Egy diktátor végnapjai

2012. 12. 01. 15:14    
Olvasási idő: 4 perc

A tegnapi nap folyamán több meglepetés ért és gyakorlatilag mindegyiknek köze volt a San Antonio Spurshöz és David Sternhöz.

Az egész úgy kezdődött, hogy amikor beértem a Sport TV székházába, egy lógó orrú Méhes Gábor fogadott. Először azt hittem, hogy megint kikapott valamelyik kedvenc horvát csapata. Aztán gyorsan kiderült, hogy az előttünk álló mérkőzéstől tart.

Néhány perccel korábban kapta ugyanis a hírt NBA-szerkesztőnktől, Szalay Tamástól, hogy az idegenbeli túra utolsó meccse előtt Popovich hazaküldte pihenni Duncant, Parkert, Ginobilit és Greent. Ez azt jelentette, hogy az amúgy is hiányzó Leonarddal együtt a Spurs öt legjobb dobója nem állt az edzőlegenda rendelkezésére a bajnok Miami Heat ellen.

Érdemes megállni itt egy percre és tisztázni, hogy az Egyesült Államokban nem minden meccs kerül országos csatornára. A legtöbb összecsapást egy helyi kábelcsatorna sugározza és az ország túlsó végén csak speciális, egyre gyakrabban online előfizetésekkel lehet megnézni.

Ezért a csapatok életében egy országos derbi, mint a csütörtöki kettős rangadók, amelyekből egy a Sport TV nézőihez is eljut, mindig kicsit különlegesebb.

Kivéve akkor, ha azt a csapatot San Antonio Spursnek, az edzőjüket pedig Gregg Popovichnak hívják.

A következő meglepetés akkor ért, amikor már a meccs közben kikerült a képernyőre David Stern dühös közleménye, amelyben elítélte a San Antonio döntését és súlyos szankciókat helyezett kilátásba. Furcsa volt ez a gyors reakció. Valószínűleg azt hitte, hogy a Heat feltörli a Spurs tarcsival a parkettát. Azt hitte, mindenki a Ligán fog röhögni és előremenekült a magyarázattal.

Bölcsebb lett volna megvárni az összecsapás végét, ugyanis a Spurs „B” csapat nagyon összekapta magát és tulajdonképpen csak Gary Neal utolsó perces bénázásai fosztották meg őket a győzelemtől a Heat ellen, akik három negyeden keresztül olyan enerváltan játszottak, hogy egy Twitterező szerint őket kellett volna megbüntetni.

Hamarosan megérkezett a hír a Liga központjából: a Spurs csapatát negyedmillió dollárra büntették, noha hivatalosan egyetlen szabályt sem szegtek meg.

Most akkor kinek van igaza?

Gregg Popovichnak biztosan. Öregedő, vagy már most is öreg sztárjainak öt éjszaka alatt négy meccset kellett volna lejátszaniuk. Idegenben. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy dudaszó, zuhany, busz, reptér és irány a következő város, ahol talán elérik a hajnal négyes ágyat, hogy este egy rövid átmozgatás után megint játsszanak. Brutális menetrend, ember legyen a talpán, aki ilyen beosztás mellett képes pihenni, regenerálódni és még jól is játszani.

A világ minden stadionjában, arénájában megszokott dolog, hogy az edzők forgatják a keretet, hogy frissen tartsák a lábakat. Egy futballcsapatnál senki nem kapja fel a vizet, ha a két fronton helytálló sztárcsapat pihenteti a legjobbjait egy könnyebbnek ígérkező bajnoki vagy Ligakupa-meccs előtt.

Most mégis büntetés járt érte, pedig az alapszakasz végén az NBA-ben is mindennapos dolognak számít a sztárok pihentetése mindenféle mondvacsinált sérülésekre hivatkozva.

És akkor a tankingről még nem is beszéltünk, amikor nem is a játékosok egészsége a fontos, hanem a minél rosszabb mérleg elérése. Ilyenkor hetekkel korábban nyári pihenőre küldenek kisebb sérülésekkel bajlódó játékosokat vagy nem engednek vissza már bevethető embereket csak azért, hogy ennek az intézményesített bundázásnak köszönhetőn nagyobb esélyük legyen az 1/1-es draftcetli megszerzésére.

A bili mégis most borult, aminek az az oka, hogy Popovich és a Spurs évtizedek óta a saját szabályai szerint játszik és ezt Stern és az ő egója képtelen elviselni. Érdemes elolvasni Wojnarowski cikkét a Liga és a csapat között évek óta fennálló ellentétről, amelynek a tegnapi incidens már a sokadik állomása volt.

Ne legyenek kétségeink, Popovich üzenetet akart küldeni. Ő annak a viccnek a főszereplője, akire rászólnak, hogy legyen szíves abbahagyni a medencébe vizelést. Amikor azzal védekezik, hogy mindenki ezt csinálja, az úszómester azzal zárja a vitát, hogy a többiek legalább nem a tízméteres trambulinról csinálják.

Popovich őszinte ember. Nem rejti véka alá a véleményét. Gyűlöli a negyedek közötti interjúkat, amikor neki a csapata mellett lenne a helye, ehelyett semmitmondó kérdésekre semmitmondó válaszokat kell adnia. Azért odaáll, mert kötelező, de elég egy hülye, közhelyes kérdés, és úgy mutatja a középső ujját a kamerába, hogy még a kezére sincs szüksége hozzá.

Hasonlóan rossz a véleménye az NBA menetrendjéről. Amikor tavaly a hivatalos statisztikába az került Duncan neve mellé, hogy azért nem lépett pályára, mert öreg, még mindenki nevetett. Stern állítólag már akkor sem. Popovich most is megtehette volna, hogy egy vírusos fertőzésre hivatkozva a sztárokat a kispad mögé ülteti. Ő azonban megint fel akart mászni a trambulinra és üzenni akart az NBA-nek: „tönkreteszitek a játékosaimat és ehhez én nem vagyok hajnaldó asszisztálni”.

Abba pedig a legtöbben bele sem gondolnak, hogy ennek az edzői húzásnak köszönhetően mit érezhettek a hazaúton azok a pályára lépő Spurs-játékosok, akik az egész világnak megmutathatták, mit is tudnak.

Ettől még persze valahol Sternnek is igaza van. Egy ötmilliárd dolláros üzletért felel, amelynek legfontosabb bevételi forrása a televíziós társaságoktól befolyó agyatlan mennyiségű pénz. És bizony azt könnyű belátni, hogy ha a Spurs egyetlen Miamiban lejátszott mérkőzésén 48 percen keresztül Millseket, De Colókat és Andersonokat mutogatnak, akkor az átlag rajongó megköszöni a lehetőséget és átkapcsol a párhuzamosan futó NFL-meccsre vagy az egyetemi bajnokságra.

Stern megbüntette a Spurst, pedig egyetlen érvényben lévő szabályt sem szegtek meg.

Ő is üzenetet küldött. Nem hajlandó tolerálni a termék nyilvános és egyértelmű rongálását. Főleg akkor nem, ha ezt a Spurs teszi.

Amit nem vesz észre, hogy megnyilvánulásai legalább ennyire ártalmasak a Ligára nézve. Nem tudott ellenállni az egójának, már a meccs előtt a földbe kellett döngölnie Popovichot, most meg kénytelen elviselni, hogy gyakorlatilag mindenki rajta nevet és O’Nealtől kezdve Doc Riversen át Steve Kerrig mindenki a Spursnek ad igazat.

Még másfél évig kell kibírnunk, hogy a képmutatással, kegyes hazugságokkal, közhelyes interjúkkal és kitalált sérülésekkel teli kirakat fontosabb, mint az őszinteség. Stern-éra, én így (nem) szeretlek.