison, a Mavs general managere: „Hiszek abban, hogy a védelem nyeri meg a bajnokságokat. Hiszek abban, hogy ha megszereztünk egy, az év védekező csapatába is beválasztott centert, egy az év csapatába beválasztott játékost ilyen védekező attitűddel, az növeli az esélyeinket. Úgy építünk, hogy most is, a jövőben is nyerjünk.”

Szkeptikus vagyok. Akad olyan szakíró, aki már most a csapat bojkottjára szólítja fel a szurkolókat. Egy biztos, Harrisonnak óriási mázlija van, hogy vasárnap este Clevelandban játszik a csapat. Így a felmenők csak távoli átkok miatt csuklanak, és egyelőre nem szakad le az American Airlines Arena teteje a szidalmaktól. Már most sem lennék Harrison, de ha nem lesz 2025-ben bajnok a csapat, akkor különösen nem…