A gyász öt fázisa
2012. 07. 05. 23:50 Olvasási idő: 4 perc
Amikor reggel magamhoz tértem és azt láttam a telefon kijelzőjén, hogy az éjszaka folyamán többen is a szájukra vettek Twitteren, már tudtam, hogy valaminek történnie kellett. Csőre töltöttem frappáns válaszom, mely szerint fiatal voltam és valamiből élnem kellett és megnyitottam a hírfolyamot. Lehet, hogy még az is jobb lett volna, ha valamelyik féltve őrzött titkom kerül napvilágra. Ehelyett a kedvenc játékosom néhány óra leforgása alatt eligazolt abba a csapatba, amelyet ki nem állhatok. A hír annyira felkavart, hogy nyaralásomat néhány órára megszakítva beszámolok arról, ami lezajlott ma a fejemben.
1. fázis: Tagadás
Márpedig ilyen állat nincs! – mondta a parasztbácsi, amikor meglátta az Állatkertben a zsiráfot. Én is ezzel a magabiztossággal győzöm meg magamat, hogy biztos alszom még és inkább visszadőlök egy kicsit. Aztán néhány perccel később a hajnali órákban az ágyunkba keveredő gyerek meglepetésszerűen a számba helyezi tényszerűen 31-es, ránézésre 37-es lábát, így viszonylag magas pulzusszámmal konstatálom, hogy a telefon kijelzőjén a helyzet változatlan.
Írok egy viccesnek szánt tweetet: ” Azt álmodtam, hogy Nash a Lakersbe került. Visszafekszem aludni, mert eléggé megviselt a dolog. Szerencse, hogy csak álom volt. ” Elég sokan komolyan veszik, screenshotokat küldenek az ESPN címoldalról, meg lottószámok után érdeklődnek. Hiába, meleg van. A szálloda éttermébe menet egy kissrác a szemem előtt hányja el magát a recepción. Biztos ő is olvasta a hírt. A Nutellás szendvicset üveges szemmel majszolva szembe kell süljek a ténnyel, hogy Steve a Lakers játékosa lesz. A kávé kortyolgatása közben már tudom: az első fázis véget ért.
II. fázis: Düh
Hirtelen eldurran az agyam. Írok egy SMS-t Kornélnak, hogy ezt így hogy? Persze nem válaszol. Ha legközelebb meglátom, felállok egy sámlira és felpofozom.
Hát mit képzel magáról ez a hálátlan gombszemű tetű? Nash, nem Kornél.
Hát elfelejtette, hogy amikor Cuban már lemondott róla, mi hozzávágtunk évi 11 misit? Hát már nem emlékszik, hogy amikor idejött, olyan állapotban volt a háta, hogy a dániai LEGO-gyárból hozattunk szakembereket, hogy összerakják? Hát már semmit sem jelent, hogy éveken át eltűrtük és támogattuk, hogy D’Antonival vállvetve olyan játékrendszert építsenek fel, amellyel még soha senki nem nyert egy kétpálcás kulcstartót sem?
Erre lelép a Los Angeles Kib****tt Lakersbe? Takarodj! Halló, Radio Phoenix? A Karthagótól kérem az „Áruló” című számot és küldöm Steve Nash-nek és mindenkinek, aki szerette.
A draftcetliket természetesen köszönjük. Biztos nagyon sokat fognak érni. A praktikum kedvéért a sloziban fogjuk majd tárolni, hátha elfogy a papír és a raktáron maradt Nash-mezek sem jöhetnek már számításba.
Hacsak…
III. fázis: Alkudozás
Mit is ír az ESPN? ” The trade can’t be officially completed until July 11, when the NBA lifts its moratorium on new business.” Szóval még nem hivatalos? Gondolkodjunk csak!
Arra már nincs esély, hogy Steve nálunk maradjon, főleg így, hogy Dragicsnak bekínáltunk négy évet. De azt talán valahogy össze lehetne hozni, hogy legalább ne a Lakersbe!
Ismer valaki valakit Torontóban? Ha az élet egy film lenne, biztos onnan vonulna vissza. Az utolsó meccsén Robin Sparkles énekelhetné a kanadai himnuszt, aztán a félidőben jöhetne előbb a „Let’s Go To the Mall” és a „Sandcastles in the Sand” a végén.
New York is ideális célpont lenne, levehetné Melo válláról a terhet és újra összeállhatna Stoudemire-rel, ráadásul végre lenne egy közös beszédtémám Olivérrel.
Hiszen nem való neki a Lakers! Steve egy intelligens ember, nem fogja kibírni, hogy abban a csapatban csak arrogáns (Kobe), buta (MWP), vagy arrogáns és buta (Bynum) játékosok játszanak.
Bár, ha jobban belegondolok, nem marhára mindegy?
IV. fázis: Depresszió
Többet nem fogok Lakers-meccset nézni. De mi lesz, ha beosztanak egyre? Beadom a felmondásom, legalább több idő marad a blogra. Viszont érteni csak a kosárlabdához értek, azaz nem lesz miről írni. Inkább a blogot is abbahagyom.
Európai kosárlabdát eddig sem néztem, most már minek elkezdeni. A magyar bajnokságról meg ne is beszéljünk.
Ha viszont nem nézem, akkor minek csináljam? Legjobb lesz, ha visszavonulok. Úgyis idén lenne 20 éve, hogy elkezdtem versenyszerűen játszani.
Egyszerűen otthon maradok és csak fekszem és zabálok, mint Ben Stiller a Dodgeballban. Ez a mondat frappánsabb lesz, ha a remek magyar címet használom. Nekifutok még egyszer. Egyszerűen otthon maradok és csak fekszem és zabálok, mint Ben Stiller a Kidobós: Sok flúg disznót győzben. Steve Nash lesz az én fuckin’ Chuck Norrisom.
V. fázis: Elfogadás
Steve, ahogy Szaniszló Csabi a tőle megszokott éleslátással rávilágított reggeli SMS-ében, „jó katona volt”.
Végignézte, ahogy az évek során elkótyavetyéltük a draftcetliket, csak azért, hogy Sarver spórolhasson néhány milliót. Nem kell nagy nevekre gondolni, csak Rajon Rondóra, Sergio Rodriguezre vagy Rudy Fernandezre.
Tudomásul vette, hogy nem tudjuk, illetve nem akarjuk megtartani Joe Johnsont, James Jonest vagy Kurt Thomast, Shawn Mariont vagy Amare Stoudemire-t.
Szó nélkül tűrte, hogy a fogalom nélkül vagdalkozó szakvezetés miatt a csapat semerre sem tart.
Profi volt, mint az Auchan hörcsögei, de elege lett és ezt meg kell értenem.
Kaphattunk volna érte többet, de kaphattunk volna sokkal kevesebbet is. Mondjuk semmit. Robert Sarver lelkiismerete – most már azt mondom, hogy szerencsére – megszólalt és teljesítette Steve utolsó kívánságát.
Ha tudni akarjátok az igazat, megöl a kíváncsiság, hogy meddig jut vele a Lakers. Pau Gasol sietett leszögezni, mekkora megtiszteltetés számára, hogy Nash csapattársa lehet és igaza van, hiszen ha a spanyol marad Los Angelesben, akkor a kettejük játékintelligenciája rengeteg könnyű kosarat eredményezhet.
Bynum talán már kevésbé boldog, de ha a Shaq-éra helyett a Gortat-éra meccseit tanulmányozza, akkor hamar ráébredhet, hogy ez a kooperáció tartogathat számára érdekes dolgokat.
Artest pedig egyelőre nem érti, hogy ki kivel van.
Bryant fejébe meg sem próbálok belelátni. Ha van esze, átadja a kanadainak a marsallbotot. A két ’96-osban simán benne van még egy-két brutálisan erős év. Ráadásul Bryant úgy hozhatja a tőle megszokott számokat, hogy sokkal hatékonyabban, energiatakarékosabban játszik, így ha a Nash mellett töltött három év „csak” arra lesz elég, hogy megelőzze Malone-t a pontszerzők örökranglistáján, maradhat benne elég szufla, hogy egy-két év levezetéssel megdöntse Abdul-Jabbar rekordját is.
Felejtsük el egy pillanatra, hogy ki szereti a Lakerst és ki nem! Az utolsó Alley-oopban felmerült a kérdés, hogy a Miami és az Oklahoma City mellett odaérhet-e valaki még a következő években a döntőbe. Elnézve a Celtics és a Lakers idei nyarát, én máris árnyalnám a válaszom, ha lehet, pedig a GM-ek még alig csaptak a lecsóba.
Steve. Kösz mindent. Hátborzongató nyolc év volt.
