Utálom-e Chris Bosht?

Szerencsére elindult a szezon, szerencsére van min vitatkozni. Az nba1.hu fórumában találtam egy hozzászólást, amelyet már éppen kezdtem volna megválaszolni, amikor eszembe jutott, hogy talán érdemesebb lenne kicsit hosszabb lére ereszteni és a Sport TV honlapjának olvasóival is megosztani.

Nézzük az ominózus hozzászólást Zolkától:

"Iszonyúan alulértékelitek Bosht, és azt amit hoz. Sokkolt, amikor Balázs azt mondta a meccs alatt, hogy a Miami jobb Haslemmel. Azt mondanám, hogy elképesztő ökörség, ha nem értékelném nagyra a kosárlabda tudását. Így azt mondom, hogy elvakította a Bosh iránti utálata. Nem csípi a softiekat, ezt tudjuk Gasol óta, de én teljesen biztos vagyok benne, hogy nincs igaza. Bosh akkor is segít Wade-nek és Jamesnek, amikor semmit nem csinál a pályán, csak ott van. Haslem csak akkor segít, amikor a belét kidolgozza. Bosh egy legit első számú opció ebben a ligában, aki nálatok luxusból 3. számú opcióként játszhat."

Mióta az ominózus mondat elhangzott, a Miami lejátszotta idei második mérkőzését is. Véleményem nem változott.

Először is szeretném leszögezni a következőt: a kosárlabda gyönyörű sportág. Többek között azért vagyok belé szerelmes évtizedek óta, mert annak ellenére, hogy egy csapatból egyszerre mindössze öten léphetnek pályára, egy komoly hiányosságokkal rendelkező játékos is képes lehet befolyásolni a mérkőzések végkimenetelét.

Dennis Rodman pályafutása végén már a gyűrűre sem nézett. Ha mégis, abban nem volt sok köszönet. Ennek ellenére a Bulls kulcsembere volt, hiszen minden lepattanóért utolsó vérig harcolt, egy pitbull szívósságával védekezett és folyamatos lelki terror alatt tartotta az ellenfelet.

Bruce Bowen a liga legrosszabb dobói közé tartozott, ha kilépett egy négyzetméretes komfortzónájából. Onnan viszont a világ egyik legjobbja volt, ráadásul éveken keresztül a liga legjobb, legidegesítőbb és gyakran leggusztustalanabb védői között tartották számon.

José Juan Barea alulról veri a 180 centit. A dobáson kívül gyakorlatilag a játék egyetlen alapelemében sem üti meg az NBA szintjét, de minden egyes alkalommal, amikor pályára lép, izzik körülötte a levegő. Egyedül képes arra, hogy a parkettán töltött néhány perce alatt megfordítson, esetleg el is döntsön egy mérkőzést.

Igaz, hogy megvetem a Gasolhoz hasonló primadonnákat.

Igaz, hogy Bosh sem tartozik a kedvenceim közé.

Nem igaz, hogy utálom.

Igaz, hogy a játékában semmit nem találok, amely akár csak nyomokban emlékeztetne a fent említett hármas által nyújtott extrákra.

Chris Bosh nem buta fiú. Ez kiderült utolsó torontói évében, amikor már minden jobban érdekelte, mint a Raptors, és időnként forgatott egy-két vicces videót.

Pontosan tudnia kellett, milyen elvárásoknak kell megfelelnie, ha aláír a Heathez, és a liga egyik legjobban fizetett játékosa lesz. Tudom, hogy javíthatatlan romantikus vagyok, de azt vallom, nem elég a szerződés megkötése után hátradőlni, hanem a fizetést minden szezonban, minden meccsen meg kell szolgálni.

Chris Bosh nem szolgálja meg a pénzét, és nem látom a játékán, hogy zavarná a dolog.

Ha én lennék Chris Bosh, minden meccs előtt dörömbölnék Spoelstra ajtaján, hogy én kapjam a legveszélyesebb embert, hogy aztán a meccsen ne hagyjam élni és a gyűrű közelében minden dobást megzavarjak és legalább megduplázzam a blokkátlagomat.

Ha én lennék Chris Bosh, minden védőpattanó az enyém lenne. Tisztában lennék vele, hogy a leindítások és a belőlük születő könnyű pontok azon állnak vagy buknak, hogy milyen gyorsan és pontosan hajtom végre a kiszabadító passzt. De nem állnék meg itt. Ha én lennék Chris Bosh, egész nyáron a félkezes baseballpasszt gyakoroltam volna, hogy egyből indítani tudjam a két rugólábút.

Ha én lennék Chris Bosh, a támadások csendes, igénytelen motorja lennék. Nem fognék pozíciót, mert tisztában lennék azzal, hogy egy széket sem tudok megverni egy-az-egyben. Ehelyett rengeteg labda nélküli zárást adnék, tökélyre fejleszteném a zárások utáni leválásokat és vagy a gyűrű felé lépve széttépném a gyűrűt vagy kilépnék egy tiszta középtávolira.

Ha én lennék Chris Bosh, egy pillanatra sem állnék meg. Mindig keresném a belépési lehetőséget a gyűrű alá, mert tudnám, hogy a labda pontosan fog érkezni. Először mindig csinálnék egy dobócselt, aztán faulttal együtt bedobnám.

Ha én lennék Chris Bosh, kihasználnám, hogy elvileg magas a kosárlabda IQ-m, ezért fellépnék a körte tetejére, és kiváló ritmusban osztanám le a labdákat az alapvonalra a befutóknak.

De mivel nem én vagyok Chris Bosh, azt gondolom, hogy 17 millió dollár ezért a súlytalan védő- és önállótlan támadójátékért nagyon sok pénz.

Ennél többet kapok Haslemtől, illetve Basstől 4 millióért vagy Millsaptől 6 és fél millióért.

Ti mit gondoltok?