A hét NBA pillanata
2012. 03. 08. 07:21 Olvasási idő: < 1 perc
Mark Cubant lehet imádni és gyűlölni, de azt nem lehet elvenni tőle, hogy zseniális fickó. Ennek ellenére időnként ő is benéz dolgokat. 2004-ben meggyőzte magát, hogy Nash háta menthetetlen és elengedte Phoenixbe. Rossz döntésnek tűnik még akkor is, ha a Mavs előbb nyert bajnokságot, mint a gombszemű kanadai. A nyáron Tyson Chandert nem tartóztatta, pedig a center a Miami elleni döntőben talán a csapat második legjobb játékosa volt. Kedd éjjel a New York mezében tért vissza Dallasba, hogy átvegye a bajnoki gyűrűt.
Igazából teljesen felesleges bármilyen kommentárt írnom a videóhoz, hiszen a képek magukért beszélnek.
Mégis szeretném felhívni a figyelmet néhány momentumra. A Carlisle szemében bújkáló mosolyra, miközben bemutatja Chandlert. Az edző és volt játékosa összeölelkezésére, amely Chandler részéről mindenképpen több, mint formalitás. Az eszét vesztett közönségre. És végül, de nem utolsósorban a kedvenc momentumomra, a feje felé emelt kezekkel tapsoló Dirkre, akiről üvölt, hogy mennyire őszintén boldog, hogy a volt bajtárs is megkapta megérdemelt jutalmát.
Néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a kosárlabda üzlet, ezért olyan döntéseket is meg kell hozni, amelyeket csak az agyunk és a pénztárcánk támogat, a szívünk nem.
Cubannek is nehéz lehet elszámolni ezzel a döntésével. Ezt egyébként le is nyilatkozta. Talán ezt az estét követően könnyebb lesz, talán csak nehezebb.
Az biztos, hogy ennél meghatóbb sportvideót a héten nem fog(t)ok látni.
